31/2014. (X. 9.) AB határozat
a Szegedi Ítélőtábla Pk.I.20.821/2014/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Szegedi Ítélőtábla Pk.I.20.821/2014/2. számú végzése alaptörvényellenes, ezért azt megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Indokolás
I.
[1] 1. Paczér Balázs indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 233. §-a alapján 2014. szeptember 29-én alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Szegedi Ítélőtábla Pk.I.20.821/2014/2. számú, 2014. szeptember 26-án kelt végzése ellen.
[2] Kérte, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörében eljárva állapítsa meg az ítélőtáblai döntés alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azt, mivel sérti az Alaptörvény egyes rendelkezéseit.
[3] 2. Az ügy előzményéhez tartozik, hogy az alkotmányjogi panaszos mint Foktő község egyik - függetlenként nyilvántartásba vett - polgármesterjelöltje a választási kampány során a választókhoz eljuttatott szórólapján kifejtette, hogy az önkormányzati hivatalban (Kalocsa Közös Önkormányzati Hivatal Foktői Iroda) a dolgozók "minden nap összeszorult gyomorral veszik fel a munkát". Panaszos állítja, és a csatolt szórólappal bizonyítja, hogy olyan szövegbe beágyazottan szerepel az idézett állítás, amely a község jelenlegi polgármestere vezetői stílusát értékeli azzal összefüggésben, hogy ő ezen kíván változtatni.
[4] A szórólap idézett szövegrésze ellen a kritizált személy (a jelenlegi polgármester) kifogással élt, amelynek Foktő Község Helyi Választási Bizottsága (a továbbiakban: HVB) helyt adott. A 46/2014. számú határozatában a HVB megállapította, hogy a panaszos megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét, és a jövőre nézve eltiltotta a további jogszabálysértéstől.
[5] A panaszos fellebbezése nyomán eljárt Bács-Kiskun Megyei Területi Választási Bizottság (a továbbiakban: TVB) a HVB határozatát helybenhagyta. A TVB 52/2014. (IX. 20.) számú határozata leszögezte, hogy a szórólap "olyan ténymegállapítást, kijelentést tartalmaz, amely túllép a szabad véleménynyilvánítás határán, és a valóságtartalma nem állapítható meg".
[6] A bírósági felülvizsgálat nyomán hozott végzés a TVB határozatát helybenhagyta. A Szegedi Ítélőtábla Pk.I20.821/2014/2. számú végzése szerint a szórólap érintett szövegrésze sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontját (a választás tisztaságának megóvása) c) pontját (esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között) és e) pontját (jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás).
[7] 3. Az alkotmányjogi panasz szerint a bírói döntés az Alaptörvény alábbi cikkeit, illetve rendelkezéseit sérti:
- az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés szerinti alapjogi korlátozhatóság szabályát;
- az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében elismert véleménynyilvánítási szabadsághoz való jogot;
- az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot.
[8] Az indítványozó utal arra, hogy az ügyben érintettsége megállapítható, mert a támadott bírói döntés ránézve állapít meg elmarasztalást (hagyja helyben a választási szervek elmarasztaló döntéseit).
[9] Az alkotmányjogi panasz részletes indokolást tartalmaz a felhívott alaptörvényi szabályok sérelmét illetően, amelynek a lényege a következőképpen foglalható össze.
[10] 3.1. Az ügyben korábban eljárt szervek nem végezték el az alapjog korlátozhatóságára vonatkozó alaptörvényi tesztet, nem indokolták meg, hogy a véleménynyilvánítási szabadság ilyen mértékű korlátozása miért indokolt, ezáltal az alapvető jog lényeges tartalmát sem tartották tiszteletben.
[11] 3.2. A véleménynyilvánításhoz való jogával összefüggésben hangsúlyozza, hogy a HVB tudomására hozta: a kifogás tárgyává tett mondatot, mint a foktői közbeszédben kialakult véleményt idézte. Alkotmánybírósági határozatok támasztják alá, hogy a közszereplőknek többet kell elviselniük tevékenységük kritizálása során, mint az átlagembereknek. Az általa kritikával illetett személy mind polgármesteri, mind jelölti minőségében kétségkívül közszereplőnek minősül. A panaszos szerint az ilyen véleménynyilvánítás - tekintet nélkül érték- és igazságtartalmára - alkotmányos védelemben részesül.
[12] 3.3. A tisztességes eljáráshoz való joga pedig akkor érvényesült volna, ha a bíróság állást foglalt volna az ügy eldöntéséhez nélkülözhetetlen kérdésben, vagyis abban, hogy az inkriminált mondat tényállítás volt-e avagy véleménynyilvánítás. A bíróság döntése szerint ezen distinkció nélkül is mindenképpen sértette a panaszos megnyilvánulása a Ve. hivatkozott alapelveit.
II.
[13] 1. Az alkotmányjogi panasz az Abtv.-ben meghatározott formai és tartalmi követelményeknek megfelel.
[14] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörben vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.
[15] Az Abtv. 27. §-ában meghatározott egyedi ügyben való érintettség megállapítható: az indítványozó az alkotmányjogi panasszal támadott ügy kötelezettje. A panasz az Abtv. 27. § b) pontjában foglaltaknak is eleget tesz: az indítványozó a rendes jogorvoslati lehetőségeit kimerítette.
[16] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)-f) pontjaiban foglalt feltételeknek maradéktalanul megfelel.
[17] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz a törvényes határidőn belül, azaz a támadott végzés kézhezvételétől számított 3 napon belül érkezett [Ve. 233. § (1) bekezdés].
[18] 2. Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (erről lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30], illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat Indokolás [18]). A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[19] A jelen alkotmányjogi panasszal összefüggésben az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a támadott végzésnek a véleménynyilvánítás szabadságát szűkítően értelmező tartalma felveti a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét.
[20] 3. Az Ügyrend 31. § (6) bekezdése lehetővé teszi, hogy "az előadó alkotmánybíró a panasz befogadásáról szóló döntés helyett a panasz érdemi elbírálását tartalmazó határozat-tervezetet" terjesszen a testület elé.
III.
[21] Az alkotmányjogi panasz megalapozott.
[22] 1. Az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy az "állam elsőrendű kötelezettsége" az ember jogainak védelme.
[23] A 3367/2012. (XII. 15.) AB végzés Indokolásának [13] bekezdése úgy értelmezte az Alaptörvényt, hogy az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) és d) pontja szerinti alkotmányjogi panasz jogintézményének elsődleges célja az egyéni, szubjektív jogvédelem: a ténylegesen jogsérelmet okozó alaptörvény-ellenes jogszabály, illetve alaptörvény-ellenes bírói döntés által okozott jogsérelem orvosolása. A 3149/2013. (VII. 24.) AB határozat Indokolása [19] bekezdése szerint az alkotmányjogi panasz egyéni jogvédelmi eszköz. A 25/2013. (X. 4.) AB határozat [49] bekezdése értelmében az Alkotmánybíróságnak az alkotmányjogi panasz alapján folytatott eljárásokban elsősorban jogvédelmi szerepe van, mert az Abtv. 26-27. § rendelkezései értelmében az a feladata, hogy az Alaptörvényben biztosított alkotmányos alapjogoknak ténylegesen érvényt szerezzen.
[24] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja.
[25] 2. Az Alkotmánybíróság 1/2013. (I. 7.) AB határozata Indokolásának [93]-[94] bekezdése értelmében az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében elismert véleménynyilvánítási szabadság kiterjed a választási kampány során a jelöltek és a jelölő szervezetek által folytatott kampánytevékenységre. Ennek egyik eszköze szórólapok eljuttatása a választójoggal rendelkező személyek részére.
[26] 2.1. Az Alkotmánybíróság 7/2014. (III. 7.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) átfogóan és részletezően értékelte a közszereplők személyiségi jogainak korlátozhatóságát a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása érdekében. A választási kampány a közügyek szabad vitatásának egyik, a választójog szabályai körébe vont megnyilvánulása. E nélkül a választópolgárok nem, vagy csak komoly nehézségek árán tudnák eldönteni, hogy kire szavazzanak. A választási kampány során tehát nemcsak egyszerűen a közügyeket vitatják meg az emberek, hanem tájékozódnak annak érdekében, hogy a szavazás napján megfontolt döntést tudjanak hozni. A jelen ügyben ez azért releváns, mert az alkotmányossági vizsgálat tárgyát képező bírói döntés választási kampány során tett konkrét megnyilvánulást érint.
[27] Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban kifejtette, hogy a közügyek szabad megvitatásához fontos társadalmi érdek fűződik. Az Abh. ezen fontos társadalmi érdek érvényesülésének alaptörvényi összefüggéseit megragadva, hangsúlyozta: "[...] az Alaptörvény megerősítette az alkotmánybírósági gyakorlatban kialakult azt az értelmezést, mely szerint a szólás- és sajtószabadság kettős igazolással bír, azaz az egyéni önkifejezés, illetve a politikai közösség demokratikus működése szempontjából egyaránt kulcsfontosságú. Az Alaptörvényben megerősített kettős igazolás pedig azt jelenti, hogy a véleményszabadságnak az alapjogok körében elfoglalt kitüntetett helyére vonatkozó értelmezés is változatlanul érvényes" (Indokolás [23]).
[28] 2.2. Választási kampányban tipikusan a közszereplők egymás közti kontextusában kell értelmezni és megítélni a véleménynyilvánítási szabadságot, illetve annak korlátait. Az Abh. idevonatkozó megállapításai az alábbiak: "A közéleti szereplőkre vonatkozó beszéd mindazonáltal a politikai véleménynyilvánítás központi alkotóeleme. A közügyek megvitatásának lényegi részét jelentik a közügyek alakítóinak tevékenységét, nézeteit, hitelességét érintő megnyilvánulások. A társadalmi, politikai viták jelentős részben éppen abból állnak, hogy a közélet szereplői, illetve a közvitában - jellemzően a sajtón keresztül - résztvevők egymás elképzeléseit, politikai teljesítményét és azzal összefüggésben egymás személyiségét is bírálják. [.] Annak ellenére tehát, hogy a közéleti véleménynyilvánítás fókuszában maguk a közügyek - nem pedig a közszereplők - állnak, a közügyek alakítóinak személyiségét érintő megnyilvánulások túlnyomó része szükségszerűen és elkerülhetetlenül a politikai véleménynyilvánítás védelmi körébe tartozik. A közügyek vitatásának kiemelkedő alkotmányos jelentősége ezért azzal jár, hogy a közéleti szereplők személyiségének védelmében a szólás- és sajtószabadság szűkebb körű korlátozása felel csak meg az Alaptörvényből levezethető követelményeknek." (Indokolás [48])
[29] A jelen ügyben ennek megfelelően arra kellett figyelemmel lenni, hogy a panaszos a vele versengő személyt érintően milyen jellegű megnyilvánulással élt. Miután egy polgármester úgy közszereplő, hogy a helyi közhatalom gyakorlásában vesz részt (vezeti a képviselő-testületet, irányítja a hivatalt, illetve közös hivatal esetén rész vesz abban), a kritizáló nem lépi túl a közügyek megvitatásának kereteit, ha éppen vezetői tevékenységét minősíti. A személyiségi jogait is érintő kritika különös indokoltságát pedig az jelenti, hogy a polgármester-jelölti minőségében megnyilvánuló panaszos éppen az ilyen stílusú vezetői tevékenységtől akart elhatárolódni. A bírói döntés azt sem vette figyelembe, hogy a panaszos véleményként fejtette ki mondandóját. Az értékítélet, illetve a tényállítás közötti különbségtételnek úgyszintén lehet alkotmányossági relevanciája az Abh.-ban kifejtettek szerint: "A véleménynyilvánítás szabadsága az értékítéletet kifejező, az egyén személyes meggyőződését közlő megszólalásokra attól függetlenül kiterjed, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő. A tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a szólásszabadságnak. Egyrészt valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, másrészt tényközlések nélkül a véleményformálás is ellehetetlenülne. A szólás- és sajtószabadság határainak megvonásánál mindazonáltal indokolt különbséget tenni az értékítéletek és a tényállítások védettsége között [36/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 219, 230.]. Míg vélemények esetében a hamisság bizonyítása értelmezhetetlen, addig a bizonyíthatóan hamis tények önmagukban nem állnak alkotmányos védelem alatt." (Indokolás [49])
[30] Az is fontos szempont, hogy azok a közszereplők, akik nyíltan vállalhatnak közéleti-politikai szerepet (szemben például egy bíró idevonatkozó lehetőségeivel), meg is tudják magukat védeni az alaptalan megnyilvánulásokkal szemben a nyilvánosság előtt. Erre minden lehetőség adott például egy választási kampány során a polgármesterjelölteknek. A bírói döntés ezeket az alkotmányossági szempontból meghatározó összefüggéseket helyesen értelmezte ugyan, de a konkrét ügyben tévesen alkalmazta őket. A véleménynyilvánítás szabadsága tehát fokozottan érvényesül olyan értékítéletekkel kapcsolatban, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, még akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak.
[31] 2.3. Az Alkotmánybíróság a fentieken túlmenően utal a 13/2014. (IV. 18.) AB határozatban foglaltakra is, amelyben a büntetőjogi felelősségre vonással szemben a véleménynyilvánítási szabadság védelmének adott elsőbbséget. Abban az ügyben is polgármesterrel szemben gyakorolt éles kritikát a büntetőeljárás alá vont személy, és az eljáró bíróságok úgyszintén téves következtetéseket vontak le az alapvető joggal összefüggésben.
[32] Az Alkotmánybíróság a jelen ügy megítélése során figyelembe vette továbbá a 18/2013. (VII. 3.) AB határozatában kifejtetteket, vagyis azt, hogy Foktő Község Önkormányzata Képviselő-testületének működését abban az eljárásában alaptörvény-ellenesnek ítélte.
[33] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a jelen választási ügyben kifejtett megállapításait a konkrét ügy összes értékelt körülményeire tekintettel tette, s minden további más ügyben esetről-esetre fogja vizsgálni a véleménynyilvánítási szabadsághoz való jog esetleges sérelmét.
[34] 3. A fentiekben kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Szegedi Ítélőtábla Pk.I.20.821/2014/2. számú végzése sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében foglalt véleménynyilvánítás szabadságához való jogot, azért a végzést megsemmisítette.
[35] 4. Az Alkotmánybíróság e határozatának a Magyar Közlönyben történő közzétételét az Abtv. 44. § (1) bekezdés második mondata alapján rendelte el.
Budapest, 2014. október 7.
Dr. Lévay Miklós s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1672/2014.