A Kúria Pfv.20264/2013/8. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §] Bírók: Almásy Mária, Havasi Péter, Udvary Katalin

A határozat elvi tartalma:

A terhesgondozást végző kórház kártérítő felelőssége megállapításának feltételei. 1959. IV. Tv. 339. § (1) 1997. CLIV. Tv. 77. § (3)

Kapcsolódó határozatok:

Szolnoki Törvényszék P.21404/2010/21., Debreceni Ítélőtábla Pf.20329/2012/11., *Kúria Pfv.20264/2013/8.*

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.III.20.264/2013/8.szám

A Kúria a Dr. Polecsák Mária Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Polecsák Mária ügyvéd) által képviselt I.r., II.r., III.r., IV.r. és V.r. felpereseknek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Szolnoki Törvényszék előtt 11.P.21.404/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.329/2012/11. számú közbenső ítéletével elbírált perében, amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a Dr. Papp Dezső Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Papp Dezső ügyvéd) által képviselt beavatkozott, a jogerős közbenső ítélet ellen az alperes részéről 5. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2013. október 9. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felpereseknek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg a 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen a közbenső ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az I.r. és V.r. felperesek házastársak, gyermekeik a II-IV.r. felperesek. Az I.r. felperes második terhességét 2004. november 2. napján végzett ultrahangvizsgálat állapította meg, a terhesgondozást az alperes végezte. Az ikerterhesség megállapítására a 2004. november 29. napján elvégzett ultrahangvizsgálattal került sor a terhesség 10. hetében. A 2004. december 13-i ultrahangvizsgálat során az "A" magzatnál a nyaki redőt 3,4 mm-nek, a "B" magzatnál 1,8 mm-nek mérték; az alperes a Klinikára utalta az I.r. felperest, ahol a 2005. január 3-án készült ultrahang lelet rendellenességet nem látott, a magzatvízlevétel alapján elvégzett kromoszóma vizsgálat pedig mindkét magzatnál negatív eredményt adott. Az alperesnél a terhesség 23. hetében, a 2005. február 21. napján elvégzett ultrahangvizsgálat eredménye a magzatok méretei között eltérést írt le az un. BPD és FL paraméterekben, a március 3. napján végzett vizsgálatnál már ezek a paraméterek nem mutattak eltérést, a magzatvíz átlagos volt és nem volt különbség a két magzatvíz mennyisége között sem. Ezt követően az I.r. felperes 2005. március 11. és 23. napján jelent meg terhesgondozáson, amikor panaszmentes volt, a március 29-én tapasztalt szapora szívverés miatt Betaloc szedését írták elő, majd a másnapi terhesgondozói ellenőrzés során az alhasi panaszai és magzati mozgások miatt április 4-től a kórházi felvételt javasolták. Az alperesnél a terhesség 29. hetében, április 5-én készült ultrahang lelet a két ikermagzat méretei között súlyosan kóros eltéréseket és a magzatok súlyos fejlődési elmaradását írta le, ezért az iker-iker transzfúzió szindróma (TTTS) gyanúja miatt az I.r. felperest a Klinikára utalták be. 2005. április 7-től a Klinikán kezelték, ahol az elvégzett ultrahangvizsgálatok az iker-iker transzfúzió szindrómát igazolták, ezért a magzatok megmentése végett a terhesség 30. hetében annak befejezéséről döntöttek. 2005. április 8. napján császármetszéssel született meg "A" magzatként a II.r. felperes, súlyos retardáció és súlyos vérszegénység miatt az intenzív centrumba került, a "B" magzatként született III.r. felperes, nála születésekor test szerte hydropst észleltek, szívműködése jelentősen lelassult volt, az elvégzett vizsgálatok alapján a mozgásfejlődés zavara és spasticus tetrapoaresis volt megállapítható, majd utóbb látássérülést is megállapítottak mindkét gyermeknél. A II.r. és III.r. felpereseknek ezt az állapotát az iker-iker transzfúzió szindróma okozta.

A felperesek a keresetükben vagyoni és nem vagyoni kárukat érvényesítették az alperessel szemben, arra hivatkoztak, hogy a terhesgondozás során az alperes nem az elvárható gondossággal járt el, amikor az iker magzatok észlelése során az iker-iker transzfúziót és az egyenlőtlen súlyfejlődést nem ismerte fel kellő időben. Az ultrahangvizsgálatokat nem az elvárható gondossággal és gyakorisággal végezte el, illetve több olyan vizsgálatot nem végzett el, amelyek hiánya, illetve ezek elmulasztása miatt került abba a helyzetbe, hogy a méhen belül kialakult, súlyos magzati retardációt csak késedelmesen ismerte fel.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az I.r. felperes terhesgondozása során 13 alkalommal történt ultrahangvizsgálat, amely elégséges számú és megfelelő gyakoriságú volt, és egyik vizsgálat sem vetette fel korábban a TTTS gyanúját.

A beavatkozó a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a terhesség 24. hete előtt nem állt rendelkezésre olyan adat, ami a TTTS-t igazolta volna, az alperes az ultrahangvizsgálatokat elégséges számban és megfelelő gyakorisággal végezte el. A 2005. február 21-i adateltérés nem volt olyan mértékű, ami további vizsgálatokat igényelt volna, a március 3-i ultrahangvizsgálaton már nem észleltek ilyen eltérést. Az április 5-i ultrahangvizsgálat eredményéhez képest nem lehet meghatározni, hogy a TTTS mikor alakult ki.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet közbenső ítéletével megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes kártérítési felelősséggel tartozik a felpereseket a II-III.r. felperesek iker-iker transzfúzió szindróma talaján kialakult tünetegyüttes miatt ért kárért. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság téves jogi következtetést vont le; a terhesség 24-25. hete és 29. hete közötti időszakban ultrahangvizsgálat nem történt és orvosi ismeretek nélkül is rögzíthető, hogy két vagy több magzat fejlődése számára nem minden esetben ideális az intrauterin környezet, ebből következően fejlődésük fokozottabban nyomon követendő a magzati szövődmények felismerése céljából. Utalt arra, hogy az alperes kártérítési felelősség alóli mentesüléséhez azt kellett volna bizonyítani, hogy az I.r. felperes terhesgondozása során megfelelő gondossággal járt el. Ennek bizonyítása azonban nem volt sikeres;a terhesség 25. és 29. hete között a kívánatos 2-3 hetente elvégzendő ultrahangvizsgálat - utalt e körben Papp Zoltán Szülészet-Nőgyógyászati Tankönyve 2002. évben kiadott egyetemi tankönyvében az ikerterhesek gondozásának feladatairól írtakra - elmaradt, holott megfelelő eljárás mellett a TTTS korábban diagnosztizálható lett volna. A II-III.r. felpereseknek lett volna esélyük az egészségesebb életre, ezért a gyógyulási esély csökkenése jelenti a felperesek kártérítési követelésének jogalapját és ez akkor is fennáll, ha az esély kisebb fokú, azonban reális. Az alperes részéről mulasztás volt az ultrahangvizsgálatoknak a terhesség 25. és 29. hete közti időszakban való mellőzése, és az ultrahangvizsgálat nélkül a súlybecslés is értelemszerűen elmaradt, ebből következően az alperes kimentése nem volt sikeres.