BH 2014.5.132 Nyereségvágyból eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés bűntettének kísérletéért felel az az elkövető, aki az időskorú, köztudottan pálinka-kiméréssel foglalkozó, de pénzét előtte eltagadó sértettet a pénz átadása érdekében különféle eszközökkel - WC pumpával, asztallábbal - több közepes és néhány nagy erejű fejre mért ütéssel közvetett életveszéllyel járó koponyaűri sérülést okozva bántalmazza, és ezzel csak akkor hagy fel, amikor a sértett a pénzét neki átadja [1978. évi IV. tv. 166. § (1) bek., (2) bek. b) pont, 16. §].

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Törvényszék B.395/2011/31., Debreceni Ítélőtábla Bf.437/2012/7., Kúria Bfv.36/2013/7. (*BH 2014.5.132*)

***********

A törvényszék a 2012. május 25-én kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki rablás bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: régi Btk.) 321. § (1) bek.], valamint testi sértés bűntettében [régi Btk. 170. § (1) és (6) bek. I. ford.], és ezért őt, mint többszörös visszaesőt, halmazati büntetésül 8 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, egyben a korábbi szabadságvesztés végrehajtása során engedélyezett feltételes szabadságot is megszüntette.

Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla a 2012. szeptember 28-án meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta: a terhelt cselekményét emberölés bűntette kísérletének [régi Btk. 166. § (1), (2) bek. b) és h) pont] minősítette és - mellőzve a halmazati büntetésre utalást - a fegyházbüntetés tartamát 15 évre, a közügyektől eltiltást 10 évre súlyosította, egyben 5500 forint vagyonelkobzást is elrendelt. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Az elsőfokú bíróság az elkövetéskor hatályos büntetőtörvényt alkalmazta.

A terhelt cselekményét - szemben a vád szerinti nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének kísérletével - arra hivatkozással minősítette rablás bűntette és életveszélyt okozó testi sértés bűntette halmazatának, mert az elkövetés indítéka és a végrehajtás módja, az annak során és az azt követően tanúsított magatartás nem alapozza meg az élet kioltására irányuló szándék megállapítását. A bántalmazás során használt pumpanyelet és ágyvég-darabot a helyszínen vette magához, azok nem az ölés tipikus eszközei. A terhelt részéről nem hangzott el az élet kioltására irányuló szándékra utaló kijelentés; mindvégig értékek átadását követelte, a pénz megkapását követően a sértettet már nem bántalmazta. A menekülés zavartalanságát, a cselekmény felfedezésének meghiúsítását célozta a telefonzsinór kitépése és az, hogy a lakást a sértettre zárta, aki - bár vérzett - de nem volt olyan magatehetetlen állapotban, amelyből arra kellett volna következtetni, hogy segítség nélkül a halála bekövetkezhet.

A másodfokú bíróság a jogi minősítés kapcsán kifejtette, hogy a terhelt szándéka eshetőlegesen a sértett életének kioltására irányult. Az elkövetéshez atipikus eszközöket - WC pumpát és fából készült bútorlábat - használt, azokkal két részletben, kitartó módon ütlegelte a sértettet, őt szinte kizárólag a fejtájékon 10-11 - ebből 3-4 nagy erejű, egyebekben közepes erejű - tompa erőbehatással bántalmazva. A sértett koponya űrtere megnyílt, sérülése közvetett életveszélyes volt, műtéti beavatkozást igényelt, melynek során koponyacsont-darabot kellett eltávolítani. A terhelt szándéka már a bántalmazás megkezdése előtt a sértett vagyoni értékének megszerzésére irányult, terhére a nyereségvágyból történő elkövetés megállapítható.

A másodfokú bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a cselekmény jogi minősítését támadva, enyhébb büntetés kiszabása érdekében, ekként a Be. 416. §-ának (1) bekezdés b) pontja alapján.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság minősítette helyesen a cselekményét tekintettel arra, hogy nem akarta a sértett életét kioltani, erre utaló kijelentése nem volt. Amit pedig a pénz megszerzése után tett, azt a biztonságos menekülése érdekében tette. Utalt arra is, hogy az ügyben az ügyész és a bíró egyaránt elfogult volt vele szemben.

A Legfőbb Ügyészség a tényállást támadó részében törvényben kizártnak, egyebekben alaptalannak tartotta a felülvizsgálati indítványt, és a támadott határozat hatályban fenntartását indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint alaptalan.

A Kúria a felülvizsgálatot a Be. 423. § (1)-(5) bekezdése szerinti keretek között, tehát a megjelölt felülvizsgálati ok alapján és az indítvánnyal támadott részben, továbbá hivatalból a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írtak szerint folytatta le.

A felülvizsgálat eredményeként olyan - a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott - eljárási szabálysértést nem észlelt, amely a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálati oknak megfelel és ezáltal a jogerős ügydöntő határozat hatályon kívül helyezését eredményezné.

A terhelt a felülvizsgálati indítványában a bíró és az ügyész elfogultságára utalt. Ez azonban csupán jogerő utáni, kellően meg nem okolt utólagos hivatkozás. A Kúria megállapította, hogy sem a bíró, sem az ügyész elfogultságára utaló peradat nincs.

Továbbá a támadott ügydöntő határozattal jogerősen elbírált ügyben az eljárás folyamán a terhelt sem a bíró, sem az ügyész ellen nem élt elfogultsági kifogással, így a bíró és az ügyész kizárásáról ezen az alapon döntés sem született. Az is megállapítható, hogy az eljárt bíróval és ügyésszel szemben hivatalból észlelendő kizárási ok sem merült fel. Következésképpen szó sincs arról, hogy az ítélethozatalban a törvényben kizárt bíró vett volna részt; de arról sem, hogy az ügyész kizártsága folytán olyan személy távollétében tartották a tárgyalást, akinek a jelenléte a törvény szerint kötelező.

A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. § (1) bekezdése szerint a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Ebből következően azok az előadások, hivatkozások, amelyek - új tanúkihallgatásokat, szakértő bevonását célozva - tulajdonképpen a jogerős tényállást támadják, figyelmen kívül maradtak a felülvizsgálat során. A Kúria kizárólag a jogerős határozatban rögzített tények alapulvételével foglalhatott állást a minősítés törvényessége kérdésében.

Ami a cselekmény jogi minősítését ért támadást illeti, nem tévedett az ítélőtábla, amikor - megváltoztatva az elsőfokú bíróságnak a cselekmény rablással halmazatban életveszélyt okozó testi sértéskénti minősítését - a terhelt cselekményét egységesen nyereségvágyból, különös visszaesőként elkövetett emberölés bűntette kísérleteként értékelte.

Tény, hogy a terhelt célja a sértett pénzének megszerzése volt. A terhelt alappal tételezte fel: a sértett a valósággal ellentétesen tagadja, hogy pénze lenne; tudta ugyanis, hogy nevezett pálinkafőzéssel és kiméréssel foglalkozik.

Éppen ezért, e pénz megszerzése érdekében történt a kitartó bántalmazása, amely mindaddig tartott, amíg a sértett a pénzét át nem adta.