A Szegedi Ítélőtábla Gf.30214/2009/3. számú határozata kártérítés (BIZTATÁSI KÁR megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 6. §] Bírók: Hámori Attila, Kemenes István, Mányoki Zsolt

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Gf.I.30.214/2009/3.szám

A M A G Y A R K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N !

A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Nagy Imre ügyvéd és Dr. Szakál Attila ügyvéd által képviselt (felperes neve, címe) felperesnek - a Dr. Homoki Tamás Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Homoki Tamás ügyvéd) által képviselt (alperes neve, címe) alatti székhelyű alperes ellen bíztatási kár megtérítése iránt indított perében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2009. április 2. napján kelt 8.G.40.244/2007/22. számú ítéletével szemben a felperes 23. számú fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 200.000,- (Kettőszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 900.000,- (Kilencszázezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A peres felek között létrejött szóbeli, majd 2003. január 6-án és 2004. május 1. napján kelt - mindkét esetben 1-1 évre szóló - írásbeli megállapodás keretében a felperes az alperes által gyártott termékeket megvásárolta és Lengyelországban forgalmazta. Az írásba foglalt szerződések 3/g pontjában úgy rendelkeztek, hogy: "A vevő országába (illetve célországba) történő kivitelhez, illetve forgalomba hozatalhoz szükséges engedélyek beszerzése és bevizsgálások elvégeztetése a Vevő felelőssége, feladata és költsége". A szerződés 4. pontja értelmében a magyar nyelvű cimkével ellátott csomagolás mellett a kiegészítő címke feliraton szereplő lengyel nyelvű szöveg megadása a felperes kötelezettsége és felelőssége.

A szerződésből eredő vitás ügyek rendezésére a felek a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbíróság illetékességét kötötték ki (10/b pont), a

- 2 -

szerződésben nem szabályozott kérdések tekintetében a magyar jog alkalmazását rendelték.

A felperes a termékek lengyel nyelvű csomagolóanyagán önmagát kizárólagos importőrként tüntette fel. Az alperes 2005. szeptember 29. napján arról tájékoztatta a felperest, hogy a szerződéses kapcsolat fenntartását a továbbiakban nem kívánja, a jövőben egy másik lengyel céggel köt forgalmazási szerződést.

A felperes keresetében a Ptk. 6. §-ára hivatkozással 17.636.953,- Ft bíztatási kár megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, az alperes 2002. évben szóban azt ígérte, Lengyelországban kizárólagos disztribútorként járhat el. Erre a bíztatásra tekintettel aránytalannak számító költségeket vállalt az alperesi áruk lengyelországi piacra való bevezetése során, mely kiadások hosszútávú megtérülésére számított. Miután az alperes megszüntette a szerződéses kapcsolatot, méltányosnak azt tartotta, hogy kártalanításként fizesse meg a felmerült költségei 50 %-át. Az alperes utaló magatartásaként jelölte meg, hogy a lengyelországi címke szövegezését jóváhagyta.

Az alperes a kereset elutasítását arra hivatkozással kérte, hogy az általa gyártott termékek kizárólagos forgalmazására vonatkozó megállapodást a felperessel nem kötött. Abban a körben, hogy a felperes milyen költségek viselésére vállalkozott, a szerződés 3/g pontjának rendelkezése irányadó. A lengyel nyelvű címke magyar nyelvre fordítása nem történt meg, ilyen szövegezéssel a címke használatának jóváhagyása részéről nem történt meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A Ptk. 6. §-a szerinti szubszidiárius jellegű törvényi szabályozás alkalmazására csak korlátozott lehetőséget látott, mivel a felek között érvényes szerződéses jogviszony állt fenn. Kifejtette, a felek közötti jogvita helyes megítélése kizárólag a közöttük létrejött szerződéses rendelkezések figyelembevételével lehetséges, a Ptk. 6. §-a, mint kivételes jogszabály nem szolgálhat alapul arra, hogy a felperes a rendes üzleti kockázattal járó hátrányait az alperesre hárítsa. Érdemben azt vizsgálta, volt-e az alperes részéről olyan utaló magatartás, mely alapján a kártalanítás alkalmazása szóba jöhetne. Megállapította, a felperes a szerződéses jogviszony fennállta alatt voltaképpen a termékek kizárólagos lengyelországi forgalmazójaként tevékenykedett, azt azonban nem bizonyította, az alperes bármikor is ígéretet tett volna arra, hogy a jövőre nézve is a felperesi cég kizárólagos forgalmazó marad.

A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, keresete szerinti döntés hozatalát kérte. Állította, a cimkézés lengyel változatát az alperes ellenőrizte, azon a kizárólagos importőrként való megjelölését nem kifogásolta. (tanú 1. neve) tanú vallomására utalt, mely véleménye szerint megerősítette, hogy a címke nyomdai sokszorosítása előtt a felek érdemi ellenőrzést végeztek. Álláspontja szerint ellentmondásba került a bíróság annak megállapításával, hogy a felek közötti jogvita eldöntése a szerződések alapján lehetséges, hiszen azokban a felek választottbírósági kikötést tettek, illetékessége hiányát pedig a bíróságnak észlelnie kellene. Vitatta, hogy a nála felmerült kiadások a szokásos üzleti kockázat körébe tartoznának. Ezzel szemben azt állította, a rendes üzleti kockázatot meghaladó ráfordításokat eszközölt a hosszútávú megtérülés reményében, míg az alperesnek ebben az üzleti kapcsolatban semmilyen anyagi kockázata nem volt.

Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

- 3 -

Gf.I.30.214/2009/3.szám

A fellebbezés alaptalan.