A Legfelsőbb Bíróság Bfv.962/2007/5. számú határozata lopás vétsége tárgyában. Bírók: Molnár Gábor, Schäfer Annamária, Szabó Győző

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság B.3503/2003/46., Fővárosi Törvényszék Bf.9605/2006/4., *Kúria Bfv.962/2007/5.*

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.II.962/2007/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2008. évi április hó 3. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A lopás vétsége és más bűncselekmény miatt a ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítvány elbírálása során a Pesti Központi Kerületi Bíróság 18.B.XIV.3503/2003/46. számú ítéletét és a Fővárosi Bíróság 26.Bf.XIV.9605/2006/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárásban felmerült 3600 (háromezer-hatszáz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2006. június hó 16. napján kihirdetett 18.B.XIV.3503/2003/46. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki lopás vétségében és bűnsegédként elkövetett lopás vétségének kísérletében. Ezért őt - halmazati büntetésül - 10 hónap fogházbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogva tartás beszámításáról és a bűnügyi költség viseléséről.

A megállapított tényállás lényege a következő:

I.

A terhelt 2003. július 8-án éjjel 1 óra 30 perc körül egy a nyomozás során ismeretlenül maradt társával együtt a Budapest XIV. kerületi családi házhoz ment. Mialatt a terhelt a ház előtt figyelt, addig ismeretlen társa bemászott a kertbe. A ház bejárati ajtaját ismeretlen módon kinyitotta és behatolt a lakásba. A szomszédok észlelték a betörőket és kihívták a rendőrséget, akik a bűncselekmény befejezését megakadályozták. A lopással veszélyeztetett érték a 200.000 forintot nem haladta meg.

II.

A terhelt 2003. október 23-án 22 óra 30 perc körül bement a Budapest, V. kerületi lakásba és onnan magával vitte a sértett tulajdonát képező három darab arany nyakláncot a rajtuk lévő medállal együtt, továbbá 40.000 forint készpénzt és három OTP, valamint egy Raiffeisen bankkártyát is. A bűncselekménnyel okozott kár nem haladta meg a 200.000 forintot, az kb. 190.000 forint volt.

A bíróság a terhelt cselekményeit a Btk. 316. § (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő bűnsegédként elkövetett lopás vétsége kísérletének (tényállás I. pontja), valamint a Btk. 316. § (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő lopás vétségének minősítette.

A kölcsönös fellebbezések folytán másodfokon eljárt Fővárosi Bíróság a 2007. szeptember hó 27. napján tartott nyilvános ülésen meghozott 26.Bf.XIV.9605/2006/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A terhelt cselekményét 4 rb. készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségének is minősítette. A szabadságvesztés tartamát 1 év 6 hónap fogházra súlyosította és rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A Fővárosi Bíróság szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a 4 db bankkártyával kapcsolatos cselekményt nem minősítette.

Nem értett egyet a Fővárosi Főügyészség álláspontjával sem, amely szerint az elkövetés idején e bűncselekményt csak akkor kellett megállapítani, ha más bűncselekmény nem valósult meg, márpedig a tényállás szerint a terhelt a sértett lakásából aranytárgyakat és készpénzt is eltulajdonított. Tekintettel arra, hogy a jelenleg hatályos törvény e kitételt mellőzte, ez a terhelt számára kedvezőtlenebb, így a jelen eljárásban az elkövetéskori minősítés az irányadó.

A Fővárosi Bíróság szerint az elkövetés idején hatályos más bűncselekmény meg nem valósulására vonatkozó törvényi kitétel a vonatkozó jogirodalommal összhangban csupán látszólagos anyagi, illetve látszólagos alaki halmazat esetén értelmezhető.

A Büntetőjogi Kommentár (II. kötet 734-736. oldal) értelmében a (7) bekezdés szerinti valóságos anyagi halmazat esetén a bűncselekmény megállapítását az elkövetéskori jogszabály sem zárta ki.

A Btk. 313/C. §-án kívüli bűncselekményen kívül tehát más bűncselekmény - a jelen ügyben a lopás elkövetése - nem zárja ki a vele valóságos anyagi halmazatban lévő készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségének a megállapítását.

A másodfokú bíróság ezért ennek megfelelően minősítette további 4 rb. a Btk. 313/C. § (7) bekezdése szerint minősülő és büntetendő készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségének is a terhelt cselekményeit.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján - arra hivatkozással, hogy cselekményének a törvénysértő minősítése folytán törvénysértően súlyos büntetés kiszabására került sor.

Tévedett a másodfokú bíróság, amikor cselekményét a lopás megállapítása mellett 4 rb. készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségének is minősítette. Az elkövetés idején hatályos törvény szerint ugyanis e bűncselekményt csak akkor kellett megállapítani, ha más bűncselekmény nem valósult meg. A tényállás szerint azonban más bűncselekmény, a lopás is megvalósult.

Amennyiben a terhelt számára kedvezőbb az elkövetéskori törvény, mint az elbíráláskori jogszabály, akkor a kedvezőbbet kell alkalmazni.

Az a körülmény, hogy a vonatkozó szakirodalom szerint már az elkövetéskori jogszabály alkalmazásakor is meg kellett állapítani a készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségét, az csupán a jogirodalom szerinti kívánalom, mert ekkor a jogalkotó még nem szabályozta sui generis bűncselekményként ezt a magatartást. Éppen az irodalom állásfoglalása indikálta azt, hogy a Btk. egyértelműen büntetni rendelje ezt a cselekményt.

Az elkövetéskor a bankkártya használata és eltulajdonítása még nem volt gyakori, ezért jogalkotó sem szankcionálta külön a lopáson felül.