A Fővárosi Törvényszék Bf.9605/2006/4. számú határozata lopás vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 77. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 351. §, 361. §, 371. §, 372. §] Bírók: Borda Edit, Jankovics Jolán, Peller László

Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság

26.Bf.XIV.9605/2006/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság Budapesten a 2007. évi szeptember hó 27. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t

A lopás vétsége miatt vádlott neve ellen indított büntető ügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2006. évi június hó 16. napján kihirdetett 18.B.XIV.3503/2003/46. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott cselekményét 4 rendbeli készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségének is minősíti.

A szabadságvesztés tartamát 1 /egy/ év 6 /hat/ hó fogházra súlyosítja.

Az eljárás során lefoglalt és a Budapesti XIV. Kerületi Rendőrkapitányságnál T-856/2003/1-2. szám alatt nyilvántartott kulcsot és csavarhúzót elkobozza.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért és téves minősítés miatt, míg a vádlott és védője felmentésért fellebbezett.

A Fővárosi Főügyészség a Bfel.15.874/2006. számú átiratában az ügyész fellebbezését a súlyosítást célzó részében tartotta fenn. Indítványozta az elsőfokú ítélet kiegészítése mellett annak megváltoztatását és vádlott neve fő- és mellékbüntetésének súlyosítását.

Az ügyész fellebbezése - eredeti tartalmának megfelelően alapos csak.

Az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértés nélkül folytatta le a bizonyítási eljárást.

A tényállást az általa feltárt és értékelése körben vont bizonyítékok alapján, azok okszerű mérlegelésével megalapozottan állapította meg. A tényállás mentes a Be. 351. §-ának /2/ bekezdésében felsorolt hibáktól és hiányosságoktól azzal a a kiegészítéssel, hogy a Veszprémi Városi Bíróság nem jogerős 1 évi szabadságvesztésre ítélte lopás miatt. Jelenleg a Pesti Központi Kerületi Bíróságon indult eljárás rablás miatt a vádlottal szemben.

Az így kiegészített tényállás mentes a Be. 351. § /2/ bekezdésében felsorolt hibáktól és hiányosságoktól, ezért az a másodfokú eljárás során is irányadó volt.

Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett, amikor részletesen számot adott arról, hogy a vádlott tagadásával szemben miért alapozta a tényállást a teljesen érdektelen tanú I neve és fia, tanu II neve tanúk vallomására, akik a kertkapuban figyelő férfiről személyleírást adtak és aki azonos volt az elfutó majd a helyszín út szélén parkoló kocsiban ülő személlyel, vádlott neve

Társa - akinek a "motoszkálását" a szomszéd bejárati ajtaján hallotta a tanú II neve- az eljárás során nem került elő, azonban az hogy ez idő alatt a vádlott volt aki a kertkapuban figyelt - a tanúk kétséget kizáróan bizonyították.

A sértett neve sérelmére elkövetett cselekménynél pedig kétséget kizáróan bizonyossággal megcáfolta a vádlott tagadását az ujjnyomszakértői vélemény, amely szerint a sértett kisszobájában az egyik papírdobozról rögzített ujjnyom a vádlott bal kezének középső ujjától származik.

A bizonyítékok értékelése során az elsőfokú bíróság logikai hibát nem vétett, a mérlegelési tevékenysége a másodfokú bíróság számára meggyőző volt. Ilyen körülmények között a felmentést célzó védelmi fellebbezések eredményre nem vezethettek a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma folytán.