BH 2007.4.122 Az élettársi kapcsolat fennállása alatt keletkezett vagyonszaporulat tekintetében a közös szerzés vélelme érvényesül - Ettől azonban az élettársak szerződéssel eltérhetnek; az ilyen szerződés - ellentétben a házassági vagyonjogi szerződéssel - nincs alakisághoz kötve [Ptk. 578/G. §; Csjt. 27. §].

A felperes keresetében elsődlegesen 3 150 000 forint, másodlagosan pedig 1 575 000 forint, valamint az említett összegek késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését élettársi közös gazdálkodás jogcímén.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság az alapperben hozott ítéletével a felperes keresetét elutasította, a másodfokú bíróság azonban végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára kötelezte. A végzésének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felek élettársak voltak, s miután az elsőfokú bíróság az eltérő jogi álláspontjából adódóan nem vizsgálta, hogy az alperesnek volt-e anyagi fedezete a vételár fele részének megfizetésére, az elsőfokú bíróság számára az erre vonatkozó bizonyítás lefolytatását írta elő.

Az elsőfokú bíróság a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban hozott ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a peres felek 1988 decemberében ismerkedtek meg, közöttük érzelmi kapcsolat alakult ki, majd 1990 őszétől 1998 tavaszáig egymással élettársi kapcsolatban éltek együtt. Az élettársi kapcsolat kezdetekor a felperes az alperes, mint egyedüli bérlő által 1998. november 4-én megszerzett V. város J. út 65/C. IV/28. szám alatti önkormányzati bérlakásba költözött, amely az alperes tulajdonát képező ingóságokkal volt berendezve, illetve felszerelve, és amelyben 1995. évig a felekkel együtt lakott az alperes akkor még kiskorú gyermeke: K. L. is.

1990. szeptember 26-án a felperes az alperes J. úti lakásába állandó lakosként bejelentkezett, e lakcíme azonban 1991. november 11-én megszűnt és az újabb állandó lakcímeként ugyanezen a napon az alperes V. város, H. u. 7/E. VII/20. szám alatti lakása került feltüntetésre.

Az alperes az utóbbi lakás egyedüli bérleti jogát az 1991. szeptember 17-én kelt csereszerződés alapján szerezte meg, majd azt az önkormányzattól 1995. október 31-én a fiával közösen megkötött adásvételi szerződés alapján egymás közt egyenlő - 1/2-1/2 - arányban megvásárolta 103 251 forint vételár egyösszegű megfizetése mellett, az életközösség megszakadása után, 1998. április 20-án pedig a fiával közösen harmadik személynek értékesítette.

A felperes 1991 májusától 1996. május 30-áig bérleményt tartott fenn V. város, Z. u. 25. szám alatt, ahol 1996. június 1-jétől kezdődően több esetben kötött meghatározott időre szóló férőhely használati szerződést az önkormányzattal, és ahol a jogerős ítélet meghozatalakor is a 2004. január 15, napjáig hatályos szerződés alapján férőhely használóként lakott. Ez a lakáslehetőség azt a célt szolgálta, hogy a felperes lakhatása megoldott legyen azokban az időszakokban is, amikor az alperessel való kapcsolatának a kritikussá válása folytán az alperes lakását átmenetileg elhagyni kényszerült.

A felperes 1988. január 1-jétől 1991. szeptember 27-éig, 1994. március 31-étől június 30-áig, 1994. augusztus 25-étől december 16-áig, illetve 1995. január 11-étől 1999. május 19­éig a B. Kft. alkalmazásában állott, 1991. szeptember 27-étől 1994. március 31-éig pedig munkanélküli volt és ennek tartama alatt alkalmi munkákat végzett.

Az alperes 1990. november 5-éig a C. Kft. alkalmazásában dolgozott, 1990. november 1-jétől 1991. november 11-éig vállalkozóként tevékenykedett, 1993-ban munkanélküli volt és alkalmi munkákat végzett, 1994. június 21. napja óta pedig az I. Kft. alkalmazásában áll.

1990 őszén a felek közös vállalkozást terveztek, ezért a felperes annak beindításához 100 000 forint pénzintézeti kölcsönt vett igénybe, ennek felhasználásával azonban a felek közösen vásároltak egy használt Trabant típusú személygépkocsit, amelyet a felperes később nem tisztázható körülmények között értékesített. Az alperes a vegyesbolt üzemeltetéséhez szükséges üzlethelyiséget 1990. november 1-jén vette át a korábbi bérlőtől, majd 1990. november 6-án a felek abban állapodtak meg, hogy a felperes által felvett kölcsönt az általa az alperesnek nyújtott kölcsönnek tekintik, e megállapodásukat "Elismervény"-nek címzett okiratban rögzítették, amelyben az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy 128 000 forintot visszafizet a felperesnek a megállapodásban rögzített feltételek szerint. A későbbiekben az alperes az említett összeget részben az általa beindított bolt forgalmából, részben pedig az általa felvett takarékszövetkezeti hitel felperes rendelkezésére bocsátásával egyenlítette ki, a felvett pénzintézeti hitel visszafizetésére pedig 1991. december 5-én halasztást kért és kapott, majd kilenc hónap elteltével a veszteségessé váló vállalkozását felszámolta és az ezzel összefüggő tartozásait rendezte.

A felperes tényállítása szerint a vagyonmérleg 1-12. tételei alatt felsorolt ingóságokat, valamint a 13. tétele alatti lakásingatlant a felek közösen szerezték, e tényállításának valódiságát azonban az alperes tagadta, és arra hivatkozott, hogy a vitás ingóságokat - a felperes által az életközösség ideje alatt a saját jövedelméből megvásárolt Renault 5 típusú személygépkocsi és Orion márkájú televízió kivételével - az élettársi kapcsolat kezdete előtt ő maga szerezte meg, a felperes által megvásárolt ingóságok pedig nem a felek közös vagyonát, hanem a felperes kizárólagos tulajdonát képezik. Ezt az alperesi érvelést támasztotta alá a felperesnek az életközösség megszűnését követően tanúsított az a magatartása, hogy az említett két ingóságot az elköltözésekor önként, az alperes tiltakozásának hiányában magával vitte, majd a gépkocsit el is adta, további ingóságokat azonban az alperes lakásából nem vitt el, és 1988 áprilisától a jelen per megindításáig az alperessel szemben sem további ingók kiadása, sem elszámolás iránti igényt nem érvényesített az alperessel szemben.

A lakás megvételét megelőzően a felek között ezzel összefüggő egyeztetésre nem került sor. A felperes a bérlakás megvásárlásának a lehetőségéről 1994-1995 táján értesült, az adásvételi szerződés megkötésének tényéről pedig csak annak megtörténte után, 1996-1997 körül szerzett tudomást az alperestől, és ez alkalommal az alperes a kérdésére úgy tájékoztatta őt, hogy az ingatlant kölcsönből vásárolta meg. Az ingatlanvásárlás részleteinek a felperes nem járt utána, annak tulajdoni viszonyairól és a vételár összegéről csak a jelen per adatai alapján értesült.

A 103 251 forintos vételár fele részét az alperes fia az általa a Z.-i Takarékszövetkezettől felvett kölcsön felhasználásával egyenlítette ki, amelyet 11 hónapon át, havi 5600 forintos részletekben fizetett vissza a pénzintézetnek.