A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.455/2006/2. számú határozata felmondás (RENDKÍVÜLI felmondás) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 358. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 88. §, 92. §, 96. §, 199. §, 202. §] Bíró: Szőllősiné dr. Tóth Zsuzsanna

Kapcsolódó határozatok:

*Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.455/2006/2.*, Szegedi Törvényszék Mf.22128/2006/2., Kúria Mfv.10381/2007/3.

***********

Szegedi Munkaügyi Bíróság

4. M. 455/2006/2.

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Szegedi Munkaügyi Bíróság a Dr. Szatmári Sándor ügyvéd által képviselt felperes neve felperes cime szám alatti lakos felperesnek - a Dr. Demeter Attila ügyvéd által képviselt alperes neve alperes címe szám alatti székhelyű alperes ellen rendkívüli felmondás miatt indított perében az alulírott helyen és napon meghozta a következő

Í T É L E T E T

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 475.000 (Négyszázhetvenötezer) Ft munkabért, valamint ezen összegnek 2005. augusztus 26-tól a kifizetés napjáig járó minden naptári félév teljes idejére az adott naptári félévet megelőző napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát.

Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000 (Kettőszázezer) Ft perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül van helye fellebbezésnek a Csongrád Megyei Bírósághoz. A fellebbezést három példányban a Szegedi Munkaügyi Bíróságnál kell előterjeszteni.

Ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, azt a megyei bíróság tárgyaláson kívül bírálhatja el, de a fellebbezésben a tárgyalás megtartását kérheti a fellebbező fél.

Ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére, vagy összegére, a kamat fizetésére, illetve a teljesítési határidőre vonatkozik, azt a megyei bíróság tárgyaláson kívül bírálhatja el, de a fellebbezésben a tárgyalás megtartását kérheti a fellebbező fél.

I N D O K O L Á S

A bíróság a következő tényállást a peres felek előadásai, a per iratai és az ide csatolt 2. M. 10/2006. számú per iratai alapján állapította meg.

A felperes 2004. június 30-tól állt az alperes alkalmazásában gazdasági vezető munkakörben. Munkaszerződése határozott időre, egy évre szólt. A határozott idő lejártakor a felek további egy évvel meghosszabbították a felperes munkaviszonyát.

A 2004. június 30-án kötött munkaszerződés 8. pontja előírja, hogy a jelen munkaszerződésben rögzített munkabért évente egy alkalommal a felek felülvizsgálják, annak emelésére - rendkívüli helyzet kivételével - minimálisan az előző évi infláció mértékének megfelelően sor kerül. Miután a munkaviszonyból egy év eltelt és a munkaszerződés újabb egy évre meghosszabbításra került, aktuálissá vált volna a 8. pont teljesítése, ez azonban 2005. augusztus végéig elmaradt. Ezért a felperes 2005. augusztus 25-én kelt rendkívüli felmondásával munkaviszonyát 2005. augusztus 31-i hatállyal megszüntette. A rendkívüli felmondásban utalt a munkabér felülvizsgálatának elmaradására, és arra, hogy ennek következtében 2005. július 1-től a munkáltatónak 32.300 Ft/hó összeggel kellett volna a munkabérét megemelni minimálisan. Ezt azonban a társaság elmulasztotta. Emiatt kényszerült arra, hogy a határozott idejű munkaszerződését a munkáltató súlyos szerződésszegésére alapozva rendkívüli felmondással megszüntesse.

Az alperes a rendkívüli felmondást - az abban foglaltak elfogadása nélkül - átvette 2005. augusztus 26-án. 2005. augusztus 29-én az ügyvezető írásban reagált a felperes rendkívüli felmondására, vitatva az abban foglalt indok valóságát, illetve okszerűségét, tudomásul véve azonban a munkaviszony ilyen módon való megszüntetését.

Az alperes ezt követően a rendkívüli felmondás jogellenessége miatt, a jogellenességből eredő igénye érvényesítése iránt a munkaügyi bírósághoz keresetet nem terjesztett elő.

A felperes utolsó négy negyedévi átlagkeresete 475.000 Ft volt.

A felperes 2006. január 5-én kelt és a bírósághoz 2006. január 9-én érkezett keresetében elsődlegesen azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a 2005. szeptember 1-től a határozott idő lejártáig, vagyis 2006. június 30-ig terjedő időszakra eső és havi 475.000 Ft-tal számított, összesen 4.750.000 Ft megfizetésére. Elsődleges keresetét azzal indokolta, hogy a munkáltató jogorvoslattal a rendkívüli felmondással szemben nem élt, ezért a felperes igényelheti a munkavállaló rendkívüli felmondása esetére az Mt-ben felsorolt juttatásokat, vagyis a felmondási időre járó átlagkeresetet, a végkielégítést és felmerült kárát. Ebből eredően álláspontja szerint igényt tarthat a határozott időből hátralévő időre eső munkabérére.

Másodlagosan azt kérte, hogy a bíróság kártérítés címén kötelezze az alperest 2005. november 30-tól a felperes által keresett havi 57.000 Ft bér és a 475.000 Ft különbözetének 2006. január 1-től pedig havi 62.500 Ft és a 475.000 Ft különbözetének megfizetésére. Utóbb másodlagos keresetétől elállt.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint a felperes jogellenesen élt rendkívüli felmondással, ezért őt nem illetik meg a munkavállaló rendkívüli felmondása esetére előírt juttatások. Vitatta, hogy ilyen esetben a munkáltatónak kellene jogorvoslattal élnie a rendkívüli felmondással szemben. Álláspontja szerint a juttatások csak akkor illetnék meg a felperest, ha a munkáltató elfogadta volna a rendkívüli felmondást, márpedig erre nem került sor, hiszen a munkáltató válaszlevelében vitatta az indokolásban foglaltakat.

A felperes keresete az alábbiak szerint részben alapos, túlnyomórészt azonban alaptalan.

Az Mt. 202. § (1) bekezdés c.) pontja értelmében a keresetlevelet az intézkedés közlésétől számított 30 napon belül lehet előterjeszteni a rendkívüli felmondással kapcsolatban.

E jogszabályi rendelkezés a jogorvoslati lehetőséggel kapcsolatban nem tesz különbséget munkáltatói, illetve munkavállalói rendkívüli felmondás között, a mondat megfogalmazásában nem használja sem a munkáltató, sem a munkavállaló kifejezéseket, hanem általánosságban beszél intézkedésről, illetve rendkívüli felmondásról. Ebből következően viszont a feleket azonos módon és azonos feltételek mellett illeti meg jogorvoslati lehetőség a másik fél rendkívüli felmondása esetére.

Mindemellett sértené az ügyfélegyenlőség elvét is, ha valamelyik félnek a törvény hátrányosabb, vagy előnyösebb jogorvoslati lehetőséget biztosítana. Hangsúlyozandó azonban, hogy a fenti jogszabályi rendelkezésből nem is következik semmiféle megkülönböztetés e téren a munkáltató és munkavállaló között.