A Kúria Mfv.10272/2015/4. számú precedensképes határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 53. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XV. cikk (2) bek., XIX. cikk (4) bek.] Bírók: Farkas Katalin, Magyarfalvi Katalin, Zanathy János

A határozat elvi tartalma:

A Tny. 53. § (1) bekezdés utolsó mondata alapján az özvegyi nyugdíj feléledésének feltételét az özvegyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár elérését a jogszerző elhalálozásakor hatályos jogszabály alapján kell meghatározni. 1997. LXXXI. Tv. 53. § (1)

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.4087/2014/6., *Kúria Mfv.10272/2015/4.* (BH 2016.1.20), 3185/2015. (X. 7.) AB határozat

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Mfv.III.10.272/2015/4.szám

A Kúria az ifj. dr. Csűri Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Országos Nyugdíjbiztosító Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatóság alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 2015. február 11. napján kelt 22.M.4087/2014/6. számú ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.M.4087/2014/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s

Az 1952. augusztus 9-én született felperes 2014. augusztus 11-én - a 2001. február 5-én elhunyt házastársa jogán megállapított özvegyi nyugdíj feléledése címén - a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltésére hivatkozva özvegyi nyugdíj megállapítását kérte.

A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság az igénybejelentést a 2014. szeptember 8-án kelt határozatával - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 53. § (1) bekezdés b) pontja és 47. § (2) bekezdése alapján - elutasította. Megállapította, hogy a felperes özvegyi nyugdíjban korábban 2002. február 4-ig részesült, az özvegyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, amelyet a jogszerző halálakor hatályos jogszabályok alapján kell megállapítani, az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított 10 éven belül nem töltötte be, ezért a kért ellátásra nem jogosult.

Az elsőfokú határozatot a másodfokú társadalombiztosítási szerv helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felperes 2002. február 4-ig ideiglenes özvegyi nyugdíjra volt jogosult, a közigazgatási eljárásban azt kellett vizsgálni, hogy az özvegyi nyugdíjra jogosító feltételek valamelyike ezen ellátás megszűnésétől számított 10 éven belül, azaz 2012. február 4-ig bekövetkeztek-e. A felperesre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár a jogszerző halálakor hatályos Tny. 7. § (1) bekezdése értelmében 62 év, amelyet a felperes 2014. augusztus 9-én töltött be. Mivel a feléledés címén hivatkozott jogosító feltétel az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követő 10 éven belül nem következett be, az elsőfokú szerv helyesen döntött az igény elutasításáról.

A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálatát azért kérte, mert - 40 évet meghaladó szolgálati ideje alapján - 2011. március 1-től, vagyis a jogszerző elhalálozását követő 10 éven belül saját jogú öregségi nyugdíjban részesül, ami a kért ellátásra való jogosultságát megalapozza. Hivatkozott arra is, hogy a Tny. szabályozása az összehasonlítható helyzetben lévő özvegyek között az Alaptörvény 28. cikkébe, XIX. cikk (4) bekezdésébe és XV. cikk (2) bekezdésébe ütközően tesz különbséget.