A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37370/2008/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2005. évi CLXIV. törvény (Kertv.) 6. §] Bírók: Buzinkay Zoltán, Fekete Ildikó, Kárpáti Zoltán

Kfv.IV.37.370/2008/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Balás Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Balás Ákos ügyvéd által képviselt felperesnek a Dél-dunántúli Regionális Államigazgatási Hivatal - mint a Dél-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal jogutódja - alperes ellen üzlet-nyitvatartás tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében - amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a beavatkozók beavatkoztak - a Somogy Megyei Bíróság 2008. május 20. napján kelt 5.K.20.162/2008/11. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 12. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Somogy Megyei Bíróság 5.K.20.162/2008/11. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000 /húszezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak - külön felhívásra - 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2004. július 5-én kapott éjjel-nappal nyitva tartó élelmiszerüzletre működési engedélyt.

A társasház közös képviselője már 2004. július 12-én kérelmet terjesztett elő az üzlet éjszakai nyitva tartásának korlátozása iránt.

Az üzlet működésének megkezdését követően sorozatos lakossági panaszbejelentések érkeztek az elsőfokú hatósághoz a non-stop abc működése kapcsán. A panaszok azt kifogásolták, hogy az üzlet - folyamatos üzemeltetéséből adódóan - gócpontot képez a környékről odacsődülő alkoholfogyasztó polgárok részére, akik a lakók nyugalmát figyelmen kívül hagyva, szinte minden évszakban és napon - főleg az éjszakai órákban - hangos beszéddel, autóajtó- csapkodással lehetetlenné teszik a környéken lakók életét, és az éjszakai nyugodt pihenést.

Panaszolták még, hogy az esti órákban az üzlet gyakorlatilag "vendéglátóipari egységgé" alakul át, az ott árusított szeszesitalt a vásárlók gyakran az üzlet előtti parkolókban fogyasztják el.

Kérték az üzlet nyitva tartását este 22 órában korlátozni.

Az elsőfokú hatóság az I-254-7/2007. számú határozatával az üzlet nyitva tartási idejét este 23 órában korlátozta, 23 óra és reggel 5 óra között kötelező zárva-tartási időszakot rendelt el, valamint a gyorsfagyasztott pékáru helyben sütését megtiltotta.

A határozat ellen a felperes fellebbezett, amelynek alapján a Dél-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal Tolna Megyei Kirendeltsége az elsőfokú határozatot megsemmisítette, és új eljárás lefolytatását rendelte el.

A megismételt eljárás során az elsőfokú hatóság további bizonyítási eljárást folytatott le, majd az 1-254-25/2007. számú, 2007. július 27-én kelt határozatával az üzlet záróráját 22 órában állapította meg, és este 22 óra és reggel 6 óra közötti időben kötelező zárva tartási időszakot határozott meg.

Az elsőfokú határozat ellen a felperes ismételten fellebbezett, melynek elbírálása során az alperes a 2007. október 15. napján kelt 23/396-4/2007. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.

Arra hivatkozott, hogy az alperes elmulasztotta a határozat meghozatalához szükséges tényállás tisztázását és a bizonyítékokat helytelenül mérlegelte; határozata sérti a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény /a továbbiakban: Ker. tv./ 6. § /5/ bekezdésében foglaltakat is.

A felperes álláspontja szerint az eljáró hatóság kizártsága a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./ 43. § /4/ bekezdése alapján egyértelműen megállapítható. Elfogultsági kifogást terjesztett elő a Tolna Megyei Bíróság bíráival szemben, figyelemmel arra, hogy az eljárás egyik kezdeményezője a Tolna Megyei Bíróság kollégiumvezető-helyettese.

A Pécsi Ítélőtábla az ügyben eljáró bíróságul a Somogy Megyei Bíróságot jelölte ki.

A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította.

Ítéletének indokolásában a Ket. 109. § /1/ bekezdésére, 43. § /4/ bekezdésére, a Ker. tv. 6. § /5/ bekezdésére, valamint a zaj- és rezgésvédelemről szóló 12/1983. /V. 12./ Mt. rendelet /a továbbiakban: Mt. rendelet/ 2. § /3/ bekezdésére hivatkozott.

Kifejtette, hogy az ügyben eljárt hatóságok tényállás-felderítési kötelezettségüknek teljes egészében eleget tettek.

Az elsőfokú hatóság a megismételt eljárásban újabb tanúkat hallgatott meg, több alkalommal helyszíni szemlét tartott, és az ott felvett jegyzőkönyvekben foglaltakat is mérlegelve hozta meg döntését.

Az alperesi határozat kellő indokát adta, hogy a rendőrség és a polgárőrség megkeresésre adott válasza ellenére az abban foglaltakat miért nem vette figyelembe.

A megyei bíróság egyetértett azzal az állásponttal, hogy egy éjszakai üzlet működési körülményeiről az ott lakók hitelesebben tudnak nyilatkozni, mivel ők nem csak az ellenőrzések időpontjában észlelik az esetleg őket zavaró körülményeket, hanem az ott lakásuk tényéből adódóan máskor is.

A megyei bíróság álláspontja szerint az alperesi határozat helyesen állapította meg, hogy a vendégek érkezésével és távozásával okozott zaj sajátos zajhatás, mely esetében az Mt. rendelet 2. § /3/ bekezdése az érzékszervi észleléssel történő zajhatás megállapítását is lehetővé teszi, zajszint mérése nélkül. E körben a kialakult bírói gyakorlatra is hivatkozott, miszerint az üzlet nyitva tartása az érkező és távozó vendégek által okozott "utcai zaj" miatt is korlátozható.

Megállapította a megyei bíróság, hogy az eljárt hatóságok a beszerzett bizonyítékokat okszerűen mérlegelve állapították meg a tényállást, melynek következtében jogszabálysértés nélkül került sor a Ker. tv. 6. § /5/ bekezdése alapján a felperesi üzlet nyitva tartásának korlátozására.

A megyei bíróság álláspontja szerint téves a felperesnek a Ket. 43. § /4/ bekezdésére való hivatkozása, mivel adott esetben dr G. I. - az egyik alperesi beavatkozó férje - nem tekinthető a hatóság vezetőjének.

A döntés előkészítésében és kiadmányozásában részt vevő személyek dr. G. I-vel alá-, fölérendeltségi viszonyban nem álltak, így a döntést érintettségük nem befolyásolta.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta.