A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20289/2018/5. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:45. §, (2) bek., 2:51. §, (1) bek., 2:52. §] Bírók: Istenes Attila, Kisbán Tamás, Kovaliczky Ágota

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.25635/2016/19., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20289/2018/5.*, Kúria Pfv.21311/2018/11.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

32.Pf.20.289/2018/5-II.

A Fővárosi Ítélőtábla a felperesi hozzátartozó neve meghatalmazott hozzátartozó (felperesi hozzátartozó címe.) által képviselt felperes neve ( felperes címe) felperesnek - az Őszy Ügyvédi Iroda (alperes címe., ügyintéző ügyvéd: dr. Őszy Tamás) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2017. október 17. napján kelt 65.P.25.635/2016/19. számú ítélete ellen az alperes részéről 20. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja és mellőzi az alperes illetékfizetésre kötelezését.

Megállapítja, hogy a 24.000 (huszonnégyezer) forint kereseti illetéket is a Magyar Állam viseli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a Fővárosi Főügyészség a felperest vádlottként 22 rendbeli, emberölés előkészületének bűntettével és más cselekményekkel vádolta. A büntetőeljárás során a bíróság foglalkozott a vádlott elmemegfigyelése körében kirendelt szakértők véleményeivel, rögzítve már ítélete személyi részében is, hogy csak személyiségzavart állapítottak meg nála, mely képtelenné nem tette, de enyhe fokban korlátozta abban, hogy cselekménye következményeit felismerje, és e felismerésnek megfelelően cselekedjék.

Az elsőfokú bíróság 2013. május 21-én bűnösnek mondta ki a felperest emberölés előkészülete bűntettében. Ítéletének indokolásában részletesen elemezte a felperes nem publikált írásait, fegyver megszerzésére irányuló cselekményeit. Arra a következtetésre jutott, hogy a felperes azért iratkozott be egy lövészklubba, hogy fegyvert szerezzen, fegyverre pedig azért volt szüksége, hogy egyetemén több embert azzal megöljön, majd magával végezzen.

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 2014. október 15-én kelt ítéletében közveszéllyel fenyegetés vétségének minősítette a felperes, elsőfokú bíróság által emberölés előkészülete bűntetteként minősített cselekményét. A másodfokú ítélettel szemben a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványt nyújtott be.

A Kúria 2015. június 23-án kelt ítéletében a felperes terhére rótt emberölés előkészülete két rendbeli elkövetését megállapítva, az elsőfokú ítéletet helybenhagyva megváltoztatta a Fővárosi Ítélőtábla döntését. A Kúria hangsúlyosnak értékelte a 2009. szeptember 19-i "Elköszönés," 2009. október 4-i "Magyarázat a Nagy Tetthez" című felperesi írásokat, ezek tartalmát, az ismerősének küldött üzenetet a pécsi egyetemi lövöldözés értékeléséről, és egy 2010. február 10-i telefonbeszélgetést. Ezekből egyértelmű következtetést vont le arra, hogy a felperes szándéka egyetemi társai életének kioltására irányult, ez a szándék a lőfegyver megvásárlásakor fennállt.

Ezt követően az alperesi műsorszolgáltató 2015. június 29-én "..." című bűnügyi magazinjában beszámolt a kúriai döntés apropóján felperes büntetőeljárásáról. A műsorban az alperes beszámolt a felperes korábbi erőszakos cselekedeteiről, szeretteivel szembeni agressziójáról, majd nyilatkoztatta a felperest a büntetőeljárás során vizsgáló elmeszakértőt, aki konkrétan nem nyilatkozhatott, általánosságban elmondta, hogy a szabályok nélkül nevelt gyerekek visszaélnek azzal, hogy tetteiknek nincs következménye. Az adás ezt követően a felperesről készült szakvéleményt idézte, miszerint a felperes konfliktust provokáló, antiszociális, nárcisztikus, sikereivel, különlegességével kapcsolatos fantáziákkal, öngyilkossági gondolatokkal rendelkező személy. Információkra hivatkozással közölte azt is az alperes, hogy a felperes egy pszichopata, aki nem érez, nincs lelkiismerete, nem tanul a következményekből. Ezt követően arról is tájékoztatta a nézőket, hogy a felperes nehezen illeszkedett be az egyetemen.

A felperes sajtó-helyreigazítási keresetet terjesztett elő az alperesi adás kapcsán. A Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.20.730/2016/4-II. számú, 2016. július 8-án kelt ítéletével a Fővárosi Törvényszék 65.P.23.373/2015/10. számú ítéletét részben helybenhagyva, helyreigazításra kötelezte az alperest azon valótlan állítás miatt, miszerint a felperes pszichopata, nem érez, nincs lelkiismerete és nem tanul a következményekből.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnevét azzal, hogy az alperes pszichopataként, nem érző, lelkiismeretlen, következményekből nem tanuló személyként írta le. Kérte kötelezni az alperest 500.000 forint sérelemdíj és az alperesi adás napjától számított törvényes késedelmi kamatai megfizetésére.

Kereseti kérelme jogalapjaként hivatkozott az alperes nem megfelelő tudósítására. Kiemelte, hogy az alperesi felelősség a felperes egészségi állapotáról való téves tájékoztatás körében súlyosabb, mert egy olyan személy vett részt a tudósítás kialakításában az alperes érdemi védekezése alapján, akinek szakirányú képzettsége van pszichológia terén, így szándékos volt a szóhasználat a betegségének valósnál súlyosabb formájú feltüntetésében.

Hivatkozott köztudomású tényként arra, hogy a pszichopatakénti megjelenítés a társadalmi életben való részvételt megnehezítette és nehezíti.

Alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a büntetőeljárásban felhasznált szakvéleményekben rögzítették, hogy a felperes személyiségzavarban szenved, kóros elmeállapotú, beszámítási képessége ugyan enyhe fokban, de korlátozott.

Ezekből az eljárás során rendelkezésre álló szakvéleményekből vonta le a felperes elmeállapotára vonatkozó következtetését a felperes személyiségzavara köznyelvi lefordításával akként, hogy a felperes pszichopataként megjeleníthető. Megítélése szerint a személyiségzavarnál súlyosabbat nem állított. Álláspontja szerint nem várható el tőle, hogy orvosi szakszavakat minden helyzetben helyesen alkalmazzon.

Rámutatott, hogy szakmai berkekben is egymás szinonimái az általa használt kifejezés és a felperes büntetőeljárás során megállapított disszociális személyiségzavara. Ennek alátámasztására csatolta a megbízásából készített szakvéleményt. Hivatkozott egy fókuszcsoportos kutatás eredményére is, amely azt mutatta ki, hogy mit gondolnak az emberek a felperes esetéről, a "..." adott részletéről, a pszichopata jelző használatának okszerű voltáról.

Utalt arra is, hogy a helyreigazítási ügyben született jogerős ítélet nem minősül ítélt dolognak a kifejezés sértő jellege vonatkozásában, másrészt a helyreigazítás közzétételével a felperes igénye kompenzálásra került. Álláspontja szerint a felperes nem bizonyította továbbá, hogy az alperesi adásnak a felperes életére vonatkozóan milyen károkozó hatása volt.