A Fővárosi Ítélőtábla Kf.27222/2008/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VERSENYÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 8. §, 9. §, 78. §] Bírók: Bacsa Andrea, Borsainé dr. Tóth Erzsébet, Matheidesz Ilona

Fővárosi Ítélőtábla

2.Kf.27.222/2008/7. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Vitári Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Vitári Jenő ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. László Ildikó Katalin ügyvéd által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (1054 Budapest, Alkotmány u. 5., Hivatkozási szám: ...) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2008. évi február hó 14. napján kelt 7.K.32.980/2007/3. számú ítélete ellen a felperes által 4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott helyen 2008. évi december hó 10. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (azaz ötvenezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - 24.000 (azaz huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes jelenetős piaci erővel bíró szolgáltatóként mobil rádiótelefon, internet hozzáférési, bérelt vonali, adathálózati és egyéb kommunikációs szolgáltatásokat nyújt, valamint mobiltelefonok és tartozékok (pl. adatkártyák) értékesítésével foglalkozik.

Az alperes annak vizsgálatára indított versenyfelügyeleti eljárást, hogy a felperes a 2006. évi kommunikációs kampányaival megsértette-e a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban Tpvt.) III. fejezetének rendelkezéseit, amikor egyes készülék ajánlataiban (ideértve az adatkártyákat is) nem, vagy nem megfelelően tájékoztatta a fogyasztókat a hűségnyilatkozat megtételének szükségességéről, a részletfizetésről, a százalékos kedvezmény alapjául szolgáló árról.

Az alperes vizsgálata eredményeként a 2007. május 31. napján kelt ... számú határozatában megállapította, hogy a felperes a 2006. évben a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított, amikor egyes kommunikációs kampányaiban nem, vagy nem megfelelő módon adott tájékoztatást arról, hogy a reklámozott áron történő vásárlás egyik feltétele a hűségnyilatkozat megtételének vállalása, továbbá amikor a részletre vásárolható készülék kapcsán nem közölte, hogy a feltüntetett összeg csak kezdő részlet, a fogyasztónak a közölt összegen kívül további kifizetéseket kell teljesítenie. Ezért a felperest 20.000.000 forint bírság megfizetésére kötelezte. Határozatában és annak mellékletében ismertette a reklámkampányokban kínált termékeket, szolgáltatásokat, a reklámhordozókon alkalmazott tájékoztatásokat és ezzel összefüggésben a vizsgált magatartásokat elemezve azt állapította meg, hogy a felperes a Tpvt. 8.§-ának (2) bekezdés a), c) és d) pontjait sértette meg. Kiemelte, hogy a mobilkészülékek és adatkártyák vásárlásánál közölt ár mellett lényeges tulajdonságnak minősül a hűségnyilatkozat vállalása. Ennek alkalmazása esetén a fogyasztót két, egymással szorosan összefüggő ellenszolgáltatás terheli: a készülék árának megfizetése és a későbbi (pl. a szolgáltatók közötti váltásban megmutatkozó) fogyasztói döntések meghatározott időszakra szólóan történő korlátozása. Az a felperesi tájékoztatás, mely nem foglalta magába a reklámozott készülék mindkét ellenértékét, a fogyasztók megtévesztésére volt alkalmas, mert az ár közlése mellett azt, hogy a meghirdetett áron való vásárlás másik feltétele a kétéves hűségnyilatkozat vállalása, is közölni kellett volna. Ezen túlmenően az alperes jogsértőnek értékelte a fogyasztói üzenetek részévé nem váló módon adott nem megfelelő tájékoztatást (a főüzenethez képest arányában kisebb betűvel szereplő, a figyelem felhívására nem alkalmas módon elhelyezett közléseket); továbbá a részletfizetés hosszáról és nagyságáról nyújtott tájékoztatásokat, mivel a fogyasztó nem kapott tájékoztatást arról, hogy a közölt összeg csak kezdő részlet, és további fizetésre köteles. Utalt arra, hogy a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolását tiltó rendelkezéseknek nem tényállási eleme sem a fogyasztóknak okozott sérelem megvalósítása, sem a fogyasztói panaszok megléte, ugyanis a megtévesztésre alkalmasság megállapításához elegendő, ha az a fogyasztók egy nem jelentéktelen köre vonatkozásában fennáll. Ezt meghaladóan a versenyhatóság a felperesi nyilatkozatokra vonatkozó álláspontját részletesen kifejtette. Kiemelte, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló 2005/29/EK. Irányelvet (a továbbiakban: Irányelv) alkalmaznia nem kellett, mert az ezen alapuló nemzeti szabályozás a döntése meghozatalakor még nem volt hatályban. Utalt arra, hogy a felperes által az eljárásban becsatolt adatok azt mutatták, hogy a fogyasztók jelentős része előtt nem ismert a felperes hűségnyilatkozattal kapcsolatos gyakorlata, ezért szükségtelennek ítélte a felperes által megjelölt körben közvélemény-kutatás lefolytatását. A bírságösszeg megállapításánál a marketing kommunikáció költségeiből kiindulva figyelemmel volt a hosszabb időszakot átfogó, a fogyasztók széles körét elérő, intenzív reklámtevékenységre és a felperes kiemelt piaci helyzetére, valamint piaci részesedésének mértékére. Súlyosító körülményként vette figyelembe a felperes ismételt jogsértéseit. A bírság összegét csökkentő enyhítő tényezőként értékelte, hogy a reklámok egy része nem kizárólag a jogsértőnek minősülő tájékoztatást tartalmazták, hanem más közléseket is, ezért nem vette figyelembe a költségek teljes összegét, továbbá, hogy a fogyasztó előtt végső döntésének meghozatalát, a szerződés megkötését megelőzően ismertté válhatott az akcióban való részvétel összes feltétele.

A felperes keresetében elsődlegesen az alperesi határozat megváltoztatásával a versenyfelügyeleti eljárás jogsértő magatartás hiányában történő megszüntetését, míg másodlagosan a bírság mellőzését kérte. Megismételte a versenyfelügyeleti eljárásban az előzetes álláspontra adott észrevételében foglaltakat, hangsúlyozta, hogy a vállalkozások által a piacon használt erőteljesebb és agresszívebb marketing-stratégia miatt a fogyasztói tolerancia szint megemelkedett, így fogyasztói nem tekinthetők egy kiszolgáltatott vásárlói körnek, hanem ésszerűen, tudatosan, megfontoltan és szabad akaratukból cselekvő fogyasztóknak kell őket tekinteni, mivel választási, priorizációs, saját valós igényeiket megfogalmazó készségük a reklámokkal együtt fejlődött. Elfogadhatatlan azon álláspont, hogy egy ilyen kategóriájú fogyasztó minden további vizsgálat és összehasonlítás nélkül befogadja a reklámozó által kiemelni kívánt tulajdonságokat anélkül, hogy alaposabban megvizsgálna minden, vizuálisan is érzékelhető információt az adott reklám tekintetében. Véleménye szerint az egyes kommunikációs eszközök különböző módon, eltérő mértékű információ átadására képesek, ezért ezeket nem lehet és nem is érdemes önmagukban elemezni, ugyanis a hatásfokuk csak együttesen értékelhető. Sérelmezte, hogy a versenyhatóság ezen szempontokat nem vonta értékelési körébe. Állította, hogy a jogsérelem csak gyakorlatban valósulhat meg, ezért nem tartotta elfogadhatónak azt az alperesi véleményt, miszerint a fogyasztói sérelem és a fogyasztói panaszok hiánya relevanciával nem bír a jogsértés megállapításakor. A jogsértést vitatva utalt arra, hogy amennyiben a fogyasztó piaci ismeretekkel azért rendelkezik, mert a szolgáltató gyakorlata mindig azonos egy termék esetében, nem lehet arról beszélni, hogy a hűségnyilatkozat feltüntetésének elmaradása alkalmas a verseny torzítására. Továbbá kizárt az elhallgatással megvalósuló jogsértés megvalósítása akkor, ha a fogyasztó maga sem várja el, hogy olyan részletekről informálják, amelyeket már ismer, illetőleg amelyekről még esetleges anyagi elkötelezettsége előtt pontos tájékoztatást kap. Bár a hűségnyilatkozat valóban a vásárlás egyik feltétele, azonban az nem tekinthető az árral egyenrangú feltételnek, annak ismertsége okán. Hivatkozott arra, hogy a részletfizetéssel összefüggésben a kezdőrészlet és a további részlet közlése eltérő betűméretben történt, azonban ha az önmagában nem korlátozó tényező, nem minősül megtévesztésnek. Utalt a ... számú alperesi döntésre azzal, hogy abban a versenyhatóság a hűségnyilatkozatok kommunikálásának elmaradását vagy részletességét nem kifogásolta. Ebből következően megalapozottan következtetett arra, hogy az általa folytatott gyakorlat nem jogellenes. Részletesen kifejtette, hogy bár az Irányelv még nem lépett hatályba, azonban az abban foglaltak nem hagyhatók figyelmen kívül, illetőleg ennek tükrében a versenyhatóság döntésének megállapításai sem helytállóak. Fenntartotta a közvélemény kutatás lefolytatására irányuló bizonyítási indítványát. Vitatta a bírság kiszabásának jogszerűségét azzal, hogy a jogsérelem súlyát az alperes eltúlozta, míg a fogyasztói panaszok hiányában jelentéktelen veszélyeztetettségi mértéket nem mérlegelte, és figyelmen kívül hagyta az egyre inkább agresszív reklámpiac sajátosságait.