BH 1977.7.273 I. Ha a volt házastársak közös tulajdonában álló házban csak az egyikük lakik, a közös tulajdon megszüntetése iránt indított perben méltánylandó körülmények olyan döntést indokolhatnak, amely a bennlakás által okozott értékcsökkenés következményeit nem, vagy csak részben hárítja a bennlakóra [Ptk. 148. §, PK 10. sz.].

II. Szerződéses kikötés hiányában kamat csak a kötelezett késedelembe esésétől kezdve jár. A másik fél tulajdoni hányadát magához váltó tulajdonostárs mindaddig nem esik késedelembe, amíg a bíróság a magáhozváltási összeget meg nem határozta, és a teljesítésre megszabott határidő nem telt el [Ptk. 232., 301. §].

III. A közös tulajdon megszüntetésénél a bíróságnak mindig vizsgálnia kell a felek törvényes érdekeit és az ezek megóvását szolgáló intézkedéseket hivatalból kell megtennie. A tulajdonjogát elvesztő tulajdonostársnak a megváltási összegre vonatkozó igényét is megfelelően biztosítani kell [Ptk. 250. § (2) bek.].

A peres felek házastársak voltak és közös tulajdonuk volt az a házasingatlan, amelyben az alperes lakik.

A közös vagyon megosztása iránti perben a járásbíróság az említett ingatlanon fennálló közös tulajdonnak árverési értékesítés útján való megszüntetését rendelte el.

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének a házingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó rendelkezését akként változtatta meg, hogy a felperes tulajdoni hányadát az alperes tulajdonába adta és az alperest arra kötelezte, hogy 1975. december 1-től kezdődően havi 1000 Ft-os részletekben fizessen meg a felperesnek 166 332 Ft-ot és "ennek, illetőleg a törlesztések folytán csökkenő tőkeösszegeknek 5%-os kamatát". A megyei bíróság kimondotta, hogy egy részlet elmulasztása esetén az egész hátralék esedékessé válik, egyben elrendelte az illetékes földhivatal megkeresését az alperes tulajdonjogának bejegyzése végett.

A másodfokú bíróság ítélete ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos.

A Legfelsőbb Bíróság PK 10. számú állásfoglalásának IV. pontja értelmében, ha méltánylandó körülmények mást nem indokolnak, a saját bennlakása folytán előállott értékcsökkenés következményeit a közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatosan mind a magához váltás folytán fizetendő ellenértéknek, mind pedig az árverési vételár felosztási arányának meghatározásánál a bennlakó tulajdonostársnak kell viselnie.

Az állásfoglalás indokolása kiemeli, hogy a különváltan élő vagy a volt házastársak közös tulajdonának megszüntetése során is előfordul, hogy a közös házban csak az egyikük lakik, és ilyenkor figyelembe kell venni a különélő házastársak és a volt házastársak lakásának a használata kérdésében irányadó szempontokat is. Az eredmény ennek alapján a körülmények szerint az is lehet, hogy a bennlakás által okozott értékcsökkenés következményeit egyáltalán nem vagy csak bizonyos mértékben lehet a bennlakóra hárítani.

A tényállás szerint a felperes a családját - az alperest és két kiskorú gyermekét - elhagyta, és a gyermekek az alperessel maradtak együtt, az alperes kizárólagos gondozása alá kerültek. A felek házassági bontóperében hozott jogerős ítéletével a bíróság éppen ezekre a családvédelmi érdekekre tekintettel a közös ingatlanban levő lakás kizárólagos használatát az alperesnek biztosította.