AVI 2018.6.36 Az adó összegét hitelesen igazoló dokumentum nem minden esetben számla, hanem a törvényben írt egyéb dokumentum is lehet [2007. évi CXXVII. tv. 127. §]

Pertörténet:

Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27231/2015/7., Kúria Kfv.35173/2016/5. (*AVI 2018.6.36*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az adóhatóság a felperesnél 2013. szeptember-december hónapokra általános forgalmi adó (áfa) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az alperes a 2015. július 27. napján kelt határozatában megváltoztatta a revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatot, kötelezte a felperest 539 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 1 078 000 Ft adóbírság, 27 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Érdemi döntését az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa. tv.) 55. § (1) bekezdésére, 56. §-ára, 65. §-ára, 82. § (1) bekezdésére, 83. §-ára, 119. § (1) bekezdésére, 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 108. §-ára, 165. § (1)-(3) bekezdéseire, 170. § (1) bekezdésére, 171. § (2) bekezdésére alapította.

[2] Az alperes érdemi döntése a következőket tartalmazza:

[3] A felperes 2013. június 20-án kötött bérleti szerződést az ingatlanra, amelyben vállalta a bérbe vett ingatlanon büfé kialakítását és üzemeltetését. A felperes nevében a bérleti szerződés megkötésekor és a bérlemény büfékénti kialakítása során Gy. P. (Gy. P.) járt el. A felperes 2013. augusztus 10-én kapott engedélyt a büfé működtetésére, amely 2013 szeptemberétől folyamatosan üzemelt. A büfé üzemeltetését, így az ehhez szükséges beszerzéseket és értékesítéseket is Gy. P., továbbá P. P.-né (P. P.-né) végezte, ez utóbbi személy munkavégzését Gy. P. irányította. Az elsőfokú adóhatóság a rendelkezésére álló adatok (bérleti szerződés, engedély, a bérbeadónak és munkavállalóinak, illetve más személyeknek a nyilatkozatai, a büfé felé értékesítést végző gazdasági társaságnál lefolytatott kapcsolódó vizsgálat adatai, a 2014. január 21-i adatgyűjtés során feltárt tények, az ennek során lefoglalt kockás füzetbe eszközölt bejegyzések…stb.) alapján megalapozottan állapította meg, hogy a felperes 2013. szeptember-december hónapban adóköteles bevételszerző tevékenységet folytatott az általa bérelt telephelyen, illetve büfében. A felperes azonban az így elért bevételéről nem állított ki bizonylatot, bevételét a bevallásában sem szerepeltette, nyilvántartásai, bevallásai ezért nem a valós adóalapot tartalmazzák. Az elsőfokú adóhatóság az árbevételt terhelő adókötelezettség megállapítása érdekében jogszerűen alkalmazott becslést. A becslés módszere is jogszerű, mert a rendelkezésre álló adatok szerint a büfé nyitva tartása, árukínálata és árai 2014. évben a 2013. évihez képest nem változtak, és a büfé 2013. januártól üzemelő online pénztárgépének adatai alapján valószínűsíthető a legpontosabban az árbevétel. Az elsőfokú adóhatóság által alkalmazott becslés jogszerűen alapult a 2014. I. félévi adatokon és ennek alapján helytállóan került megállapításra a felperes által fizetendő áfa. A felperes nem rendelkezett a büfébe történő beszerzéseiről bizonylattal, hiteles számla hiányában pedig adólevonási jog nem gyakorolható. A felperes jogellenes magatartását az elsőfokú adóhatóság tévesen szankcionálta 50%-os mértékű bírsággal, mert az adóbírság mértéke az adóhiány 200%-a abban az esetben, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, vagy megsemmisítésével függ össze, és ilyen esetben nincs helye a bírság mérséklésének sem. A késedelmi pótlékot az elsőfokú adóhatóság jogszerűen számította fel.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes keresetében az adóhatósági határozatok megváltoztatását, fizetési kötelezettsége törlését, másodlagosan az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Érvelése szerint az alperes megalapozatlanul és jogszabálysértően állapította meg azt a személyt, akivel szemben a vizsgálatot le kellett folytatnia, tévesen keverte össze Gy. P. tevékenységét és jogsértését az ő működésével. Vitatta a becslés alkalmazhatóságát, módszerét, "a bizonyítási eszközök használatát és értelmezését", és hivatkozott arra is, hogy az adóbírság mértéke eltúlzott, "megtorló jellegű".

[5] Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.

Az elsőfokú ítélet

[6] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben találta alaposnak. Jogi álláspontja a következő volt: