A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20272/2018/8. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. §, 2:43. §, 2:51. §, 2:52. §] Bírók: Hercsik Zita, Kincses Attila, Kovács Éva

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.272/2018/8.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Hegedűs D. Andrea pártfogó ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a jogtanácsos neve jogtanácsos (alperes címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2017. szeptember 26. napján kelt 6.P.21.766/2015/55. számú ítélete ellen az alperes részéről a 2.Pf.20.272/2018/3. és 5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 56.000 (Ötvenhatezer) forint fellebbezési eljárási illetéket a Magyar Állam viseli.

A felperes teljes pervesztes lett, pártfogó ügyvédje, dr. Hegedűs D. Andrea ügyvéd (címe) díját a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 forint perköltséget. Megállapította, hogy a le nem rótt 42.000 forint illetéket az állam viseli.

Ítéletének indokolásában idézte a Ptk. 2:42. § (1) és (2) bekezdéseit, 2:43. § b), c), d) és e) pontjait, 2:51. § (1) bekezdés a) és c) pontjait, 2:52. § (1) és (2) bekezdéseit, Magyarország Alaptörvénye II. cikkét, IV. cikk (2) és (4) bekezdését, az Emberi Jogok Európai Egyezménye 5. cikke 1. pont c) alpontját és 5. pontját, az Egyezmény 6. cikk 3. pont a) alpontját.

Elsőként a felperes személyiségi jog megsértésére alapított kérelmeit vizsgálta.

Kifejtette, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog megsértésén keresztül megvalósuló személyiségi jogsérelem kizárólag abban az esetben állapítható meg, amennyiben az érintett bizonyítani tudja, hogy a jogsértés az ő személyére való tekintettel következett be. A tisztességes eljáráshoz való jog önmagában ugyanis nem személyiségi jog, mivel a védendő érték nem közvetlenül az ember személyiségéből fakad. A tisztességes eljáráshoz való jog elsődlegesen nem az emberi individuum védelmét, hanem az állami közreműködés mellett zajló eljárások megfelelő megvalósítását szolgálja. A felperesnek a tisztességes eljáráshoz fűződő jog megsértésére alapított keresetét alaptalannak találta, a felperesnek olyan bizonyítási indítványa nem volt, mellyel sikerrel tudta volna bizonyítani, hogy az általa hivatkozott jogsérelmek kimondottan a személyére tekintettel következtek be. E körben a felperes arra is hivatkozott, hogy három eljárás ... feljelentése alapján indult ellene és egyik eljárásban sem történt semmi. Annak felülvizsgálata, hogy a nyomozóhatóság az egyes büntetőeljárások folyamán milyen nyomozati cselekményeket végzett, nem tartozik a bíróság hatáskörébe.

Az emberi méltóság megsértése körében a felperes arra hivatkozott, hogy a kényszerintézkedés során az alperes bilincset és rabszíjat alkalmazott, ezzel szemben az előállítás végrehajtásáról készült jelentés alapján az intézkedés során kényszerítő eszköz alkalmazására nem került sor, az előállítással megvalósított kényszerintézkedés jogszerű, szakszerű és arányos volt. Erre tekintettel a felperes keresete alaptalan. A ... számú ügyben sérelmezte, hogy alaptalanul került meggyanúsításra. Valójában a gyanúsítás ellen tett panaszában a felperes annak tényszerűen valótlan voltát sérelmezte egyrészt azért, mert ... soha nem volt az élettársa, másrészt pedig azért, mert álláspontja szerint az általa küldött SMS-ek nem feleltethetőek meg a gyanúsítás szerinti cselekménynek. Az, hogy a felperes álláspontja szerint egy bűncselekmény elkövetési magatartásának mely cselekmény feleltethető meg, illetve hogy az általa tanúsított magatartás álláspontja szerint nem meríti ki az adott bűncselekmény törvényi tényállását, pusztán a saját véleményét tükrözi. A gyanúsítás alaptalan voltának vizsgálatára a személyiségi jogi per bírósága nem rendelkezik hatáskörrel.

A védelemhez való jog megsértése nem alapoz meg személyiségi jogi igényt, mivel az egy olyan eljárási jogosultság, mely nem elsődlegesen az emberi individuum védelmét, hanem az eljárás törvényességét hivatott szolgálni. Rámutatott arra, hogy a nyomozóhatóság tájékoztatást adott a felperesnek a vallomástétel megtagadásának lehetőségéről, a felperes a tájékoztatás tudomásul vétele mellett, önszántából tett vallomást védő jelenléte nélkül ...-én. Ezért a kérelem elutasításának volt helye.

A jogbiztonság, a jogrendszer egészével szemben fennálló követelmény, a védendő érték tehát a jogrendszer, nem pedig az ember személyisége.

Az egyenlő bánásmódhoz való jog megsértése kizárólag abban az esetben állapítható meg, amennyiben a felperes bizonyítja, hogy valamely őt jellemző tulajdonság, hovatartozás alapján, eltérő bánásmódban részesült a büntetőeljárás során, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy részesült volna. A sérelmezett, védő nélküli kihallgatás kapcsán ilyen bizonyítási indítványt a felperes nem terjesztett elő, ilyen körülményt az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló okiratokból sem tárt fel.

A személyes szabadság megsértése, a tisztességes eljáráshoz való jog megsértésén keresztül szintén nem foghat helyt. A nyomozóhatóság a ... feljelentése alapján indult ... számú eljárásban a tanúként meghallgatott sértett által előadottak alapján döntött a felperes őrizetbe vételéről arra tekintettel, hogy az általa tanúsított magatartás alapján a Btk. 197. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző, szexuális erőszak bűntett kísérletének megalapozott gyanúja állt fenn a felperessel szemben. Mivel a büntetőeljárásról szóló 1989. évi XIX. törvény 126. § (2) bekezdése alapján az őrizetbevétel szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja miatt rendelhető el, nincs jelentősége annak, hogy az alperes a gyanúsítást később, a Btk. 196. § (1) bekezdésébe ütköző, szexuális kényszerítés bűntettének megalapozott gyanújára módosította. Azt, hogy a gyanúsítás során az adott cselekményt a nyomozóhatóság mely törvényi tényállás alapján minősítette be, a személyiségi jogi per bírósága nem vizsgálhatja. A felperes által állított elfogultság tekintetében arra mutatott rá, hogy a ... számú büntetőügyben a felperes maga kérte az alperes kizárását, amelyet azzal indokolt, hogy jogtalan fogva tartása miatt személyiségi jogi pert kezdeményezett az alperessel szemben, illetve feljelentést tett a ... ... ellen, hivatali visszaélés bűntette miatt. A kizárási indítványt elutasító határozat rámutat arra, hogy a nyomozóhatóság kizárását a Be. 38. § (4) bekezdésében foglaltak alapján, annak vezetőivel szemben fennálló, a Be. 38. § (1) bekezdésének a)-d) pontjaiban szabályozott okok valamelyike eredményezheti. A kizárás jogintézményének szabályai mindig a hatóság tagjára, illetve vezetőjére vonatkoznak és minden esetben konkrét, meghatározott ok miatt merül fel az alkalmazásuk szükségessége. A nyomozóhatósággal szemben nem állt fenn olyan kizáró ok, amely alapján nem járhatott volna el a perrel érintett büntetőügyekben. Pusztán az a tény, hogy egy korábbi eljárásban az ... kizárásra került, nem jelenti azt, hogy automatikusan valamennyi azt követő eljárásban is kizáró ok állna fenn vele szemben. A kizárási kérelem elutasítása folytán az alperes jogszerűen járt el valamennyi eljárásban, ily módon a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése sem állapítható meg.