BH+ 2005.10.453 Egyezséggel a felek nemcsak a kötelmi jogi, hanem bármilyen más - például dologi jogi, öröklési jogi - viszonyaikat rendezhetik. Semmis szerződés esetén a megtámadási jogról történő lemondásnak nincs jelentősége [Ptk. 201. §, 202. §, 234. §, 236. §, 240. §].

A felperes tulajdonában álló X. forgalmi rendszámú V. G. típusú személygépkocsi 2001. december 3-án idegen hibás közúti közlekedési balesetet szenvedett. A felperes a kárbejelentést és a kárfelvételt követően a járművet ismerős autószerelővel, számla nélkül 450 000,- forintért részben megjavíttatta. 2002. január 8-án a felperes rendelkezésére álló 800 000 forint összegű javítási árkalkuláció ismeretében a felek megállapodást kötöttek a kár egyezséggel történő végleges rendezése céljából. Ennek alapján az alperes 300 000 forint kártérítést fizetett a felperesnek. A kárüggyel kapcsolatban a megállapodás megtámadásának jogáról a szerződő felek kölcsönösen lemondtak. A felperes 2002. júniusában a gépkocsit eladta. Ezt követően előterjesztett keresetében 220 000 forint és annak 2001. december 3-tól a teljesítésig járó évi 11%-os kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az eljárás folyamán a felperes keresetét a tőke összegét tekintve 440 000 forintra felemelte. Előadta, hogy az alperes a kártérítés kifizetését az egyezség aláírásától tette függővé, ezért az egyezséget a keresetben a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbözetére hivatkozással megtámadta.

A bíróság jogerős ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 440 000 forintot és annak 2001. december 3-tól a kifizetés napjáig járó évi 11%-os kamatát, valamint 300 000 forintnak 2001. december 3-tól 2002. január 11. napjáig számított évi 11%-os késedelmi kamatát. Ítéletében megállapította, hogy a járműnek a perbeli balesetből eredő javítási költsége 674 621 forint, míg a bekövetkezett értékcsökkenés 66 000 forint. Azt az álláspontot foglalta el, hogy a megállapodás nem minősül egyezségnek, mert az alperes semmiben sem engedett, és a tényleges kárnak csak mintegy 40%-át térítette meg. Az alperes szakértővel eljárva megsértette a Ptk. 4. §-ának (1) bekezdésébe foglalt követelményeket és a kárügyintézésben járatlan felperesi meghatalmazott helyzetét kihasználva feltűnően magas előnyt kötött ki, ami a megállapodást a Ptk. 202. §-a szerint semmissé tette.

A másodfokú bíróság az alperes fellebbezésével kapcsolatban rámutatott, hogy a Ptk. 202. §-ának alkalmazását a törvényben megkívánt mindkét feltétel megvalósulása indokolta. Utalt arra, hogy az egyezségkötés a Ptk. 360. §-ának (3) bekezdéséből és a 240. § (3) bekezdéséből nem vezethető le.

A jogerős ítélet megváltoztatása és a felperes keresetének elutasítása érdekében az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Állította: a felperes az egyezséget a várható javítási költség ismeretében kötötte meg, ennél fogva tévedésről nem lehet szó.

A Ptk. 240. § (3) bekezdésének megfelelő kölcsönös engedmény megvalósult, mert az alperes kevesebbet akart fizetni, a felperes pedig a javítási kalkulációban szereplő magasabb összeget követelte. A felperes nem jogosult az egyezség megtámadására, mert arról kölcsönösen lemondtak. Utalt arra is, hogy a felperes az egyezséget jogfenntartás nélkül írta alá.

Mindezek alapján a jogerős ítélet helytelenül alkalmazta, illetve tévesen értelmezte a Ptk. 202. §, 200. § (1) bekezdés, 205. §, 4. § (1) és (4) bekezdés, 210. § (1) és (4) bekezdés, 236. § (4) bekezdés és 240. § (3) bekezdését, ezért az az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő.