A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21475/2010/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 340. §] Bírók: Almásy Mária, Besenyeiné dr. Varga Katalin, Havasi Péter

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság P.94913/2007/48., Fővárosi Törvényszék Pf.638703/2009/5., *Kúria Pfv.21475/2010/3.*

***********

Pfv.III.21.475/2010/3.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Gálfi Tibor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr.Menczel Mónika ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál 42.P.94.913/2007. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 56.Pf.638.703/2009/5. számú ítéletével befejezett perében, amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr.Végh Tibor ügyvéd által képviselt Biztosító beavatkozott, a jogerős ítélet ellen a felperes részéről 64. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 109.200 (Egyszázkilencezer-kettőszáz) forint felülvizsgálati illetéket.

I n d o k o l á s

A felperes 2007. szeptember 19-én, az alperes által üzemeltetett élelmiszerüzletben megbotlott a bejárati ajtó küszöbében és arccal nekiesett a bejárattal szemközt lévő üvegpultnak. Az esés következtében a bal szemöldöke felett a homloktól kiindulva a felső és alsó szemhéj körül U alakú, valamint az orrgyökön 0,5 cm-es V alakban seb keletkezett az orrcsont elmozdulás nélküli haránt-törésével. A felperes azt állította, hogy a baleset okozója az a magas küszöb volt, amelyre a figyelmet az alperes nem hívta fel és a küszöböt eltakaró ún. termo függönyt is felhelyezett. Keresetében a balesetből eredő vagyoni és nem vagyoni kárait érvényesítette.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az volt az álláspontja, hogy az üzlethelyiséget, annak küszöbét és a termo függönyt is az építési és használatbavételi engedélyeknek megfelelően alakította ki, a felperes rendszeresen vásárolt az üzletben, ismerte annak kialakítását. Vitatta a követelés összegszerűségét is.

A beavatkozó ugyancsak a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 200.000 forint nem vagyoni kár és ennek 2007. szeptember 19. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére, míg a megítélten felüli részben elutasította a keresetet. Az alperes kártérítő felelősségét érintő indokolása szerint az alperes a küszöb kialakítása és "üzemeltetése" során, nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, mert a szokásostól eltérő magasságú küszöb balesetveszélyes volt. A felperes ugyanakkor rendszeresen vásárolt az üzletben, saját előadása szerint is ismerte annak a kialakítását, így a küszöb magasságát is, ezért 50%-os közrehatását állapította meg. A felperes vagyoni kárigényét elutasította, mert a rendelkezésre álló bizonyítékok - tanúk vallomása, igazságügyi orvosszakértői vélemény - alapján azok indokoltsága nem volt megállapítható.

Az ítélet részbeni megváltoztatása, az alperes teljes kártérítő felelősségének a megállapítása, a nem vagyoni és a vagyoni kártérítésnek a keresetnek megfelelő megállapítása iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést.

Az alperes és a beavatkozó a fellebbezéseikben a kereset elutasítását kérték.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a balesetveszélyes küszöb miatt az alperes köteles megtéríteni a felperes kárát, a kármegosztásnak azonban azért nem tulajdonított jelentőséget, mert a nem vagyoni kártérítés körében kármegosztásnak nincs helye, az összege egyébként alkalmas a balesettel okozott hátrány ellensúlyozására, míg a vagyoni kárigény elutasításával egyetértett, a felperes által kért általános kártérítés alkalmazására pedig annak feltételei hiányában nem látott lehetőséget.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak a keresetének megfelelő megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítéletek megsértették a Pp. 3. § (5), a 206. § (1) és (3) bekezdését, a Ptk. 340. § (1) és (4) bekezdését, valamint a 359. § (1) bekezdését. A jogerős ítéletben megállapított tényállás hiányos és iratellenes, mert bizonyított volt a perben, hogy a felperes kezében csomagok voltak és ennek a kármegosztás szempontjából van jelentősége, ahogy azt is bizonyította, hogy a felperes orrcsontja is eltörött a baleset során. Kérte a kármegosztás mellőzését, mert a felperes csomaggal a kezében, és figyelmeztető tábla hiányában nem észlelhette a küszöb indokolatlan magasságát, végül a kármegosztás arányát is sérelmezte. Az elsőfokú bíróság az alperes károkozását tévesen nevezi közrehatásnak, a károsult terhére vétkes magatartás nem értékelhető, különösen olyan nem, amely azonos súlyú az alperes károkozásával. A bíróság a nem vagyoni kár összegét indokolatlanul alacsony összegben állapította meg, a felperes balesettel összefüggésben kialakult hátrányait nem értékelte megfelelően és téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a nem vagyoni kár esetén nincs helye kármegosztásnak, mert mérlegeléssel, csökkentett mértékben kell az összegét meghatározni, így az erre vonatkozó döntés ellentétes a kialakult bírói gyakorlattal. Sérelmezte a vagyoni károk elutasítását, mert a lefolytatott bizonyítás alapján a felperes nyilatkozatai és a rokon tanúk vallomása alapján mind a kórházból hazaszállítás, étkezés feljavítás, gondozás, és utcai kíséret indokoltságát bizonyította, az ezzel ellentétes megállapítást tartalmazó igazságügyi orvosszakértői vélemény felülbírálata lett volna indokolt a bíróság részéről, az "élettapasztalatra" is tekintettel. A többi vagyoni kártérítési igényét ugyancsak igazolta a perben, de a bíróság a bizonyítékokat helytelenül értékelte.

Az alperes és a beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.