A Fővárosi Törvényszék Pf.638703/2009/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 206. §, 239. §, 253. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 352. §, 359. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §, 74. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Gáspár Miklós, Kálmán Mária, Keserű Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság P.94913/2007/48., *Fővárosi Törvényszék Pf.638703/2009/5.*, Kúria Pfv.21475/2010/3.

***********

A FŐVÁROSI BÍRÓSÁG

mint másodfokú bíróság

56.Pf..../2009/5.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság a dr.Gálfi Tibor ügyvéd (....) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr.Menczel Mónika ügyvéd (....) által képviselt alperes neve (....) alperes ellen kártérítés iránt indított perében, amely perbe az alperes pernyertessége előmozdítása végett az ifj. dr.Végh Tibor ügyvéd (....) által képviselt

....) beavatkozó beavatkozott, a Pesti Központi Kerületi Bíróság III/42.P.94.913/2007/48. számú, 2009. évi április 6. napján kelt ítélete ellen a által 49., az által 52., a beavatkozó által 53. és 54. sorszám alatt benyújtott fellebbezések folytán meghozta a következő

Í T É L E T E T

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a t, hogy 15 napon belül fizessen meg az nek 35.000 (harmincötezer) Ft, a beavatkozónak 25.000 (huszonötezer) Ft másodfokú perköltséget.

Kötelezi továbbá a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg a Magyar Államnak 109.200 (százkilencezer-kétszáz) Ft le nem rótt fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 200.000 Ft-ot és ennek 2007. szeptember 19. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 136.625 Ft, a beavatkozónak 50.000 Ft perköltséget. A le nem rótt 116.800 Ft kereseti illetékről akként rendelkezett, hogy abból 100.448 Ft-ot a felperes, míg 16.352 Ft-ot az alperes köteles külön felhívásra megfizetni az államnak.

Az ítélet ellen a felperes az alperes és a beavatkozó is fellebbezést nyújtott be.

A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresetének történő helyt adást kérte. Másodfokú perköltséget igényelt.

Fellebbezési hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság ítélete az elutasító részében megalapozatlan és téves, az indokolás első bekezdésében megállapított tényállás hiányos és részben téves. Hiányos mert nem tartalmazza, hogy a felperes mindkét kezében csomag volt, a termo függöny nem mindig szokott leeresztve lenni, a leeresztett termo függöny eltakarta a küszöböt, a küszöb szükségtelenül kétfokú és magas volt, és a felperes orrcsontja is eltörött. A felperes álláspontja szerint az elsőfokú ítélet tényállása részben téves, mert a termo függöny anyaga nem átlátszó, hanem áttetsző, azaz homályosan engedi látni az üzlet belsejét. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a kereset jogalapját nem állapította meg olyan releváns és az alperes kártérítő felelősségét megalapozó jogi tény miatt is, mint a szükségtelenül magas küszöb és a küszöböt eltakaró függöny. A felperes álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor kármegosztást alkalmazott, és súlyosan tévedett a kármegosztás arányában. A felperes érvelése szerint vétlen volt, amikor mindkét kezében csomaggal igyekezett a függöny szelvényeit széthúzva bejutni az üzletbe, és közben nem emelte a lábát a küszöb fölé, így megbotlott benne.

Az összegszerűség körében a felperes kifejtette, hogy még a baleset miatt elvégezetlenül maradt házimunka is kár, amit a bírói gyakorlat szerint a kárért felelős személy megtéríteni tartozik. Álláspontja szerint az is régóta kialakult gyakorlat, hogy a hozzátartozó által ingyenesen végzett segítő helyettesítő munka értékének megfelelő pénzösszeg kártérítés címén érvényesíthető, csupán újabban azt engedményezni is kell. A felperes álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság a szoros bizonyítottság szükségességét illetően is, mert ahol a felperes nem tudott számlát felmutatni, ott az általános kártérítés alkalmazásának lett volna helye, ám az elsőfokú bíróság azt mellőzte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság kifejezetten nem foglalt állást a baleseti hegek párválasztást kedvezőtlenül befolyásolható kérdésében. Álláspontja szerint még inkább mulasztott az elsőfokú bíróság, amikor a baleseti hegeknek a keresőfoglalkozásban, a társadalmi és társasági életben való részvételben mutatkozó hátrányára történő felperesi hivatkozást még csak meg sem említette. Az egyes kártételek körében a kórházból hazaszállítás költségével kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a tanúk vallomásait az elsőfokú bíróság nem helytállóan mérlegelte. Az étkezés feljavítással kapcsolatosan kifejtette, hogy a felperes a baleset folytán a baleset előtti testi, lelki állapotához képest hátrányos helyzetbe került. Ennek csökkentésére szolgált a korábbinál vitamindúsabb táplálkozás. Utalt arra, hogy enélkül is felépült volna a mai állapotára, de a feljavító étrenddel hatékonyabban és gyorsabban történt mindez. A gondozással, háztartásban segítéssel és utcai kíséréssel felmerült költségeivel összefüggésben kifejtette, hogy nem volt térlátása, azaz csak előre látott, oldalra viszont nem. Arra is utalt, hogy a meg nem cáfolt előadása szerint eleinte még homályosan látott és eleinte még kettős látása is volt, és az orrcsont törése következtében átmenetileg a szaglása is csökkent. Ilyen körülmények mellett azt véleményezni, hogy sem gondozásra, sem utcai kísérőre nem szorult, nem csupán rideg, hanem téves álláspont is. Előadása szerint a kontrollra járás tényét, azaz a négy kontrollon megjelenést ambuláns kezelőlappal igazolta. A kontrollokra a fia vagy a menye vitték a kórházba, s a meny ha ezt nem is erősítette meg, de nem is cáfolta. Ezért álláspontja szerint tévesen mérlegelt az elsőfokú bíróság, amikor e követelést nem találta bizonyítottnak. A közlekedési többletköltséggel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy joga volt a két hét lábadozás alatt mindenüvé elmenni, ahová egyébként szokott. A baleset után és amiatt azonban csak gépkocsival utazhatott, aminek a többletköltségét az alperesnek kell megtérítenie akár általános kár formájában. A kulturális költségigényével kapcsolatban kifejtette, hogy ha a folyóiratokat a hozzátartozók is fizették, a követeléseiket engedményezték a felperesre. A gyógyszerköltséggel, illetve a napszemüveg megvásárlásával kapcsolatban sérelmezte a Ptk. 359. § szerinti általános kártérítés téves és indokolatlan mellőzését. A fűnyírással összefüggésben előadta, hogy a füvet a fia is és a szomszéd is nyírta. Előadása szerint a fiának semmit nem fizetett, míg a szomszédnak 8.000 Ft-ot adott. Hivatkozása szerint az engedményezés a fűnyírás költségére is kiterjedt, azonban a felperes továbbra is csak egyszer 8.000 Ft-ot érvényesít.