A Kúria Bfv.1553/2014/3. számú precedensképes határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 85. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 427. §] Bírók: Idzigné dr. Novák Marianna Csilla, Katona Sándor, Kiss Sándor

A határozat elvi tartalma:

Az Alkotmánybíróság a 23/2014. (VII.15.) AB számú határozatának 1. pontjában megállapította, hogy az 1978. évi IV. törvény 2010. július 23-től 2013. június 30-ig hatályos 85. § (4) bekezdésének alkalmazása alaptörvény-ellenes, és 3. pontjában elrendelte az annak alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát. A Kúria a büntetés mértékének érintetlenül hagyása mellett kiszabott halmazati büntetést az 1978. évi IV. törvény 85. §-ának (4) bekezdése mellőzésével, a 85. §-ának (2) bekezdése és a 97. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával tekinti kiszabottnak, ha annak mértéke ekként is törvényes.

***********

KÚRIA

Bfv.II.1553/2014/3.szám

A Kúria Budapesten, a 2015. év március hó 19. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A rablás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a Legfőbb Ügyészség által a terhelt javára benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Tiszafüredi Városi Bíróság 1.B.161/2011/16. számú ítéletét és a Szolnoki Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2.Bf.454/2012/11. számú ítéletét megváltoztatja;

az I. rendű terhelttel szemben alkalmazott halmazati büntetést az 1978. évi IV. törvény 85. §-ának (4) bekezdése mellőzésével, a 85. §-ának (2) bekezdése és a 97. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával tekinti kiszabottnak.

Egyebekben a megtámadott határozatot az I. rendű terhelt tekintetében nem érinti.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

I.

1. A Tiszafüredi Városi Bíróság a 2011. november 8. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett 1.B.161/2011/16. számú ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 321. § (1) bekezdés], társtettesként, folytatólagosan elkövetett önbíráskodás bűntettének kísérletében [korábbi Btk. 273. § (1) bekezdés], 2 rendbeli társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettében [korábbi Btk. 176. § (2) bekezdés a) pont], garázdaság vétségében [korábbi Btk. 271. § (1) bekezdés], folytatólagosan elkövetett testi sértés vétségében [korábbi Btk. 170. § (1) bekezdés] és testi sértés vétségében [korábbi Btk. 170. § (1) bekezdés].

Ezért az I. rendű terheltet - halmazati büntetésül, mint különös visszaesőt - 6 év börtönre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításáról, egy korábban kiszabott szabadságvesztés kapcsán a feltételes szabadság megszüntetéséről, a feltételes szabadságra bocsáthatóságból kizárásról, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költségről.

Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az I. rendű terheltet a korábbi Btk. 85. § (1) bekezdése szerinti halmazati büntetésül a korábbi Btk. 83. §-ának (2) bekezdésében szabályozott középmértéket meghaladó tartamú szabadságvesztés-büntetésre ítélte (elsőfokú ítélet 13. oldal utolsó előtti bekezdés).

A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt Szolnoki Törvényszék a 2013. január 22. napján nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett 2.Bf.454/2012/11. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet az I. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta:

- a társtettesként elkövetett rablás bűntettét a korábbi Btk. 321. §-a (1) bekezdésének I. fordulata szerint nevezte meg,

- a társtettesként, folytatólagosan elkövetett önbíráskodás bűntettének kísérlete és folytatólagosan elkövetett testi sértés vétsége minősítéséből a folytatólagosságra utalást mellőzte,

- a 2 rendbeli testi sértés bűntette (helyesen: vétsége) vonatkozásában minősül különös visszaesőnek, egyebekben visszaeső,

- a lefoglalt bűnjelek egy részéről eltérően rendelkezett; egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A másodfokú bíróság az I. rendű terhelt büntetésének enyhítésére nem látott lehetőséget, mert a korábbi Btk. 85. §-ának (4) bekezdése (közelebbről 1. mondata) szerint a büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik, ugyanis a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül három a korábbi Btk. 137. §-ának 17. pontjában meghatározott személy elleni erőszakos bűncselekmény (másodfokú ítélet 7. oldal 1. bekezdés).

2. Az Alkotmánybíróság a 23/2014. (VII.15.) AB számú határozatában megállapította, hogy a korábbi Btk. 2010. július 23-tól 2013. június 30-ig hatályos 85. § (4) bekezdésének alkalmazása alaptörvény-ellenes (1. pont); megállapította továbbá, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (2013. július 1. napjától hatályos Btk.) 81. § (4) bekezdése is alaptörvény-ellenes (2. pont), ezért azt a hatálybalépésére, 2013. július 1-jére visszaható hatállyal megsemmisítette; elrendelte egyúttal a korábbi Btk. 85. § (4) bekezdése, valamint a hatályos Btk. 81. § (4) bekezdésének alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát (3. pont).

II.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a Legfőbb Ügyészség nyújtott be - a Be. 417. §-ának (2) bekezdésében foglalt hivatalból fakadó kötelezettségére figyelemmel, a Be. 416. §-a (1) bekezdés e) pontja alapján - BF.1631/2014/1. szám alatt felülvizsgálati indítványt az I. rendű terhelt javára.

Tájékoztatta egyúttal a Kúriát, hogy az I. rendű terhelttel szemben kiszabott büntetés végrehajtása még nem fejeződött be.

A Legfőbb Ügyészség kifejtette, hogy ilyen esetben a Be. 423. § (2) bekezdésének 2. mondata szerint az elbíráláskor hatályos jogszabályok alapján kell eljárni, de ez nem zárja ki az elkövetéskor hatályos Btk. alkalmazását, ha az elbíráláskor hatályos Btk. nem eredményez enyhébb elbírálást.

Az elkövetéskor hatályban volt korábbi Btk. 97. §-ának (1) bekezdése szerint különös visszaeső I. rendű terhelttel szemben a büntetési tétel 2 évtől 12 évig terjedő szabadságvesztés, melynek középmértéke 7 év; ugyanakkor a hatályos Btk. 89. §-ának (1) bekezdése alapján a büntetési tétel 2 évtől 18 évig terjedő szabadságvesztés, melynek középmértéke 10 év. Tehát az elbíráláskor hatályos Btk. nemhogy enyhébb, de súlyosabb elbírálást enged.

A Legfőbb Ügyészség akként foglalt állást, hogy az alapítéletben kiszabott büntetés mértéke a középmértéket sem éri el, a törvényes tételkeretek között sem tekinthető eltúlzottnak, az a büntetés kiszabása körében figyelembe vett körülményekre tekintettel változatlanul indokolt a büntetési célok elérése érdekében.

Miután feltétlen eljárási szabálysértést az alapügyben nem észlelt, indítványozta az alapítélet I. rendű terhelt tekintetében tanácsülésen történő megváltoztatását, a büntetésnek a korábbi Btk. 85. §-ának (2) és (3) bekezdése és a 97. §-ának (1) bekezdése alapján kiszabottnak tekintését; egyebekben a hatályában fenntartását.

Az I. rendű terhelt és védője nem tett észrevételt az ügyészi indítványra.