BH 2018.8.227 A gyermek külföldre vitele kérdésében a rövid szöveges üzenet (sms) tartalma - amennyiben annak címzett jellege és hatályosulása megállapítható - hozzájáruló nyilatkozatnak minősül [2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:4. §, 6:5. § (2) bek., 6:8. § (1) bek., 1986. évi 14. számú tvr. (Hágai Egyezmény) 13. cikk a) pont].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A magyar állampolgár kérelmező és kérelmezett 2011 decemberében kötött házasságot. A kérelmező külföldi munkavállalása miatt 2012 januárjában a felek Szerbiába költöztek. 2014. január 21-én gyermekük született. A felek közös gyermekükkel külföldön bérlakásban laktak. A kérelmező a bérleti szerződés 2017. július 31-i lejárta előtt a lakásra 2017. június 23-án újabb, határozott időre szóló bérleti szerződést kötött, erről azonban a kérelmezettet nem tájékoztatta.

[2] A kérelmező 2017. május 6-án közölte a kérelmezettel a válási szándékát. A 2017. május 18-i, a felek közötti sms-ben történt üzenetváltás során a kérelmezett arról tájékoztatta a kérelmezőt, hogy a gyermek szerb óvodájában megbeszélte: a gyermek augusztus végéig marad a külföldi óvodában, és lépéseket tett a gyermek magyarországi szerb óvodába beíratása céljából. Az üzenetváltás során a kérelmező "jól van", " jól hangzik" kijelentéseket tette. A 2017. május 29-30-i üzenetváltások keretében a kérelmező eladó magyarországi ingatlanokra vonatkozó hirdetéseket és fényképfelvételeket küldött a kérelmezett részére.

[3] A felek közös gyermekükkel 2017. június 2-án pénteken kora délután Magyarországra érkeztek a kérelmezett orvosi vizsgálata céljából. Azt tervezték, hogy vasárnapig belföldön maradnak, majd közösen visszatérnek Szerbiába. A családot a közös ingatlanuk közelében a kérelmezett édesanyja várta, akivel a kérelmezett a közös gyermekkel együtt eltávozott.

[4] A kérelmező még aznap megszüntette a kérelmezett hozzáférését a közös bankszámlához, előfizetőként letiltatta a kérelmezett a magyar és a szerb telefonját, ezzel elzárta magát a kérelmezettel való kommunikáció lehetőségéből. A belföldi közös lakáson zárat cserélt, majd 24 órás várakozás után bejelentette a rendőrségen a kérelmezett és a gyermek eltűnését. 2017. június 6-án a kapcsolattartás szabályozása érdekében a gyámhivatalhoz fordult, kérelme indokaként arra hivatkozott, hogy a "mai napig semmilyen kapcsolatfelvételre nem volt lehetősége a kérelmezettel". A kérelmezett 2017. június 2. napját követő öt nap múlva édesanyja telefonjáról küldött sms-ben tájékoztatta a kérelmezőt, hogy a gyermekkel a dédszüleinél tartózkodik.

[5] A kérelmező a 2017. június 10-i üzenetében megkérdezte a kérelmezettől, hogy együtt mennek-e vissza Szerbiába. A kérdésre a kérelmezett azt válaszolta, hogy "nem megyek vissza soha többet Szerbiába". A kérelmező a 2017. június 13-án azt az sms-t küldte a kérelmezettnek: "keress albérletet, amilyent szeretnél, ahol szeretnél, kifizetem nektek".

[6] A kérelmezett a közös gyermekkel bérlakásban él és 2017. június 27-én keresetet terjesztett elő a felek házasságának felbontása iránt.

A kérelem és az ellenkérelem

[7] A kérelmező a 2017. június 26. napján kelt kérelmében a kötelezett kötelezését kérte a gyermek Szerbiába, a szokásos tartózkodási helyére való visszavitelére. Kérelme ténybeli alapjaként azt adta elő, hogy a kérelmezett 2017. június eleje óta nem tért vissza Szerbiába, a kérelmezett hozzájárulása nélkül belföldön maradt és ismeretlen helyen tartózkodik.

[8] A kérelmezett érdemi ellenkérelmében a kérelem elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy nem azzal a szándékkal jött június 2-án Magyarországra, hogy életvitelszerűen itt maradjon, a házasság megromlása és a kérelmezett által teremtett körülmények miatt maradt belföldön. Szándéka szerint augusztus 20. és 31. napja között kívánt Szerbiába visszatérni, mert a személyes használati tárgyai és a gyermek ruhaneműi az ott bérelt lakásban maradtak. Arról tudott, hogy a szerbiai lakás bérleti szerződése megszűnik, az eljárásban szerzett tudomást a bérleti szerződés meghosszabbításáról. Álláspontja szerint a kérelmező már a Magyarországra utazás előtt hozzájárult ahhoz, hogy a gyermek véglegesen belföldön maradjon.

[9] A felek az elsőfokú eljárásban a bíróság jogerős végzésével jóváhagyott egyezséggel rendezték a kérelmező és a gyermek közötti kapcsolattartást. Eszerint a kérelmező minden szombat reggel 9 órától 18 óráig a kérelmezett jelenlétében jogosult a felek közös tulajdonában álló budapesti ingatlanban a kapcsolattartásra.

Az első- és másodfokú határozat

[10] Az elsőfokú bíróság végzésében a kérelmet elutasította és a kapcsolattartást rendező egyezséget jóváhagyó végzését hatályon kívül helyezte. Döntésének indokolásában hangsúlyozta, hogy a felek és a kiskorú gyermek szokásos tartózkodási helye a kérelmezett által sem vitatottan Szerbiában volt és a szerb jogszabályoknak megfelelően közösen gyakorolták a szülői felügyeleti jogokat. A felek közötti 2017. május 18-i üzenetváltásból kitűnően a kérelmező hozzájárult ahhoz, hogy a kérelmezett a gyermeket Magyarországon írassa be óvodába, majd a 2017. június 13-i üzenetében maga hívta fel a kérelmezettet arra, hogy keressen Magyarországon albérletet, amelyet ki is fizet részére. Az elsőfokú bíróság az üzenetváltásokból arra következtetett, hogy a kérelmező már 2017. június 2. napja előtt és a gyermek Magyarországra kerülését követően, utólag is hozzájárult a gyermek magyarországi tartózkodásához. Erre tekintettel a gyermek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól Hágában az 1980. évi október 25. napján kelt szerződés kihirdetéséről szóló 1986. évi 14. számú törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Hágai Egyezmény) 13. cikk a) pontja alapján a gyermek visszavitele iránti kérelmet elutasította.

[11] A kérelmező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett részét helybenhagyta és hivatalból módosította a kérelmezett költségeinek viselésére vonatkozó rendelkezést. Határozata indokolásában hangsúlyozta, hogy a Hágai Egyezmény 13. cikk a) pontjában foglalt, az előzetes vagy az utólag megadott hozzájárulás, mint megtagadási ok fennállása tekintetében a jogszabály alaki előírásokat nem tartalmaz, a bíróság az összes körülmény figyelembevételével mérlegeli azt, hogy a hozzájárulás megtörtént-e vagy sem.

[12] Tény, hogy a család 2017. június 2-án csak pár napi magyarországi tartózkodást tervezett, és a kérelmezett a felek közötti veszekedés miatt döntött úgy, hogy nem megy vissza Szerbiába. A kérelmező nem adott magyarázatot arra, hogy miután június 2-án a kérelmezett és a gyermek nem jelent meg a magyarországi lakásban, miért kapcsoltatta ki a kérelmezett telefonját. Ezzel szemben a kérelmező a másnapi rendőrségi bejelentésben azt adta elő, hogy a kérelmezett telefonja nem kapcsolható, ezért nem tud vele érintkezésbe lépni.

[13] Kiemelte a következőket. A kérelmező a jelen eljárás megindításáig csak a válással és a gyermek elhelyezésével összefüggő kérdésekben kívánt egyeztetni a kérelmezettel, a gyermek Szerbiába való visszavitele részéről nem került szóba. Erre utal a kérelmező 2017. június 7-i gyámhivatali bejelentése és a kérelmezett anyjának telefonjára 2017. június 7. és 8. napján küldött sms-k tartalma is. A kérelmező a bejelentésben a gyermekkel való kapcsolattartása rendezését, a telefonüzenetekben a gyermekelhelyezés és járulékai kapcsán a kérelmezettet az ügyvéddel való kapcsolat felvételére kérte, az apai kapcsolattartás kérdését tekintette sürgősen rendezendőnek. Az eljárás megindításáig egyetlen, a kérelmező 2017. június 10-én írt üzenete tartalmaz a kérelmezetthez intézett arra vonatkozó kérdést, hogy együtt mennek-e vissza Szerbiába. Az üzenetre a kérelmezettől ugyancsak sms-ben olyan tartalmú válasz érkezett, miszerint Szerbiába soha többé nem megy vissza. A kérelmező ezt követően 2017. június 13-án azt üzente a kérelmezettnek, hogy keressen ott és olyan albérletet, amilyet szeretne, a kérelmező azt fizetni fogja. Mindebből a másodfokú bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a kérelmező a 2017. június 13-i nyilatkozatával a gyermek egyébként jogellenes Magyarországon való visszatartásához utólag hozzájárult.