AVI 2017.4.27 A tisztességes eljáráshoz való jog adóperben is magában foglalja a felek esélyegyenlőségét [1952. évi III. tv. 2. § (1) bek.]

A felperes 2006. augusztus 4-től 2010. június 17. napjáig ügyvezetője, egyben önálló képviselője volt az A.O. Kft.-nek (a továbbiakban: Kft.), amely ez utóbbi időponttól felszámolás alá került.

A Kft.-vel szemben 2011. március 7-én ellenőrzés indult, amely 2008. január 1-jétől 2010. június 9-ig terjedő időszakra terjedt ki. A revízió eredményeként hozott - felszámolói fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett határozatban - az adóhatóság kötelezte a Kft.-t társasági adó, általános forgalmi adó, százalékos egészségügyi hozzájárulás és különadó adónemekben összesen 20 065 000 Ft adókülönbözet megfizetésére, adóbírsággal sújtotta, késedelmi pótlékot számított fel, a jogszabályban előírt adólevonási kötelezettség elmulasztása miatt mulasztási bírságot szabott ki. E határozat indokolása - mivel a Kft. észrevételt sem terjesztett elő - csak a jegyzőkönyvre hivatkozott. Ez utóbbiban az adóhatóság azt állapította meg, hogy a Kft. az általa kibocsátott készpénzfizetési számlák adattartalmát nyilvántartásaiban és bevallásaiban jogsértően számolta el bevétel helyett költségként és levonható adóként. A pénztárból 2008-ban 43 853 880 Ft, 2009. évben 2 932 032 Ft összegű olyan - a Kft. gazdasági tevékenységével összefüggő igazolt kiadásokhoz nem kapcsolódó - kifizetésekre került sor, amelyek a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 4. § (1) bekezdése, 28. § (1) bekezdése alapján felperes részére juttatott egyéb jövedelemnek minősülnek. Ez utóbbit azzal indokolta, hogy a felperes volt a vizsgált években a társaság ügyvezetője és a pénztárkezelésért felelős személy.

Az adóhatóság ezt követően 2008-2009. évekre a felperesnél, mint magánszemélynél is bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatában azt állapította meg, hogy a felperes részére a Kft. pénztárából kifizetett összegek az Szja. tv. 4. § (1) bekezdése, 28. § (1) bekezdése szerinti egyéb jövedelemnek minősülnek, amelyek után az Szja. tv. 30. § (1) és (2) bekezdései, 34. § (1) és (2) bekezdései alapján 2008. évre 15 641 743 Ft, 2009. évre pedig

872 494 Ft adófizetési kötelezettség keletkezett, amit a felperes nem vallott be, nem fizetett meg. A felperes 2008. évben nem teljesítette az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékokról szóló 2006. évi LIX. törvény 1. § (1) bekezdése, 2. § (1) és (4) bekezdései szerinti különadó fizetési és bevallási kötelezettségét sem. Mindezek miatt az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 178. § 3. pontjára alapítottan 16 514 237 Ft személyi jövedelemadó és 1 504 308 Ft különadó fizetési kötelezettséget adóhiánynak minősülő adókülönbözetként írta elő, késedelmi pótlékot nem számított fel, adóbírságot nem szabott ki, mivel ezeket korábbi határozatában a Kft., mint kifizető terhére állapította meg.

A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes határozatban az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntése tartalmazza a Kft. kapcsán tett megállapításokat, rögzítve, hogy az elsőfokú adóhatóság jogszerűen járt el akkor, amikor ezt az Art. 130. §-a alapján a felperesnél figyelembe vette. Utal arra is, hogy az elsőfokú adóhatóság kellő mértékben ismertette a Kft. vizsgálatának adatait, nem sértette meg az Art. 97. § (3) bekezdését.

A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.

Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítást kérte.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 152. §-ában és 137. §-ában foglalt törvényi feltételek nem álltak fenn. Az alperes nem sértette meg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 78. § (1) bekezdésében és az Art. 97. § (3) bekezdésében, 130. §-ában foglaltakat. Az adóhatóságnak nem kellett kézbesítenie a Kft.-vel szemben hozott határozatot a felperesnek, mivel ez rá nézve nem állapít meg jogot vagy kötelezettséget. Az alperes akkor sértett volna jogszabályt, ha megszegi az adótitokkal kapcsolatos Art. 52., 53. §-ai szerinti kötelezettségét. Az alperes minden olyan adatról és megállapításról tájékoztatta a felperest, amely a vele szemben hozott érdemi döntés alapjául szolgált, és figyelembe kellett vennie a Kft.-nél tett megállapításokat, nem juthatott ettől eltérő jogkövetkeztetésre a felperes ügyében, így határozata nem jogszabálysértő.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára, vagy a vele szemben hozott adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését. Azzal érvelt, hogy a határozatok nem felelnek meg a Ket. 78. § (1) bekezdésében, az Art. 97. § (3) bekezdésében, 136. § (1) bekezdés második mondatában foglaltaknak. Fenntartotta keresetben is kifejtett álláspontját, mely szerint a Kft.-vel szemben hozott határozat rá nézve is tartalmaz rendelkezést. Hangsúlyozta, hogy ennek megállapításai szolgáltattak alapot a vele szemben meghozott adóhatósági határozatokhoz, ezért a Kft.-vel kapcsolatos határozatot neki is kézbesíteni kellett volna. Hivatkozott arra is, hogy bizonyítási indítványai a Kft.-vel szemben hozott határozat megállapításaihoz kapcsolódtak, amelyeket nem tudott érvényesíteni. Előadása szerint téves az Art. szerinti adótitokra hivatkozás, hiszen a 2008., 2009. években ő volt a Kft. ügyvezetője és törvényes képviselője. Kifejtette, hogy a Kft.-vel szemben tett megállapítások azért jogszabálysértők, mert a társaság üzemanyag kereskedelemmel foglalkozott és saját tulajdonában álló járműveibe saját üzemanyagot tankolt, amit egyszerre számolt el bevételként és kiadásként. Az értékesítési számlák összege emiatt lett költségként elszámolva, ennek figyelmen kívül hagyásával az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat. Hangsúlyozta, hogy az ügyben - az iratok rendelkezésre bocsátása után - igazságügyi könyvszakértő kirendelése szükséges.