A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10122/2007/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/B. § (2) bek., (2) bek.] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Tallián Blanka, Tálné dr. Molnár Erika

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.4630/2003/59., Fővárosi Törvényszék Mf.631971/2006/3., *Kúria Mfv.10122/2007/4.*

***********

Mfv.I.10.122/2007/3.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Peszlen Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek a Györki Mónika ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 8.M.4630/2003. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 49.Mf.631.971/2006/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 49.Mf.631.971/2006/3. számú ítéletének az elsőfokú ítéletet fellebbezés hiányában nem érintő rendelkezését nem érinti, ezt meghaladóan hatályon kívül helyezi, és a munkaügyi bíróság ítéletének az alperest 8.895.455 /nyolcmillió-nyolcszázkilencvenötezer-négyszázötvenöt/ forint és kamata kártérítésként - helyesen: munkabérkülönbözetként -, valamint 1.000.000 /egymillió/ forint nem vagyoni kártérítésként megfizetésre kötelező rendelkezését helybenhagyja.

A felek a felülvizsgálati eljárási költségüket maguk viselik.

I n d o k o l á s :

A felperes keresetében munkabérkülönbözet, valamint vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozással, hogy megsértette az Mt. 142/A. §-át, hátrányosan megkülönböztette, továbbá rendeltetésellenesen gyakorolta a jogait.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 8.M.4630/2003/59. számú ítéletével kötelezte az alperest 8.895.455 forint munkabérkülönbözet és kamatai, valamint 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 1992. február 15-étől állt az alperes alkalmazásában szerkesztő-riporter munkakörben, a személyi alapbére 1999. szeptember 15-étől havi 220.000 forint volt, amit az alperes hat éven keresztül nem emelt, és a felperes részére nem fizetett pótlékokat sem.

A munkaügyi bíróság megállapítása szerint az egyetemi végzettséggel, tíz évet meghaladó gyakorlattal, és több felsőfokú nyelvvizsgával rendelkező felperes színvonalas munkát végzett, tevékenységével kapcsolatban kifogás nem merült fel, amit az egybehangzó tanúnyilatkozatok alátámasztottak. Ennek ellenére az alperesnél még a pályakezdők is magasabb bérezésben részesültek a felperesnél, mivel az alperes így kívánta megtorolni a felperes szakmai kritikai észrevételeit.

A munkaügyi bíróság az Mt. 174. § (1) bekezdésére és az Mt. 142/A. § (1)-(3) bekezdéseire hivatkozással megalapozottnak ítélte a felperesnek a magasabb munkabérre vonatkozó igényét, és a szerkesztő-riporteri munkakörben dolgozó munkavállalók munkabérével összehasonlítva megállapította az évenkénti különbözetet. Ennek számításánál figyelembe vette a személyi alapbérrel együtt kezelt pótlékokat, továbbá a felperes szakmai kvalitásaira tekintettel az összehasonlító munkavállalók közül a magasabb személyi alapbérrel rendelkezőket vette alapul. A bérkülönbözetet az Mt. 142/A. §-ának 2001. július 1-jei hatálybalépésétől állapította meg.

Nem találta viszont alaposnak a h. pótlék és a műszakpótlék iránti felperesi igényt, mivel megállapítása szerint az előbbi az alperesnél nem volt "rendszeresítve", az utóbbi pedig csak "adható" juttatás volt.

A nem vagyoni kártérítés tekintetében a munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes a szakmai kritikai észrevételei miatt a felperest a béremelésekből, jutalmazásokból, külföldi kiküldetésekből kizárta, fél éven keresztül elzárta a h. munkavégzéstől, emberi méltóságában megsértette, és ezzel megszegte az Mt. 4. §-ában valamint 5. §-ában a rendeltetésellenes joggyakorlás és a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó szabályokat. A munkaügyi bíróság mérlegelte az ebből eredő hátrányokat, és ehhez képest állapította meg a nem vagyoni kártérítés mértékét, utalva a bírói gyakorlatra.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperes a kereset elutasítása iránt élt fellebbezéssel, a felperes csatlakozó fellebbezése a kereseti kérelmének helyt adásra irányult azzal, hogy az igényelt nem vagyoni kártérítés mértékét 5.000.000 forintra leszállította.

A Fővárosi Bíróság 49.Mf.631.971/2006/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részében részben megváltoztatta; a kártérítés összegét 1.921.308 forintra és kamataira, a nem vagyoni kártérítés összegét 500.000 forintra leszállította, és kötelezte a felperest együttes első- és másodfokú perköltség megfizetésére.

A másodfokú bíróság az elmaradt béremelés miatti vagyoni kártérítés tekintetében úgy ítélte meg, hogy a munkaügyi bíróság össze nem hasonlítható kimutatásokat vett alapul, és - noha általában alaptalannak ítélte a felperes pótlékok iránti igényét - az összehasonlító személyi alapbérekhez a pótlékokat hozzászámította. A másodfokú bíróság a felperes munkakörére tekintettel az összehasonlítás alapjául a k. terén dolgozó szerkesztők, riporterek és szerkesztő-riporterek béradatait vette figyelembe, és ezek számszaki összehasonlítása és átlagolása alapján arra a következtetésre jutott, hogy a 2001-2003. közötti időszakban nem állapítható meg a hátrányos megkülönböztetés, míg a 2004-2005. évekre bizonyítottnak találta a bérkülönbözet iránti keresetet.