A Fővárosi Ítélőtábla Bf.247/2018/8. számú határozata emberkereskedelem bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 61. §, 62. §, 79. §, 192. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 583. §, 590. §, 592. §, 593. §, 599. §, 613. §] Bírók: Halász Etelka, Hrabovszki Zoltán, Németh Nándor

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

4.Bf.247/2018/8.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2019. év február hó 5. és 7. napjain tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t :

Az emberkereskedelem bűntette miatt az I. r. vádlott és társai ellen indult büntetőügyben a Balassagyarmati Törvényszék 2018. április 23. napján kihirdetett 19.B.58/2017/77. számú ítéletét az I. r. vádlott tekintetében megváltoztatja.

Az I. r. vádlott (leánykori neve: B.M.) szabadságvesztése végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzi.

E vádlottat 2 (kettő) év közügyektől eltiltásra is ítéli.

Az I. rendű vádlott által őrizetben, illetve házi őrizetben töltött idő beszámítására vonatkozó rendelkezésből a végrehajtás esetére vonatkozó kitételt mellőzi.

A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből az I. r. vádlott 35.200,- (harmincötezer-kétszáz) forintot köteles az államnak megfizetni, míg 30.000,- (harmincezer) forintot az állam visel.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r., a II. r., a III. r. és a IV. r. vádlott (leánykori neve: J.H.) vonatkozásában helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Balassagyarmati Törvényszék a 2018. év április hó 23. napján kihirdetett 19.B.58/2017/77. számú ítéletében bűnösnek mondta ki az I. r. vádlottat 3 rendbeli emberkereskedelem bűntettében [Btk. 192. § (1) bekezdés a) pontja és (3) bekezdés c) és i) pontja], amiért őt - halmazati büntetésül - 2 év szabadságvesztés büntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette.

A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg és rendelkezett arról is, hogy az I. r. vádlott a szabadságvesztés büntetéséből végrehajtás esetén legkorábban annak 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett továbbá a szabadságvesztés végrehajtása esetén az I. r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, az eljárás során lefoglalt tárgyak további jogi sorsáról, valamint kötelezte az I. r. vádlottat a bűnügyi költség megfizetésére.

A II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli emberkereskedelem bűntettében [Btk. 192. § (1) bekezdés a) pontja és (3) bekezdés c) és i) pontja], amiért őt - halmazati büntetésül - 1 év 8 hónap szabadságvesztés büntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg és rendelkezett arról is, hogy a II. r. vádlott a szabadságvesztés büntetéséből végrehajtás esetén legkorábban annak 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Ellenben a III. r. és a IV. r. (született J.H.) vádlottakat az ellenük 2 rendbeli emberkereskedelem bűntette [Btk. 192. § (1) bekezdés b) pontja és (3) bekezdés i) pontja] miatt emelt vád alól felmentette.

Az elsőfokú bíróság V.H. magánfél polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította, továbbá rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelek további sorsáról akként, hogy azok lefoglalását megszüntette és az iratoknál rendelte kezelni. A bűnösnek kimondott vádlottakat külön-külön kötelezte a felmerült bűnügyi költség viselésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I. r. és a II. r. vádlottak terhére a büntetés súlyosításáért, a III. r. és a IV. r. vádlottak terhére bűnösség megállapításáért és büntetés kiszabásáért, míg az I. r. vádlott védője felmentésért jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.504/2018/2. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, ugyanakkor az I. r. vádlott védőjének fellebbezését nem tartotta alaposnak. Átiratában kifejtette, hogy a II. r. vádlott terhére szóló ügyészi fellebbezés kizárólag a büntetés súlyosítására irányul, míg a vádlott és védője részéről fellebbezés bejelentésére nem került sor, így az új Be. 583. § (3) bekezdés a) pontja alapján a korlátozott felülbírálat esete állna fenn. Ugyanakkor rámutatott, hogy a fentiek ellenére a felülbírálat valamennyi vádlott vonatkozásában teljeskörű - függetlenül a bejelentett fellebbezések tartalmától -, mert a fellebbezések bejelentésére a 2018. év július hó 1. napját megelőzően került sor. Figyelemmel arra, hogy a Be. 590. § (3) bekezdése szerint korlátozott felülbírálatot kizárólag a Be. 583. § (3) bekezdése alapján bejelentett fellebbezés eredményez.

Az elsőfokú ítélet érdemét illetően a Fellebbviteli Főügyészség arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás során a perrendi szabályokat megtartotta, és a korábbi hatályon kívül helyező végzésben előírt szempontoknak az eljárása során eleget tett. A bizonyítékokat beszerezte, azokat a logika szabályai szerint értékelte és mérlegelte, majd ennek eredményeként állapította meg a történeti tényállást, amely a III. r. és a IV. r. vádlottak tudattartalmát kivéve hibamentes. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint az ítélet a III. r. és IV. r. vádlottak tekintetében a Be. 592. § (2) bekezdés d) pontjában írt okból részben megalapozatlan, mivel e vádlottakkal kapcsolatban a tudati tényeket helytelen ténybeli következtetéssel állapította meg a bíróság. Ezzel összefüggésben indítványozta, hogy az elsőfokú ítélet 10. oldalának 3. bekezdését mellőzze a másodfokú bíróság a történeti tényállásból.

Az elsőfokú bíróság az I. r. és a II. r. vádlottak esetében helytálló következtetést vont a vádlottak szándékára és tudattartalmára, azonban a III. r. és a IV. r. vádlottak esetében logikailag hibás következtetésre jutott. Részletesen elemezte, hogy a III. és IV. r. vádlottak milyen magatartással vettek részt a cselekményekben. Kifejtette, hogy nemcsak az I. és II. r., hanem a III. és IV. r. vádlottaknak is anyagi érdekeltsége fűződött a sértettek külföldre utaztatásához, hiszen haszonszerzés érdekében cselekedtek. Az ügyészi álláspont szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a III. és IV. r. vádlottak cselekvősége tekintetében okszerű következtetést lehet vonni az anyagi érdekeltségükre, motivációjukra.

Az elsőfokú bíróság ítéletének hibájaként rótta fel a fellebbviteli főügyészség, hogy a törvényszék indokolatlanul hagyta figyelmen kívül V.M. és V.H. tanú azon nyilatkozatait, hogy szerintük a III. r. vádlott és a IV. r. vádlott "mindenről tudtak". Az elsőfokú bíróság ezt mindössze a tanúk gondolataiként értékelte, de az ügyészi álláspont szerint nem hagyható figyelmen kívül, hogy a sértettek a gépkocsiban történő utazás tartalmával hosszabb időt töltöttek együtt a III. r. és a IV. r. vádlottal, beszélgettek egymással, tanúi voltak a vádlotti reakcióknak. Így véleményük nem csupán "gondolatként" értékelhető, hanem közvetlen hallomáson és közvetlen észlelésen alapuló megállapításnak.