BH 1997.2.75 A harmadik személy haszonélvezeti joga kizárja a volt házastársaknak a lakáshasználat rendezése és a használati díj iránti igényét [Csjt. 31/B. § (4) bek., Ptk. 141. §, 157. § (1) és (2) bek., 159. § (2) bek.].

A peres felek 1988. július 16-án kötöttek házasságot, amelyből 1989. január 9-én Szabolcs nevű gyermekük született. Utolsó közös lakásuk a perbeli házas ingatlan volt, amely egyenlő arányú közös tulajdonuk: a felperes az 1/2 illetőségét az alperes édesapjától kapta ajándékba, az alperes a hányadát öröklés jogcímén szerezte meg. Az ingatlant az alperes nagyanyjának, T. L.-nének a holtig tartó haszonélvezeti joga terheli, aki az 1990. október 28-i írásbeli nyilatkozatával az ingatlant a tulajdonosok részére "átadta", és hozzájárult ahhoz, hogy a felek a lakáson saját költségükön tatarozási, illetőleg korszerűsítési munkákat végezzenek. A haszonélvező a felperes részére biztosított használati jogot az 1994. március 29-i - már a jelen per folyamán tett - nyilatkozatában visszavonta.

A peres felek életközössége 1993. január 2-án megszűnt, amikor a felperes a gyermekkel hazaköltözött a szüleihez. A városi bíróság ítéletével a peres felek házasságát felbontotta, gyermeküket a felperesnél helyezte el, rendezte az alperes és a gyermek közötti kapcsolattartást, és az alperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte.

A perben mindkét fél kérte az ingatlan kizárólagos használatára történő feljogosítását: a felperes az alperes italozó, agresszív magatartására, az alperes pedig arra való hivatkozással, hogy a felperes a lakást önként, a visszatérés szándéka nélkül hagyta el. A későbbiekben az alperes arra is hivatkozott, hogy a haszonélvező a felperestől a használati jogot visszavonta. A felperes 1993. január 1-jétől havi 5000 forinthasználati díj megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

Az elsőfokú bíróság - a megismételt eljárást követően meghozott - ítéletével a lakásingatlan használatát megosztotta: a 19,5 m2-es, valamint a 8,8 m2-es szobákat a felperes, a 10,8 m2-es szobát az alperes kizárólagos használatába adta, az egyéb helyiségek közös használata mellett. Kötelezte az alperest, hogy a fenti lakrészeket 15 napon belül bocsássa a felperes birtokába, és fizessen meg a felperesnek - 10 havi részletben - 45 000 forint használati díjat, valamint 2000 forint perköltséget. Az ítélet indokolása szerint a peres felek közös tulajdonában lévő lakás alapterületénél, alaprajzi beosztásánál és helyiségeinek számánál fogva alkalmas az osztott használatra, és egymagában az alperesnek az életközösség alatt tanúsított esetenkénti agresszivitása és italozása sem zárja ki a használat megosztását, mert az osztott használat a felperes és a kiskorú gyermek súlyos sérelmével nem jár. A felek közti használati vita elbírálása szempontjából súlytalan, hogy a haszonélvező a felperes részére biztosított használati jogot visszavonta, mert a nyilatkozata "nem hat vissza az életközösség időtartamára". Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a volt házastársi közös lakás használatát a Csjt. 31/B. §-ának (4) bekezdése alapján rendezte, és a Ptk. 141. §-a alapján kötelezte az alperest, hogy 1993. január 1-jétől mindaddig, amíg a haszonélvező a felperes használati jogát meg nem vonta, használati díjat fizessen a felperesnek.

Az ítélet ellen - egyebek mellett a lakáshasználat és a használati díj körében - mindkét fél fellebbezett.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a 8,8 m2-es szobát is a felek közös használatába adta, az alperes által fizetendő használati díj összegét pedig 78 000 forintra felemelte. Módosította a házasság megromlásának okaival kapcsolatos indokolást. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint "az alperes nagyanyjának mint haszonélvezőnek a hozzájárulásával laktak a felek a lakásban, így az engedély későbbi visszavonása nem változtat azon a tényen, hogy az életközösség megszakadásakor s ebből következően később is a felperest a lakásban lakáshasználati jog illeti meg". Helyesen döntött tehát az elsőfokú bíróság, amikor a lakás használatát a felek között megosztotta. A felperes a lakást nem önként, hanem az alperes magatartása miatt hagyta el, ezért jogszerűen támasztott igényt használati díjra, amely őt a haszonélvező 1994. március 29-i nyilatkozatát követően is megilleti.