A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40382/2009/3. számú határozata jogalap nélküli gazdagodás tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 361. §] Bírók: Bánki Horváth Mária, Levek Istvánné, Rédei Anna

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.21705/2007/52., *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40382/2009/3.*, Kúria Gfv.30041/2010/6. (BH 2010.12.333)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

10.Gf.40.382/2009/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Jádi, Németh Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek dr. Bordás Vilmos ügyvéd által képviselt alperes ellen jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2009. március 6-án kelt 15.P.21.705/2007/52. számú ítélete ellen az alperes részéről 55. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja;

kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 350.000 (háromszázötvenezer) forint másodfokú perköltséget, és külön felhívásra az államnak 900.000 (kilencszázezer) forint jogorvoslati illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az alperes - a perben nem álló ... Kft. (továbbiakban: Kft.) 100 %-os üzletrész tulajdonosa - 1999. június 10-én kelt adásvételi szerződéssel az üzletrészét eladta a felperesnek. A felek megállapodása szerint a vételár egy rögzített vételárrészből - 180 millió forintból -, továbbá egy változó vételárrészből állt. A megállapodás 2. pontja szerint a változó vételárrészt három év alatt, három részletben kellett megfizetni oly módon, hogy az egyes részletek az 1999. december 31-i, a 2000. december 31-i és a 2001. december 31-i auditált éves beszámoló elfogadásától számított 30 napon belül váltak esedékessé, kiszámításuk pedig a szerződésben meghatározott képlet alapján történt; (valójában az éves mérlegben szereplő) a "szokásos vállalkozási eredmény" 46,48 %-a. Az üzletrész adásvételi-szerződés aláírásának napján a felek ügyvezetői munkaszerződést is kötöttek, eszerint az alperes ügyvezetőként továbbra is vezette a céget 2002. január 16-ig, amikor is a szerződést közös megegyezéssel megszüntették. A vevő 180.000.000 forintot a szerződés szerint megfizetett.

A 2000. évi vételárrész alapjául szolgáló, a Kft. 2000. évi auditált mérlege a készletre adott előlegeket 168.973.000 forintban, a szokásos vállalkozási eredményt 167.791.000 forintban határozta meg. A 167.791.000 forintot alapul véve, annak 46,48 %-át kitevő 77.989.000 forint vételár részletet a felperes az alperesnek megfizette.

2001. évben a Kft. veszteséges volt.

A Kft. 2000. évre vonatkozóan önellenőrzést hajtott végre, amelynek eredményeként megállapították, hogy a 2000. évi leltár szerinti készletek értéke 93.720.000 forinttal, a készletekre adott előlegek összege pedig 98.271.000 forinttal kisebb, mint amennyi a 2000. évi mérlegben szerepelt, ezáltal az alperes vételár részletének alapjául szolgáló 167.791.000 forint szokásos vállalkozási eredményt 92.060.000 forinttal csökkenteni kell, így az alperest a 2000. évre vételárrész címén a felvett 77.989.000 forint helyett 35.200.000 forint illeti meg. A korrekciót a Kft. 2001. évi mérlegének ún. harmadik oszlopában tüntették fel. A könyvvizsgáló azonban a 2001. évi mérleget nem auditálta, azt a Kft. 2002. szeptember 24-én tartott közgyűlése auditálás nélkül fogadta el.

A felperes keresetében jogalap nélküli gazdagodás címén a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése alapján 42.789.000 forint tőke és ennek 2002. július 30-tól járó késedelmi kamatai, és a perköltség megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Másodlagosan a keresetét a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdésére, harmadlagosan pedig a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdésére alapította.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

A Fővárosi Bíróság a 15.P.630.110/2002/74. számú ítéletében az elsődleges keresetnek helyt adott, és a felperesi kérelemnek megfelelően jogalap nélküli gazdagodás címén (Ptk. 361. § (1) bekezdés) marasztalta az alperest. Az alperes fellebbezése folytán a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.263/2006/6. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, s a Legfelsőbb Bíróság Gfv.IX.30.023/2007/4. számú végzésével a másodfokú bíróság ítéletét - a Fővárosi Bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

A megismételt eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság a 2009. március 6-án kelt 15.P.21.705/2007/52. számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 35.291.000 forintot, s ennek 2002. december 2. napjától a határozata rendelkező részében írt mértékű késedelmi kamatát, valamint 13.420 euró és 2.986.139 forint perköltséget, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest 162.000 forint, az alperest pedig 738.000 forint feljegyzett fellebbezési illeték államnak való megtérítésére. Határozata indokolásában a felperes Ptk. 361. §-ára alapított keresetét részben alaposnak találta. Utalt arra, hogy a perbeli 1999. június 10-én kelt üzletrész adásvételi szerződés 2. pontja alapján megállapítható; a felek a vételár egy részét a Kft. gazdasági eredményétől tették függővé, meghatározva a vételár számítási alapját és határidejét, s a határidőt megállapító szerződéses kikötésből az a következtetés volt levonható, hogy az egyes vételárrészek kiszámítását is az auditált éves mérlegek alapján kell elvégezni. A szerződésből azonban nem lehet olyan következtetést levonni, hogy a könyvvizsgáló által auditált mérleg adatai utólag nem vitathatóak, ha azok felülvizsgálására a számviteli törvénynek megfelelően került sor, hiszen a Legfelsőbb Bíróság a hatályon kívül helyező végzésében már kifejtette; az éves beszámoló adatainak akkor is meg kell felelnie a valóságos gazdálkodási mutatóknak, ha a beszámolóban az auditálás ellenére hibás adat került feltüntetésre. A bizonylatok részletes, tételes vizsgálata csak akkor történik meg, ha gyanú merül fel arra, hogy a beszámoló nem a valós gazdasági folyamatokat tükrözi. Az adott esetben az érintett társaság könyvvizsgálója a mérleg auditálását megelőzően a beszámoló alapját képező bizonylatokat csak szúrópróbaszerűen ellenőrizte, a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv. (Sztv.) azonban lehetőséget ad a mérleg korrekciójára, a Kft. 2001. évi mérlegének ún. harmadik oszlopában tüntették fel a korrekciót. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a 2000. évi mérlegben az általa hivatkozott hibás adatok szerepelnek, és a korrigált adatokon alapuló szokásos vállalkozási eredményből kiindulva számítandó, vételárat meghaladó összeget teljesített az alperesnek, a többletteljesítés pedig a jogalap nélküli gazdagodás szabályai (Ptk. 361. § (1) bekezdés) szerint követelhető vissza. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az eredményt növelő tételeket az alperes nem vitatta, nem tette vitássá azt sem, hogy a karbamid tétel nélkül a helyi iparűzési adó 1.369.000 forinttal növeli az eredményt. A rendelkezésre álló okiratok, a tanúvallomások, a beszerzett szakvélemény egybevetése alapján úgy ítélte, hogy a per során a felperes bizonyította; hibásan kerültek feltüntetésre a mérlegben a készletekre a vevők által adott előlegek. A vevők részéről a készletekre adott előlegek címszó alatt a 2000. évi beszámolóban feltüntetett 168.973.000 forintból 98.271 forint mögött nem volt valós árukészlet. A vitás 3600 tonna pétisó 2000. december 28-án - attól függetlenül, hogy elkülöníttetten tárolta azt a ... Rt. vagy sem -, még e társaság készletébe tartozott. A felek erről a mennyiségről 2001. január 3-án kötötték meg ... számon az adásvételi szerződést; erről az áruról állította ki a ... Rt. a 2001. január 5-én kelt ... számú számláját, amelyben a fizetési határidő 2001. január 5. napjában volt meghatározva. A ... Rt. a bíróság megkeresésére azt a tájékoztatást adta, hogy a 2000. december 28-i megállapodásban rögzített 3600 tonna pétisót a Kft. nem a már kifizetett egyéb árukészlet kicserélésével szerezte meg, ezt a műtrágya mennyiséget ... számú szerződésnek megfelelően vásárolta, és a ... számú számla alapján fizette ki a vételárat 110.275.200 forint összegben 2001. január 8-án, és a kiszállítása 2001. január, február hónapokban ténylegesen megtörtént. Az Rt. közölte azt is, hogy a Kft. felé 2001. február 28-án 429.337 forint összegű pótterhelés történt, ami feltehetően a 3600 tonna ömlesztett, vasúton, vagonban szállított pétisó többletsúlyából adódott, s a pótterhelésben megjelölt összeget 2001 márciusában a Kft. megfizette. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság bizonyítottnak találta azt, hogy az áru ellenértéke nem került kifizetésre 2000. december 31-ig, s ezért a számviteli törvény szerint idegen készletként ezt a műtrágya-mennyiséget a ... Rt. nem tárolhatta és nem is tárolta, a termék idegen helyen tárolt saját készletként nem kerülhetett át a Kft. leltárkészletébe, és nem képezhette áru alapját a Kft. vevője által készletre adott előlegnek sem. Mivel e tétel vonatkozásában a 2000. évi mérleg korrekciója alapos volt, a 167.791.000 forint összegű eredményt 98.271.000 forinttal csökkenteni kell. A perben szintén kérdéses karbamid tétel vonatkozásában az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes viszont nem tudta bizonyítani azt, hogy a teljes 1940 tonna mennyiséget idegen áruként kellett volna nyilvántartani, ezzel szemben idegen áruként csak 1500 tonnát tartottak nyilván, ezért a hiányzó 440 tonna ellenértékét kitevő 16.424.000 forintot le kellett vonni a 2000. év eredményéből. Mindezekből következően az elsőfokú bíróság - az eredményt növelő nem vitatott kérdésekre is figyelemmel - azt állapította meg, hogy a Kft. 2000. évi eredménye 75.927.000 forinttal csökkentendő, az így adódó 91.864.000 forint összegű eredményből kiindulva az alperest megillető vételárrész 42.698.000 forint volt, a felperes által kifizetett 77.989.000 forintból az alperest 35.291.000 forint nem illeti meg, ezért ezen összeg és késedelmi kamatai visszafizetésére kötelezte az alperest, s ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A perköltségről a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján rendelkezett.