A Győri Törvényszék Bf.305/2017/62. számú határozata közúti baleset okozásának vétsége (HALÁLOS közúti baleset okozásának vétsége) tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 235. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 7. §, 566. §, 575. §, 590. §, 592. §, 593. §, 600. §, 606. §, 613. §, 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 3. §, 21. §, 43. §] Bírók: Boros Katalin, Habony János, Jungi Eszter

Kapcsolódó határozatok:

Mosonmagyaróvári Járásbíróság B.371/2015/52., *Győri Törvényszék Bf.305/2017/62.*, Győri Ítélőtábla Bhar.56/2019/12. (ÍH 2019.117)

***********

Győri Törvényszék, mint másodfokú bíróság

3.Bf.305/2017/62. szám

A Győri Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Győrben, 2018. január 15., 2018. május 28., 2018. szeptember 19. és 2019. április 8. napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján 2019. április 8. napján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Mosonmagyaróvári Járásbíróság 2016. szeptember 28. napján kihirdetett B.371/2015/52. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott at az 1 rb halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége (Btk. 235. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont) miatt emelt vád alól felmenti.

Az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség összege helyesen 638.002,- (hatszázharmincnyolcezer-kettő) forint, amely az állam terhén marad.

A másodfokú eljárásban további 154.277,- (egyszázötvennégyezer-kettőszázhetvenhét) forint bűnügyi költség merült fel, amely szintén az állam terhén marad.

I n d o k o l á s:

A Mosonmagyaróvári Járásbíróság B.371/2015/52. számú ítéletében a vádlott bűnösségét 1 rb halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében (Btk.235.§ (1) bekezdés (2) bekezdés b) pont) állapította meg, ezért őt 8 hónap - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre és 1 év 2 hónap "B" kategóriájú járművezetéstől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés büntetés-végrehajtási fokozata fogház. Rendelkezett a szabadságvesztés végrehajtása esetére a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette és határozott az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette. A vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést.

A Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészség Bfel.1152/2016/1-I. számú átiratában indítványozta, hogy a törvényszék nyilvános ülésen eljárva - a tényállás iratok alapján történő korrekcióját követően - az elsőfokú ítéletet hagyja helyben.

Az átiratban kifejtett álláspont lényege szerint a vádlottnak - aki a gyalogos ittasságát és bicegő járását felismerte - a sértett állapotának megfelelően kellett volna megválasztania a jármű sebességét és kormánymozdulattal gondoskodni a biztonságos oldaltávolság megteremtéséről.

Kifejtette, a vádlottól elvárható lett volna, hogy a gyalogos áthaladása során a felezővonalhoz húzódó helyzetet vegyen fel, hiszen szemből nem volt forgalom. A vádlott elismerte, hogy látta a veszélyhelyzetet, de azt nem hárította el, holott a baleset időben és térben is elkerülhető lett volna a részéről. Minimális kormánymozdulattal kivédhette volna a gyalogos bármilyen kiszámíthatatlan

magatartását. A vádlott részéről a baleset elhárítás, illetve a fokozott figyelem kezdete nyilvánvalóan nem az a két-három méter, ahonnan a gyalogos állítólag visszalépett elé, hanem az a távolság (kb. 50 méter), ahonnan a gyalogost megpillantotta és az állapotát felismerte.

Mindezek alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, az általa kiszabott büntetés pedig méltányos.

A védő fellebbezésének írásbeli indokolásában előadta, hogy az elsőfokú ítélet történeti tényállása - iratellenesség miatt - megalapozatlan, továbbá az elsőfokú bíróság ténybeli következtetései is tévesek. A vádlott mulasztásban megjelölt bűnössége kétséget kizáró módon nem igazolható, mert bizonytalan tényeken, a járásbíróság által konstruált feltételezéseken alapul.

Kifejtette: iratellenes az elsőfokú ítéletben a vádlotti jármű haladási sebességének meghatározása, amely ellentétes a szakértői véleményekben foglaltakkal. A szakértői megállapítások - amelyek egyébként a vádlotti védekezéssel adekvátak - egyértelműek atekintetben is, hogy a sértett gyalogos az áthaladást követően visszalépett az úttestre, amely visszatántorodás féktávolságon belüli áthaladásnak minősíthető, a szakértők szerint ugyanakkor cselekvési, észlelési késedelem a vádlott részéről nem mutatható ki.

Hivatkozott továbbá arra, a sértett az áthaladását követően már nem az úttesten áthaladó gyalogos fogalom körébe esett, ezért alappal nem hívható fel a KRESZ 43.§ (4) bekezdés b) pontjában írt rendelkezés. A sértett viszont - akinek az adott útszakaszon nem volt elsőbbsége - megszegte a KRESZ 21.§-ában foglalt kötelezettségeket.

Álláspontja szerint a KRESZ általános szabályai nem adnak felmentést azoknak, akik akár ittasságuk miatt, akár egyéb okból, akár szándékosan, akár véletlenül más közlekedőt veszélyeztető helyzetbe hoznak. A sértett közlekedése kapcsán utalt a KRESZ (3) bekezdés c) pontjában írt bizalmi elvre.

Hangsúlyozta, az igazságügyi orvosszakértői boncjegyzőkönyv alapján a sértett nem szenvedett olyan betegségben, amely az észlelésben, felismerésben, menekvésben gátolta volna, továbbá a tanúk nyilatkozata szerint a sértettnek nem volt járáshibája, lassan, de biztosan mozgott és nem volt szemmel láthatóan ittas.

Minderre figyelemmel adott körülmények között a vádlottnak nem kellett reálisan számolnia a sértett később megvalósuló, visszalépő, visszatántorodó váratlan mozgásával, úttestre kerülésével. Amikor a vádlott a veszélyhelyzetet észlelte, a tőle elvárható módon, késedelem nélkül cselekedett. Miután pedig gondatlanság sem terheli a részéről elkerülhetetlen baleset miatt, fel kell őt menteni a vád tárgyát képező bűncselekmény alól.

Beadványában sérelmezte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság indokolásában nem munkálta ki megfelelően, hogy miért tartja felelősnek a vádlottat a bűncselekmény elkövetéséért. Fellebbezéséhez korábbi bírósági határozatokat is csatolt.

A Győri Törvényszék mint másodfokú bíróság előtt, 4.Bf.403/2016. szám alatt folyamatban volt ügyben a nyilvános ülésen megjelent a vádlott meghatalmazott védője, a főügyészség képviselője, továbbá a sértett hozzátartozói.

A vádlott védője perbeszédében a fellebbezést fenntartotta és előadta, álláspontja szerint a bizonyítás mind a nyomozati szakban, mind a bíróság előtt teljes körű volt, azonban az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a vádlott bűnösségére következtetett.

Hangsúlyozta, hogy a vádlotti védekezést teljes mértékben alátámasztották a beszerzett igazságügyi szakértői vélemények. Azt, hogy a sértett átkelt az úttesten, a bíróság is rögzítette ítéletének 7. oldal 1. bekezdésében.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság két egymásnak ellentmondó KRESZ szabályszegést hívott fel. Téves a KRESZ 43.§ (4) bekezdés b) pontjában foglalt szabály hivatkozása, mivel a sértett elütését megelőzően már áthaladt az úttesten. A sértett átkelésével az a forgalmi helyzet már elmúlt, amikor a gépkocsivezetőnek fokozattan kellett figyelni a gyalogosra, hiszen a gyalogos sikeresen átért az úton.