BH 1986.1.9 I. Lopás helyett önbíráskodás megállapítása [Btk. 273. § (1) bek., 316. § (1) bek.].

II. Nem jelenti a vádelv sérelmét, hogy a bíróság határozatában foglalt tényállás nem fedi teljesen a vádiratban (vádindítványban) foglalt tényeket, de a bűncselekmény lényeges elemét alkotó tények tekintetében annak megfelel [Be. 9. § (2) bek.].

Az első fokú bíróság bűnösnek mondta ki az I. r. és a II. r. terhelteket nagyobb értékre dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettében, a II. r. terheltet mint bűnsegédet. Ezért az I. r. terheltet 10 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre és 10 000 forint pénzbüntetésre, a II. r. terheltet mint visszaesőt 10 hónapi - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre, 2 évre a közügyektől eltiltásra és 6000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

L. A. és felesége, az I. r. terhelt - még a házassági életközösség fennállása alatt - két személygépkocsit vettek. A gépkocsikat csak később íratták a saját nevükre úgy, hogy az 1500 típusú gépkocsi az I. r. terhelt, míg a kb. 70 000 forint értékű 1600 típusú gépkocsi L. A. nevére került.

L. A. előzetes letartóztatásba került, ez idő alatt az I. r. terhelt a közös használatú tanyáról elköltözött, azt teljesen kiürítette, és mindkét gépkocsit magával vitte, majd élettársi közösségre lépett a II. r. terhelttel.

Amikor L. A. az előzetes letartóztatásból kiszabadult, élettársi kapcsolatot létesített K. É-val, majd az 1600 típusú gépkocsit a feleségétől elhozta. Közöttük azonban az életközösség megszakadása után a vagyonközösség megosztásának kérdésében megállapodás nem történt, a büntető eljárás befejezéséig pedig jogerős polgári peres határozat nem született.

L. A. később megkezdte a rá kiszabott szabadságvesztés letöltését. Ezt megelőzően azonban élettársának általános vagyonkezelési megbízást adott, akit feljogosított az 1600 típusú gépkocsi használatára is. Az I. r. terhelt ebbe nem tudott belenyugodni, ezért a II. r. terhelttel és további ismeretlen személyekkel elmentek a volt közös tanya bekerítetlen udvarára. A II. r. terhelt kihúzatta L. A. kormányzárral lezárt gépkocsiját K. É. lakásának ajtaja elől, az épülettől 20-30 méter távolságra, ahol a gépkocsi elefántfül ablakát betörte, a kormányzárat szétverte, majd a vezetékeket összeérintve a motort beindította. Ezalatt az I. r. terhelt világított neki egy elemlámpával. A kopácsolás zajára a K. É-nál dolgozó két személy kiment az épület sarkához. A II. r. terhelt ekkor a kezében egy vasrudat fogva odament hozzájuk, és felszólította őket, hogy menjenek vissza a szobájukba, majd elkísérte őket az ajtóig. Közben közölte velük, hogy viszik a gépkocsit és K. É-t is kiteszik a tanyából. A fenyegetéstől megijedt személyek bementek a szobájukba, ahonnan csak akkor jöttek elő, amikor a II. r. terhelt az I. r. terhelt gépkocsiján az I. r. terhelt pedig az így elvitt 1600-as gépkocsin hajnali 1 órakor elmentek. Ekkor ébresztették fel K. É-t, akinek megmondták, hogy a terheltek a gépkocsit elvitték.

A megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta.

Az eljárt bíróságok határozatai ellen a terheltek javára, valamint a határozatoknak a cselekményt minősítő és a büntetést kiszabó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.

2. Az ügyben eljárt bíróságok jogi álláspontja szerint a terheltek előtt ismert volt az, hogy a vagyonközösség megosztására tekintet nélkül az 1600-as típusú személygépkocsi L. A. személyi tulajdona. Erre utal az is, hogy az I. r. terhelt és L. A. a sajátjának tekintett gépkocsit saját nevére íratta. A terheltek tudták, hogy a vagyonközösség megosztásától függetlenül rájuk nézve idegen dolgot vesznek el, amikor a 70 000 forint értékű gépkocsit a jogos birtokos - K. É. - birtokából és közvetve L. A. tulajdonából végleges használatbavétel céljából elvonták.

Az eljárt bíróságok jogi álláspontja téves.

A lopás tárgya csak az elkövetőre nézve idegen dolog lehet. Ennek a szóhasználatnak kettős értelme van: kifejezi egyrészt, hogy a tárgy nem az elkövető tulajdona, másrészt, hogy meghatározott természetes vagy jogi személyé. Saját dolga elvételével senki sem követhet el lopást.

Ennek az álláspontnak különös jelentősége van a házastársak vagyoni viszonyainak a rendezése során. A házassági életközösség fennállása alatt a házastársak között házastársi vagyonközösség, vagyis közös tulajdon keletkezik (Csjt. 27. §), ezért a házastársi vagyonközösség keretébe tartozó dolognak az egyik házastárs által a másik házastársa beleegyezése nélkül - a házastársi vagyonközösség megszüntetése előtt - történt elvétele, elidegenítése nem lehet alapja a lopás megállapításának.

A házassági életközösség megszűnésekor viszont a házastársi vagyonközösség véget ér [Csjt. 31. § (2) bek.]. Ennek megfelelően a különélő házastársak számára a házassági életközösség fennállása alatt szerzett, a másik házastárs birtokában a megegyezésüknek vagy jogerős bírói ítéletnek megfelelően maradt dolog már idegen dolog, amelynek jogtalan elvétele már alapul szolgálhat a lopás megállapítására. Különösen személyi használatú vagyontárgyak tekintetében irányadó ez külön megegyezés nélkül is.

Az adott esetben olyan ingóság képezte vita tárgyát az I. r. terhelt és L. A. között, amelynek a tulajdonjoga nem volt megosztva sem szerződésben, sem jogerős bírói ítélettel.

A tulajdonjog vitás jellegét mutatta az a tény is, hogy a vagyonközösség megosztása iránti perben a kérdéses gépkocsi a vagyonmérlegben szerepelt. Az a körülmény pedig, hogy L. A. a gépkocsit a rendőrségen a saját nevére íratta, önmagában nem tulajdonszerzési jogcím.