A Fővárosi Törvényszék Mf.630942/2008/3. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 389. §, 474. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 76. §, 87. §, 100. §, 102. §] Bírók: Albrechtné dr. Viniczai Éva, Farkas Beáta, Vrábl Eszter

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.4123/2007/3., *Fővárosi Törvényszék Mf.630942/2008/3.*, Kúria Mfv.10947/2008/5. (BH 2011.4.114)

***********

FŐVÁROSI BÍRÓSÁG

mint másodfokú bíróság

49.Mf.630.942/2008/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság a Kozmáné dr. Auer Ibolya pártfogó ügyvéd (1043 Budapest, Tél u. 10. fszt. 2.) által képviselt

... felperesnek,

a dr. Molnár Zoltán ügyvéd (Molnár és Tóth Ügyvédi Iroda 6721 Szeged, József Attila sgt.4.) által képviselt dr. alperes neve(alperes címe) alperes ellen munkaviszony fennállásának és jogellenes megszüntetésének megállapítása illetve jogkövetkezmények alkalmazása iránt indult perében a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 7.M.4123/2007/3. számú ítélete ellen a felperes által 4. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

közbenső í t é l e t e t .

A Fővárosi Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, megállapítja, hogy a felek között 2004. augusztus 16-tól munkaviszony állt fenn, amit alperes 2005. február 15-én jogellenesen szüntetett meg, így az 2008. július 4-én szűnt meg.

Az anyagi igények elbírálására az iratokat az elsőfokú bíróságnak visszaküldi.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét, amelyben annak megállapítását kérte, hogy az alperes őt munkaviszonyban foglalkoztatta, majd a munkaviszonyt jogellenesen szüntette meg, és ezzel összefüggésben különböző járandóságai megfizetésére kérte kötelezni alperest - elutasította és a felperest 50.000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte.

Indokolásában az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 76. § (5) bekezdésére, valamint a 7001/2005. (MK.170) FMM-PM együttes irányelvre utalással rögzítette, hogy a felek közötti jogviszony minősítését, a polgári jogviszony és a munkaviszony elhatárolását azok tartalmi elemei vizsgálatával kell elvégezni. Az említett irányelv a munkaviszonyt meghatározó jellemzők között elsődleges és másodlagos minősítő jegyeket különbözet meg: a tevékenység jellege, a személyes munkavégzési kötelezettség, a munkavállaló rendelkezésre állási kötelezettsége, az alá-, fölérendeltségi viszonyok, az irányítási, utasításadási és ellenőrzési jog, a munkaidő időtartamának, a munkaidő beosztásának meghatározása, a munkavégzés helye, az elvégzett munka díjazása, valamint a munkáltató munkaeszközeinek használata.

A lefolytatott bizonyítás eredményeként a fenti szempontok figyelembevételével megállapította, hogy a felek között nem munkaviszony, hanem a polgári jog körébe tartozó jogviszony jött létre.

A peres felek szerződéssel kapcsolatos szándékának vizsgálata eredményeként megállapította, hogy a felek egybehangzó kifejezett szerződéses akarattal nem kívántak munkaviszonyt létesíteni.

A felperes által ellátott feladatok nem feleltethetők meg valamely munkakör fogalmának, azok mesze meghaladták a háztartási alkalmazott, vagy takarítói munkakör fogalmát. A felek nem állapodtak meg munkabér fizetésében. A felperes önállóan tevékenykedett, saját maga osztotta be munkáját, ami akként értékelhető, hogy egy polgári jogviszony körébe tartozó ügyet gondozott nagyfokú önállósággal, ami a megbízási jogviszony sajátossága. Felperes a munkáját személyesen végezte, időnként azonban a megbízó segédet jelölt ki részére. A felperes nem hivatkozott arra, hogy a munkáját az alperes vagy bárki kifejezetten ellenőrizte vagy számon kérte volna. A felek jogviszonyában a munkaviszonyra jellemző alá-,főlérendeltségi illetőleg konkrét utasítási jogok nem fedezhetők fel. Nem került meghatározásra a napi munkaidő, de a felek között nem volt vitás, hogy a felperes naponta körülbelül 12 órát dolgozott.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérve annak megváltoztatásával a keresetének helyt adó határozat hozatalát és az alperes perköltségekben való marasztalását.

Álláspontja szerint a felek közötti jogviszony tartalma szerint munkaviszonynak minősül, hiszen megállapítható, hogy felperes folyamatosan, napi rendszerességgel végezte az alperes által meghatározott házimunkákat. Munkáját személyesen látta el, amennyiben segítséget kapott, abban az esetben az mindig az alperes által kijelölt személy volt. Felperes munkavégzését az alperes lakásában felszerelt kamerák figyelték, illetve telefonon is rendszeresen hívogatta őt az alperes. Felperes havi rendszerességgel részesült munkabérben, amit a felek első megbeszélésük alkalmával 100.000 Ft nettó összegben határoztak meg.

Összességében megállapítható, hogy a felek között nem egy polgári jogi jogviszony, hanem munkaviszony jött létre, hiszen a munkaviszony minden lényeges eleme (a munkáltató utasítási joga, a munkáltató eszközeivel való munkavégzés a munkáltató telephelyén, a munkáltató által meghatározott időben és meghatározott munkabérért történő foglalkoztatás) mind fellelhető a felek közötti jogviszonyban.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult, lényegében annak helyes indokai alapján.

Perbeli nyilatkozatait megismételve hangsúlyozta, hogy a felek között munkaviszony létesítése nem került szóba, az alperes csupán az elvégzendő feladatokat határozta meg. Ezen feladatok nem feleltethetőek meg egy konkrét munkakör fogalmának, tehát hiányzik az Mt. 76. § (5) bekezdése szerinti munkakörben történő megállapodás. A személyes munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség, valamint az a tény, hogy felperesnek az alperesi család személyi szükségleteit és kényelmét kellett biztosítania a feladatai és ideje beosztása terén nagyfokú önállósággal eljárva, szintén megbízási jogviszonyra és nem munkaviszonyra utalnak.

A felperes fellebbezése megalapozott.

Az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítás lefolytatta, a tényállást helytállóan rögzítette, azonban a másodfokú bíróság nem értett egyet az abból levont jogi következtetéssel és érdemi döntéssel.

A perbeli jogvita elbírálásakor abban a jogkérdésben kellett állást foglalni az Mt. 76. § (5) bekezdése alapján - figyelemmel a 7001/2005 (MK.170) FMM-PM együttes irányelvben foglaltakra is - hogy a felek között 2004. augusztus 16-tól házvezetőnői feladatok ellátására létrejött jogviszony a tartalmi elemeit tekintve munkaviszonynak vagy polgári jogi jogviszonynak (vállalkozás, megbízás) minősül.