BH 2001.9.418 Ha a vádirat benyújtása után az elsőfokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatást követően hat hónap anélkül telt el, hogy a bíróság ügydöntő határozatot hozott volna, az elsőfokú bíróság a kényszerintézkedés indokoltságát köteles hivatalból felülvizsgálni; ezt a kötelező felülvizsgálatot semmiben sem érinti a büntető eljárási törvénynek az az új rendelkezése, amely szerint a bíróságnak módja van az ezzel kapcsolatos határozat mellőzésére, ha az előzetes letartóztatás, az ideiglenes kényszergyógykezelés, illetőleg a lakhelyelhagyási tilalom megszüntetése iránt előterjesztett ismételt kérelem új körülményt nem tartalmaz [Be. 95. § (3) bek. a) pont és (4) bek.].

A megyei főügyész vádiratában 2000. július 5-én a megyei bíróság előtt vádat emelt a vádlottak ellen a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) és c) pontjai szerint minősülő nyereségvágyból és aljas indokból elkövetett emberölés bűntette miatt.

A megyei bíróság végzésével - a tárgyalás előkészítése szakaszában - a fk. I. r., a II. r., és a III. r. vádlottak előzetes letartóztatását a Be. 92. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjaiban meghatározott okokból - a fiatalkorú I. r. vádlott esetében felhíva a Be. 302. §-ának (1) bekezdésében foglalt különös kényszerintézkedési okot is - az ügydöntő határozatának meghozataláig fenntartotta.

Az iratokból kitűnően az elsőfokú bíróság a vádirat benyújtását követően az ügyben tárgyalást még nem tartott, az érdemi tárgyalás kitűzésének várható ideje 2001. második negyedéve. Észlelte azonban az elsőfokú bíróság, hogy az előzetes letartóztatás bíróság által történt fenntartása óta hat hónap eltelt, ezért a Be. 95. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján a kényszerintézkedés indokoltságát felülvizsgálta.

A felülvizsgálata körében a megyei bíróság mint fiatalkorúak bírósága a 2000. január 16-án kelt végzésében megállapította, hogy a fk. I. r., a II. r., és a III. r. vádlottakkal szemben az eljárás jelenlegi szakaszában is fennállnak azok az okok, amelyek megalapozták az előzetes letartóztatás fenntartását, ezért mindhárom vádlottal szemben az előzetes letartóztatásokat továbbra is fenntartotta. Végzésének indokolásában a Be. 92. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjait, a Be. 302. §-ának (1) bekezdését, a Be. 95. § (3) bekezdés a) pontját, a Be. 167. §-a (1) bekezdését és a (2) bekezdés e) pontját, valamint a Be. 172. §-ának (1) bekezdését is felhívta.

A végzés ellen a III. r. vádlott és a védője jelentett be fellebbezést a kényszerintézkedés megszüntetése és szabadlábra helyezés érdekében.

A legfőbb ügyész a szökés, az elrejtőzés és a bűnismétlés veszélyére hivatkozással - a fellebbezések elutasítása mellett - az elsőfokú végzésnek a III. r. vádlottal szemben történő helybenhagyását indítványozta.

A fellebbezések nem alaposak.

A Be. 95. §-a (3) bekezdésének a) pontja értelmében, ha a vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás tartama hat hónapot meghalad, és az elsőfokú bíróság még nem hozott ügydöntő határozatot, az elsőfokú bíróság; ha pedig egy évet meghalad, a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálja az előzetes letartóztatás indokoltságát.