A Kúria Pfv.21581/2015/8. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 340. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Kovács Zsuzsanna, Mészáros Mátyás

A határozat elvi tartalma:

A közjegyzői működés körében elkövetett szakmai mulasztással összefüggésben a kártérítési felelősség megítélésének szempontjai. 1959. IV. Tv. 339. § (1), 1959. IV. Tv. 340. § (1)

***********

Pfv.IV.21.581/2015/9.szám

A Kúria a Back és Társa Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Back András ügyvéd) által képviselt felperesnek a Berke és Molnár Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Molnár István ügyvéd) által képviselt alperes ellen kártérítés iránt a Fővárosi Törvényszék előtt 23.P.25.043/2011. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.874/2014/5/II. számú jogerős ítéletével befejezett perében az alperes által 22. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet - az első- és másodfokú eljárási költség és illeték viselésére is kiterjedően - részben hatályon kívül helyezi és a jogerős ítéletben az alperest terhelő marasztalás összegét 3.193.255 (hárommillió - százkilencvenháromezer - kettőszázötvenöt) forintra és kamataira leszállítja, ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek összesen 450.400 (négyszázötvenezer-négyszáz) forint első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 528.700 (ötszázhuszonnyolcezer-hétszáz) forint elsőfokú eljárási illetékből a felperes 337.100 (háromszázharminchétezer-száz) forintot, az alperes 191.600 (százkilencvenegyezer-hatszáz) forintot, a 429.200 (négyszázhuszonkilencezer-kettőszáz) forint másodfokú eljárási illetékből a felperes 173.700 (százhetvenháromezer-hétszáz) forintot, az alperes 255.500 (kettőszázötvenötezer-ötszáz) forintot köteles az államnak - külön felhívásra - megtéríteni.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényegi tartalma szerint a felperes a Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynöksége által meghirdetett "Hadfelszerelés beszerzése" tárgyú közbeszerzési eljárásban vett részt. A beszerzési eljárásban a felperes, mint ajánlattevő által benyújtott ajánlat részét képezte a 2010. június 16-i keltű, a 228/2004. (VII. 30.) Korm.rendelet a (továbbiakban: R.) 23. § (1) bekezdés e) és f) pontjaiban foglalt kizáró okokra vonatkozó nyilatkozat, amely a felperes ügyvezetőjének meghatalmazása alapján eljárt édesapjának a közjegyző által hitelesített névaláírását tartalmazta. Az ajánlatkérő hiánypótlási felhívást bocsátott ki, amelyben egyebek mellett azt rögzítette, hogy a R. 23. § (1) bekezdés e), f) pontjai tekintetében az ajánlattevő nem közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatot nyújtott be. A felperes ügyvezetője a hiány pótlása érdekében 2010. július 23-án megjelent az alperes irodájában, ahová magával vitte a R. 23. § (1) bekezdés e), f) pontjai szerinti nyilatkozatot rögzítő okiratot. A felperes ügyvezetője nem mutatta be a hiánypótlási felhívást és nem adott tájékoztatást arról, hogy milyen eljárás keretében kívánja felhasználni az okiratot, és nem kérte a közjegyzői okirat kiállítását sem. Ehhez igazodóan az alperes helyettese a névaláírás valódiságának tanúsításáról szóló záradékot készített.

A felperes keresetében kártérítés címén 5.365.216 forint és annak 2011. október 27-étől járó törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kereseti álláspontja szerint az alperes alkalmazásában eljáró közjegyző-helyettes joghatás elérésére alkalmatlan okiratot készített, amikor a hiánypótlási felhívást követően felkeresve az irodát nem közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatot készített, hanem a nyilatkozaton lévő névaláírásának valódiságát tanúsította. Az általa bemutatott hiánypótlási felhívás alapján az alperes alkalmazottjának vizsgálnia kellett volna, hogy milyen okirat szükséges a pályázat kiírója részére a hiánypótlás teljesítéséhez. A hiánypótlási felhívás egyértelműen azt tartalmazta, hogy a kiíró a kizáró okok igazolására kizárólag közjegyző előtt tett nyilatkozatot fogad el. A közjegyző-helyettes tévesen a Pp. 196. § (1) bekezdés c) pontja szerinti teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősülő okiraton hitelesítette a felperes ügyvezetőjének névaláírását. Ezért az alperest kártérítési felelősség terheli, amely alapján elmaradt haszon címén köteles megtéríteni azt az összeget, amelyhez a pályázat elnyerése esetén hozzájutott volna.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy kártérítési felelősség terheli. Tagadta, hogy a felperes ügyvezetője az ajánlatkérő hiánypótlási felhívását bemutatta és közölte, hogy hitelesítés helyett a nyilatkozat közokiratba foglalását kéri. Előadása szerint a felperes ügyvezetője a hiánypótlási felhívásra csupán szóban hivatkozott, amelyet azzal indokolt, hogy az ajánlatkérő nem fogadta el a meghatalmazott nyilatkozatát, ezért a felperes ügyvezetője tesz nyilatkozatot a kizáró okok fenn nem állásáról, az előre elkészített nyilatkozat alperes előtt történő aláírásával. A hitelesítések könyve is igazolja, hogy a felperes ügyvezetője az előre elkészített nyilatkozaton lévő névaláírás valódiságának tanúsítását kérte. Nem terheli a közjegyzőt arra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség, hogy a hitelesített nyilatkozat mennyiben alkalmas a feltételezett joghatás kiváltására. A közjegyző felelőssége csak a tanúsítvány alakiságának megtartásáért és tartalmi valódiságáért áll fenn. Nem várható el, hogy a közjegyző az általa záradékolt nyilatkozatok joghatásaival összefüggésben jogi tanácsot adjon. A közjegyzői működés körében elkövetett szakmai mulasztás hiányában nincs releváns okozati összefüggés az eljárása és a közbeszerzési szerződés megkötésének meghiúsulása között.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest az alperes részére 559.560 forint perköltség, az államnak 528.700 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtett álláspontja szerint a felperes nem bizonyította, hogy az ügyvezetője a hiánypótlást tartalmazó iratot átadta az alperes közjegyző jelöltjének, és tájékoztatást adott volna arról, milyen eljárásban kívánja felhasználni a közjegyzőhöz elvitt okiratokat. Nem merült fel olyan körülmény, amelyből az alperesnek az adott helyzetben elvárható magatartás tanúsítása mellett arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy közjegyzői okirat készítése szükséges. A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (Ktv.) 120. § (1) bekezdése pedig nem alkalmazható, miután a felperes által elvárt névaláírás hitelesítése nem a Pp. 195. § (1) bekezdése szerinti közokiratként, hanem a Pp. 196. § (1) bekezdés c) pontja szerinti teljes bizonyító erejű magánokiratként minősül, az aláírás hitelesítés pedig nem közjegyzői okirat. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság az alperes kártérítési felelősségét a Ptk. 349. § (1) bekezdése és 339. § (1) bekezdése alapján nem találta megállapíthatónak.