EBD 2015.12.G3 Nemzetközi közúti árufuvarozási szerződéssel kapcsolatos perben a magyar bíróság joghatóságát a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezmény (CMR) - és nem a 44/2001/EK rendelet - alapján kell vizsgálni. Amennyiben a magyar bíróság joghatósága a CMR 31. cikk (1) bekezdése alapján kizárt, a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján - a Pp. 130. § (1) bekezdés a) pontjára tekintettel - kell megszüntetni.[1]

[1] A magyarországi székhelyű felperes európai fizetési meghagyás kibocsátását kérte dr. D. Cs. közjegyző előtt 3600 euró és járulékai fuvardíj megfizetése iránt, az eljárás az alperes ellentmondása folytán perré alakult. Az alperes - amely ausztriai székhelyű társaság - érdemi ellenkérelmében joghatósági kifogást terjesztett elő, elsődlegesen arra hivatkozva, hogy a fuvarmegbízások - felperes által nem csatolt - 2. oldalán a felek kikötötték a St. Pölteni Bíróság kizárólagos illetékességét. Másodlagosan hivatkozott arra, hogy felek közötti jogvitában az 1971. évi 3. tör­vényerejű rendelettel kihirdetett Egyezmény a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről (CMR) alkalmazandó, melynek 31. cikke szerint - mivel a jelen per az egyezmény hatálya alá eső fuvarozásból eredő jogvita - az alperes cégének központi telephelye szerinti bíróság előtt indítható eljárás, más bíróság előtt kereset nem indítható.

[2] A felperes a joghatósági kifogásra tett észrevételében arra hivatkozott, hogy a CMR alkalmazását megelőzi a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001. EK rendelet (Brüsszel-I. rendelet), melynek 5. cikk 1. pontjának a) alpontja szerint a kötelezettség teljesítésének helye szerinti bírósság is eljárhat. Az alperesnek, mint kötelezettnek a Magyarországi székhelyű felperes részére Magyarországon kell a fuvardíjat teljesítenie, ez az alperesi kötelezettség teljesítésének helye, amely a magyar bíróság joghatóságát megalapozza.

[3] Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével a Pp. 157/A. § (1) bekezdés b) pontja és a Pp. 157. § a) pontja alapján a pert megszüntette, megállapította, hogy a perben magyar bíróság nem járhat el. Álláspontja szerint a 44/2001/EK rendelet 71. cikk (1) bekezdése alapján az ügyben - miután a felperes nemzetközi fuvardíj iránti igényt érvényesít - a CMR alkalmazandó, annak 31. cikk (1) bekezdése pedig egyértelműen úgy rendelkezik, hogy az ügyben - amennyiben a felek illetékességi kikötését nem is vizsgáljuk - magyar bíróság nem, csak az alperes központi telephelye, székhelye szerinti bíróság járhat el.

[4] A végzés ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérte az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, és a Z.-i Törvényszék joghatóságának megállapítását. Változatlanul arra hivatkozott, hogy a 44/2001/EK rendelet 5. cikke (1) bekezdés a) pontja szerint valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető, ha az eljárás tárgya egy szerződés, vagy egy szerződéses igény, és a vitatott kötelezettség teljesítésének helye abban a másik tagállamban van. Álláspontja szerint a CMR alkalmazását megelőzi a joghatóságot rendező EK-rendelet alkalmazása. Másodlagosan a perköltség 10%-ra történő mérséklését kérte, hivatkozva a pertárgyértékre, és arra, hogy érdemi tárgyalásra nem került sor.

[5] Az alperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.

[6] A fellebbezés alaptalan.

[7] Az elsőfokú bíróság végzése helyes, ezért azt a másodfokú bíróság a Pp. 259. §-a alapján alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezésre is figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének indokolását az alábbiak szerint pontosítja és egészíti ki:

[8] A 44/2001/EK rendelet - mely a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról rendelkezik - 71. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelet nem érinti azokat az egyezményeket, amelyeknek a tagállamok részesei, és amelyek egyes különös jogterületeken a joghatóságot szabályozzák.

[9] A felperes keresetét az alperessel kötött fuvarozási szerződésből eredő fuvardíj megfizetése iránt terjesztette elő, mely jogvita által érintett jogterületet a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződés (CMR) szabályozza. A CMR 1. cikk 1. pontja szerint az Egyezmény minden olyan szerződésre érvényes, amely áruknak közúton járművel díj ellenében végzett szállításáról szól, ha az áru átvételének helye és a kiszolgáltatásra kijelölt hely - amint ezeket a fuvarozási szerződésben megjelölték - két különböző állam területén van, amelyek közül legalább az egyik szerződő állam. Ez a rendelkezés a felek székhelyére és állampolgárságára tekintet nélkül érvényes. A felek között létrejött fuvarozási szerződés szerint az áru berakodásának helye Ausztria, míg lerakodásának helye Nagy-Britannia volt, mindkét állam szerződő állama a CMR-nek.

[10] A CMR 31. cikke értelmében az Egyezmény hatálya alá eső fuvarozásból eredő minden jogvita esetében kereset indítható a szerződő államoknak a felek által közös egyetértéssel kijelölt bíróságain kívül annak az országnak a bírósága előtt is, amelynek területén az alperes rendes lakóhelye, cégének központi telephelye, vagy olyan fióktelepe, illetve képviselete van, amelynek közvetítésével a fuvarozási szerződést megkötötték /a/ vagy az áru átvételének helye vagy a kiszolgáltatásra kijelölt helye van /b/. Más bíróság előtt kereset nem indítható. A CMR által szabályozott nemzetközi fuvarozás olyan különös jogterület, amely e jogterületen a joghatóságot szabályozza, és melynek rendelkezéseit a 44/2001/EK rendelet - a 71. cikk (1) bekezdése szerint - nem érintette. A felek jogvitájában tehát a CMR rendelkezéseit alkalmazni kell, és mivel a CMR az általa megjelölt bíróságokon kívüli más bíróság joghatóságát kizárja, a 44/2001/EK rendelet által meghatározott joghatósági okok sem alkalmazhatók, továbbá a rendeletben megjelölt bíróságok joghatósága is kizárt.

[11] Hasonló jogi álláspontot foglalt el az Európai Bíróság a C-533/08. számú előzetes döntéshozatali eljárásban hozott döntésében, amelyben kimondta, hogy a 44/2001/EK rendelet 71. cikke (2) bekezdése b) pontjának második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy a rendeletnek egy másik tagállam bírósága határozatainak elismerésére és végrehajtására vonatkozó feltételekről szóló előírásai csak akkor szorulnak háttérbe a különös egyezményben foglalt megfelelő szabályokkal szemben - amely egyezményben mind a származási tagállam, mind a megkeresett tagállam részes fél - ha az egyezmény szabályai kimerítőek és kizárólagosak abban az értelemben, hogy kizárják a rendelet alkalmazását. A CMR rendelkezései is kimerítőek, teljeskörűen szabályozzák a joghatóságot, más bíróság joghatóságát, és ezzel az EK rendelet alkalmazását is kizárva.

[12] Ezt az álláspontját megerősítette az Európai Unió Bírósága a 2014. szeptember 4. napján kelt Nickel & Goeldner Spedition GmBH v. Kintra UAB, C-157/13. számú előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletében, melyben kimondta, hogy a 44/2001. rendelet 71. cikkét úgy kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha a jogvita mind ezen rendelet, mind pedig a CMR hatálya alá tartozik, a tagállam az említett rendelet 71. cikkének (1) bekezdése alapján a CMR 31. cikkének (1) bekezdésében előírt joghatósági szabályokat alkalmazhatja.

[13] A CMR 31. cikkére tekintettel a magyar bíróság joghatósága kizárt, ezért a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján - a Pp. 130. § (1) bekezdés a) pontjára tekintettel - kellett megszüntetni. Mellőzi a másodfokú bíróság a végzés jogi indokolásából a Pp. 157/A. § (1) bekezdésére való utalást, mert az a perbeli esetben nem alkalmazható. Akkor lehet és kell e jogszabályhely alapján megszüntetni a pert, ha egyébként a magyar bíróság joghatósága nem kizárt, magyar bíróság eljárhat, de az alperes kifogást emel, és a magyar bíróság joghatósága egyetlen joghatósági ok alapján sem állapítható meg. Ez esetben e joghatósági kifogás alapján - és nem hivatalból - kell a pert megszüntetni.

(Pécsi Ítélőtábla Gpkf. IV. 40.160/2014/2. szám)[2]