A Fővárosi Törvényszék Mf.680332/2015/4. számú határozata felmondás jogellenességének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 8. §, 24. §, 81. §, 141. §, 163. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 46. §, 2012. évi I. törvény (Mt.) 20. §, 56. §, 65. §, 66. §, 82. §] Bírók: Bérces Nóra, Takács Andrea, Váradi Erzsébet

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

.... Mf. ..../2015/4.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság

a Göndös és Novotny Ügyvédi Iroda (dr. Göndös Gábor ügyvéd fél címe 1) által képviselt

felperes neve (felperes címe) felperesnek,

a Nehéz-Posony Ügyvédi Iroda (dr. Nehéz-Posony Márton ügyvéd fél címe 2) által képviselt

alperes neve (alperes címe) alperes ellen

felmondás jogellenességéből eredő kártérítés megfizetése iránt indított munkaügyi perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. április 21-én meghozott ...M. ..../2013/27. sorszámú ítélete ellen az alperes által 28. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 79 844 (hetvenkilencezer-nyolcszáznegyvennégy) Ft másodfokú perköltséget.

Az államnak felhívásra, az abban közölt módon és időben, az alperes 201 182 (kettőszázegyezer-száznyolcvankettő) Ft fellebbezési eljárási illeték megfizetésére köteles.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek jogviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítésként 2734086 Ft-ot és annak 2015. április 21. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát, valamint 2012. december és 2013. január hónapra járó cafeteria címén összesen 20000 Ft-ot és ezen összeg után 2013. január 11. napjától a kifizetése napjáig járó késedelmi kamatot. Az ezt meghaladó keresetet elutasította.

A perköltség körében akként rendelkezett, hogy a felek költségeiket maguk viselik.

Az alperest az állam javára 152100 Ft - helyesen kereseti illeték - megfizetésében is marasztalta.

Ítélete indokolásában megállapított tényállás szerint a felperes 2003. június 1. napjától létesített munkaviszonyt az alperessel ügyvezető-helyettesi munkakörre. A felek között egy magyar és egy ..... nyelvű munkaszerződés is létrejött. A két munkaszerződés a felperes munkabérében megegyezett, valamint abban is, hogy a munkavállaló munkaideje napi 8 óra. Ezen túlmenően a ..... nyelvű megállapodás a munkavégzés idejét 8 órától 16.30 óráig, illetve 9 órától 17.30 óráig jelölte meg.

A felperes munkaköre alapján munkáját képezte tárgyalások tartása, folytatása, illetve irodán kívüli tevékenység is. Ennek megfelelően munkáját nemcsak alperes székhelyén, hanem egyéb helyeken is ellátta.

Az ügyvezetői feladatok felperes édesapjának, 1. személynak a hatáskörébe tartoztak.

Az alperesi cég a .... ban üzemelő ..... GmbH & Co. anyavállalat tulajdonában áll. Ott végzi a munkáját a felperes felett munkáltatói jogokat gyakorló 2. személy, illetve 3. személy is.

Felperes felett a munkáltatói jogokat 2012. október 24-én 2. személy gyakorolta.

A felperes 2012. szeptember 28-ai, majd október 2-ai 4. személy alperesi munkavállaló felé címzett e-mailjében azt jelezte, hogy nem hiszi, mindent kell a ..... ek felé kommunikálni, majd számon kérte, hogy a .....eknek információt szolgáltatott. Rákérdezett arra is; a .....ek honnan tudják a .... ügyet, ki engedte, hogy információkat adjon át miután ez egy totális belső ügy.

A .... ügy vonatkozásában korábban, 2012. szeptemberében, felmerült, hogy egy az alperessel munkaviszonyban álló személy esetlegesen két bálát eltulajdonított. 4. személy, akinek ezt 5. személy üzemvezető jelezte, 1. személynal, majd a felperessel próbálta a kapcsolatot felvenni, és miután az sikertelen lett, azt - a más ügy kapcsán történt telefonbeszélgetés során - 2. személynak elmondta.

2012. tavaszán, áprilisban az alperesnél felmerült az a probléma, hogy a társaság korábbi könyvelője nem igényelt vissza 30 millió Ft általános forgalmi adót (a továbbiakban áfa). Az új könyvelő ebből 20 millió Ft visszaigénylését javasolta. Az ügy kapcsán 4. személy megkereste 1. személyt, aki rábízta az intézkedést. A felperes ebben az időben szabadságát töltötte. 4. személy eljárása során a .....eknek is vázolta az áfával kapcsolatos helyzetet. A .....ek az áfa azonnali visszaigénylésére adtak utasítást.

A felperes a 4. személyvel szeptember 27 - 28-án folytatott e-mail levelezésében sérelmezte az ügyben a .....ekkel folytatott egyeztetést.

Az alperes 2012. október 24-én kelt, a felperes részére ugyanezen a napon e-mail útján kézbesített levélben 2013. január 31-el a munkaviszonyt felmondta azzal, hogy (pontosítva) "eddigi együttműködésünk során elmulasztott minket tájékoztatni a jelentős munkaidő-veszteségről és az ezzel kapcsolatos teljesítménycsökkenésről. Ehelyett 2011 decemberében tanácsadói honoráriumának havi 1000,- eurós megemelését kérte! Komolytalan számunkra, hogy fizetést és tanácsadói honoráriumot vesz fel 100%-os mértékben, ehhez képest erősen lecsökkentett munkaidőt, ezáltal csekélyebb teljesítményt nyújt. Önnek kötelessége lett volna olyan ajánlatot megtenni, hogy juttatásait a munkaidőhöz és teljesítményéhez igazítsa. Bizonyára megérti, hogy mind ez az eset, mind a .... felé irányuló információátadás befolyásolására tett kísérlet (a 4. személynek diktált e-mailek), valamint a 6. személy (6. személy úr) ügyének vontatott, részben hiányos és érthetetlen bizonylatolása lépésekre és döntésekre kényszerít minket".

A megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban Mt.) 20. § (1) - (3), 65. § (1), 66. § (1), (2), 82. § (1), (2) bekezdése felhívása mellett a felperes keresetének részben helyt adott.

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban Pp.) 3. § (3), 8. § (2), 141. § (6), 163. § (1), (2) bekezdésére mellett rögzítette, hogy 2. személy jóváhagyó nyilatkozata mellett a 3. személy által jegyzett felmondás az arra jogosulttól származónak tekintendő.

A felmondás indokai közül alperes a 6. személy ügyre történő hivatkozást nem tartotta fenn, ezért e körben bizonyítás lefolytatására nem került sor.

A felmondás munkaidővel kapcsolatos indokolása esetében - azt világosnak találva - bizonyítékként értékelte 1. sz. tanú és 2. sz. tanú tanúvallomásában foglaltakat. Mindkét tanú akként nyilatkozott, hogy bár nem láttak teljesen rá a felperes irodájára, de a felperes fél 2 - 2 körül ment be minden nap a munkahelyére, délelőtt ott nem tartózkodott. 1. személy a felperes munkaideje kapcsán azt mondta el, hogy a felperes feladatait képezték a megbeszélések, ami külső helyszínen végzendő feladat volt. A kettőjük közti megállapodás értelmében a felperes járt külső munkákra, ő folytatott külső tárgyalásokat.

Mindezek alapján bizonyítottnak találta, hogy a felperes munkavégzéssel töltötte a munkaidejét. Nem fogadta el azonban azt, hogy a felperes munkaideje kötetlen lett volna, mivel a ..... nyelvű munkaszerződésben az egyértelműen behatárolásra került, míg a magyar nyelvűben a heti munkaidő szerepelt. A bizonyítékok ilyen értékelése mellett ezen indok valóságát nem találta igazoltnak.