BH+ 2007.5.229 A munkáltató az üzemi tanácsot megillető együttdöntési jog fennállását nem vitathatja arra hivatkozva, hogy az ingatlan jóléti jellege megszűnt, ha ezt a munkáltató egyoldalú intézkedése eredményezte [Mt. 65. § (1) bekezdés, 67. §].

A kérelmező üzemi tanács a kérelmében annak megállapítását kérte, hogy a kérelmezett megsértette az együttdöntési jogát a strandfürdő, a közösségi ház, a H. P. munkásszállás és B. úti munkásszállás jóléti ingatlanok értékesítésével, ezért ezek az egyoldalú munkáltatói intézkedések érvénytelenek. Arra hivatkozott, hogy az Mt. 65. § (1) bekezdése alapján - kollektív szerződéses rendelkezés hiányában is - megilleti az együttdöntési jog, és a munkáltató az előzetes tárgyalásokon megismert álláspontja ellenére értékesítette az érintett ingatlanokat.

A kérelmezett a kérelem elutasítását kérte. Nem vitatta az ingatlanok értékesítésének tényét, de álláspontja szerint az ingatlanok nem minősültek jóléti ingatlannak az eladás időpontjában, a kérelmezett nem jóléti jelleggel üzemeltette azokat.

A munkaügyi bíróság végzésével megállapította, hogy a kérelmezett a strandfürdő, a közösségi ház, a H. P. és a B. úti jóléti ingatlanok értékesítésével megsértette a kérelmező együttdöntési jogát, az ingatlanok értékesítésére vonatkozó munkáltatói intézkedés érvénytelen.

A megállapított tényállás szerint a kérelmezett kollektív szerződése jóléti intézményként sorolta fel a munkásszállókat (H. P. és B. út 2. sz.), a közösségi házat és éttermet, a strandfürdő létesítményeit, valamint a jégpálya üzemi technológiával össze nem függő létesítményeit. A kérelmezett 2001. december 20-án értesítette kérelmezőt, hogy értékesíteni szándékozik a strandfürdő létesítményeit, a kérelmező 2001. december 27-én kelt válaszában megtagadta az értékesítéshez a hozzájárulását, és 2002. február 22-én kelt levélben tájékoztatta kérelmezettet, hogy amennyiben az együttdöntési jog megsértésével értékesíti a jóléti intézményeket, jogi eszközöket vesz igénybe. A kérelmezett 2002. március 20-án ismételten az elidegenítési szándékáról értesítette a kérelmezőt, aki 2002. április 4-én ismét közölte álláspontját, miszerint nem járul hozzá a strand értékesítéséhez. 2002. július 23-án kérelmezett megküldte a strand értékesítésére vonatkozó szerződés-tervezetet, 2002. augusztus 6-án a kérelmező a tiltakozó levelét eljuttatta a tervezett vevőhöz is. A 2003. január 30-án kelt levélben a kérelmező közölte, hogy csak akkor adja hozzájárulását a strand értékesítéséhez, ha a korábban meghatározott feltételek teljesülnek, vagyis a vételárat a kérelmezett az üzemi tanács javaslata alapján jóléti célokra fordítja. A kérelmezett a kollektív szerződést 2003. február 17-én felmondta, így 2003. május 19-én annak hatálya megszűnt. A kérelmezett 2003. június 11-én értesítette a kérelmezőt, hogy a jóléti intézmények vonatkozásában az együttdöntési joga nem gyakorolható 2003. május 20-ától, és az év folyamán a strandfürdő, a közösségi ház és a H. P. létesítményeket értékesíteni fogja.

A H. P. 2003. augusztus 27-én történt értékesítése miatt indult jogvitában a munkaügyi bíróság végzésével megállapította az együttdöntési jog megsértését és az ingatlan értékesítésére tett egyoldalú intézkedés érvénytelenségét. A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú végzést megváltoztatta és a kérelmet elutasította. A kérelmező felülvizsgálati kérelme folytán a Legfelsőbb Bíróság végzésével hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság végzését és helybenhagyta a munkaügyi bíróság végzését. A kérelmezett a másodfokú bíróság határozatát követően, 2003. december 27-én ismét értékesítette a H. P. megnevezésű munkásszállót.

A B. út 2. szám alatti ingatlant a 2003. május 30-án kelt, a strandfürdőt a 2003. augusztus 26-án kelt adásvételi szerződéssel, míg a közösségi házat 2003 december hónapban értékesítette a kérelmezett, mindehhez az üzemi tanács hozzájárulását nem kérte.

A munkaügyi bíróság úgy ítélte meg, hogy mivel eredetileg az érintett ingatlanok jóléti céllal létesültek, azok megváltozott hasznosítása is az üzemi tanács együttdöntési joga gyakorlásával történhet. A kollektív szerződés felmondását követően az ingatlanok értékesítése az együttdöntési jog kikérése nélkül a törvénybe ütközött, ezért az értékesítésre vonatkozó intézkedés érvénytelen (Mt. 67. §).

A kérelmező a perköltség megállapítása miatt, a kérelmezett a kérelem elutasítása végett fellebbezett.

A megyei bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a kérelmező kérelmét elutasította.

A másodfokú bíróság szerint a hatályát vesztett kollektív szerződés azt igazolja, hogy a vitatott ingatlanok eredeti rendeltetése jóléti célú volt, a jóléti felhasználás igénye azonban nem maradt fenn időkorlát nélkül. A B. út 2. szám alatti ingatlan 1998. november 1-jétől már nem munkásszálló, az ilyen célú elhelyezést a H. P. szolgálta. 2003. június 11-étől azonban a H. P.-ben lakó 9 munkavállalónak kérelmezett havi 5000 forint lakástámogatást nyújt, ezért az ingatlan munkásszállásként való hasznosítása nem volt indokolt. Így az a 2003. decemberében történt értékesítés idején nem volt jóléti célt szolgáló intézmény. A strandfürdő és a közösségi ház vonatkozásában nem volt megállapítható, hogy a munkavállalók e létesítmények igénybevételénél kedvezményezett helyzetet élveztek volna. Mindezekből a másodfokú bíróság arra következtetett, hogy a kérelemben meghatározott ingatlanok tekintetében a kérelmezőt már nem illette meg az Mt. 65. § (1) bekezdésében meghatározott együttdöntési jog, mert az ingatlanok tényleges használata nem jóléti célt szolgált.

A kérelmező felülvizsgálati kérelmében a jogerős másodfokú végzés hatályon kívül helyezését és - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Vitatta a másodfokú bíróság álláspontját, miszerint az ingatlanok az értékesítés időpontjában nem jóléti célú intézmények voltak. A strandfürdő és közösségi ház tekintetében arra hivatkozott, hogy nem érinti a jóléti célt az üzemeltetés átengedése, amit az is igazol, hogy ezeket a kollektív szerződés megkötésekor (1994) sem a kérelmezett üzemeltette, mégis a jóléti célú intézmények közé sorolták. A munkásszállók esetében utalt a kérelmezett fellebbezésére, amelyben maga is beismerte, hogy a "munkásszálló (jóléti) funkció megszüntetéséhez (nem hasznosításhoz)" nem kérte az üzemi tanács hozzájárulását. Jogszabályba ütközőnek tartotta azt az ítéleti következtetést, hogy a munkáltató egyoldalúan megszüntetheti az ingatlan jóléti jellegét, ha más lehetőséget kínál fel a munkavállalóknak.

A kérelmezett felülvizsgálati ellenkérelmében az üzemi tanács 2005. augusztus 29-én történt megszűnésére hivatkozva kérte az eljárás félbeszakadásának megállapítását, mert álláspontja szerint az új üzemi tanács nem jogutódja a korábbinak. Amennyiben ez az álláspontja nem fogadható el, a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte annak helyes ténybeli és jogi megállapítására hivatkozva.