A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30045/2010/3. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §] Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Vezekényi Ursula

Gfv.IX.30.045/2010/3.szám

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Benkő György Ágoston ügyvéd által képviselt feleperesnek I.r., II.r. valamint III.r. és IV.r., dr. Stefán Tamás ügyvéd, (ügygondnok) által képviselt V.r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Fővárosi Bíróság előtt 17.G.40.135/2006. szám alatt indult és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.325/2009/3. szám alatt befejezett perében, az említett jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2010. május 11-én megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.325/2009/3.számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az V.r. alperes ügygondnokának 15.000 (Tizenötezer) Ft felülvizsgálati perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az I.r. alperes 1999. november 15-én törzstőkéjét 1.210.000 Ft-ról 3.000.000 Ft-ra emelte fel. A törzstőke felemelés során az V.r. alperes, mint kívülálló 1.290.000 Ft értékű törzsbetétet szolgáltatott, és ezzel az I.r. alperes tagjává vált. A cégbíróság 2000. január 3-án meghozott végzésével egyebek mellett az 1999. november 15-i társasági szerződést módosító okirat, továbbá az egységes szerkezetű társasági szerződés alapján a változásokat a cégjegyzékbe bejegyezte. Ezeket az okiratokat az V.r. alperes nevében V. I. képviselő írta alá.

A felperes - az I.r. alperes egyik tagja - 2006. január 27-én benyújtott keresetében annak megállapítását kérte, hogy az 1999. november 15-én kelt társasági szerződés módosítás alapján az V.r. alperes nem vált az I.r. alperesi társaság tagjává, mert nem létezett, illetve ha létező cég volt, nem arra jogosult személy képviselte. Állítása szerint az V.r. alperes alapítója és bejegyzett képviselője a C. Inc. és az 1999. november 15-i okiratokat aláíró személy V. I. az V.r. alperes képviseletére nem volt jogosult. Arra is hivatkozott, hogy az V.r. alperes székhelyére megküldött iratok ismeretlen jelzéssel érkeztek vissza. Kétségbe vonta az V.r. alperes létezését is.

Az I.r. alperes és a II., III., IV.r. alperesek - utóbbiak az I.r. alperes tagjai - nem ellenezték a kereset teljesítését.

Az V.r. alperes a kereset elutasítását kérte. Előadása szerint a C. Inc. az V.r. alperesnek nem tulajdonosa és nem vezető tisztségviselője, hanem ún. regisztrált ügynöke, amely a cég jogi és adózási ügyeit intézi. Állította, hogy az V.r. alperes szabályszerűen alapított és jelenleg is jogszerűen működő társaság, amelynek képviselője V. I. és állításának igazolására okiratokat csatolt.

Az elsőfokú bíróság 39. sorszámú ítéletében a keresetet elutasította.

Az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy bár a felperes a Ptk. 200. § (2) bekezdésére alapította keresetét, a keresete tartalmát tekintve annak megállapítására irányult, hogy az V.r. alperes jognyilatkozatának hiányában a társasági szerződést módosító okirat nem jött létre. Az ítélet szerint a Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy ifj.V. I. a szerződést módosító okirat, illetve az egységes szerkezetű társasági szerződés aláírásakor nem volt jogosult az V.r. alperes képviseletére, ezt azonban bizonyítani nem tudta. A bíróság megkereste a felperes indítványa alapján az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot annak tisztázása érdekében, hogy Delaware Állam joga alapján a nyilvántartásba vett cégeket ki, milyen címen képviselheti, de ez a megkeresés - a két állam közötti megfelelő nemzetközi szerződés hiánya miatt - eredménytelen maradt, a külföldi jog tartalmának tisztázása céljából pedig a felperes további bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. Az V.r. alperes által csatolt iratok viszont a külföldi jog pontos ismerete nélkül is alkalmasak voltak arra, hogy a bíróság kétségbe vonja a felperes tényelőadását.

Az V.r. alperes Delaware Állam államtitkára által 2006. július 26-án és 2008. május 27-én kiállított igazolásokkal bizonyította, hogy az V.r. alperes bejegyzése 1995. szeptember 19-én megtörtént és az V.r. alperes jelenleg is létező, jogszerűen működő cég. Az V.r. alperes 1995. szeptember 19-i alapító okirata szerint ugyan bejegyzett képviselője a C. Inc., de azt is rögzíti az alapító okirat, hogy a társasági "rendeletek" elfogadására, módosítására és visszavonására az igazgató testület a jogosult. A C. Inc. nevében eljáró R. L. titkárhelyettes nyilatkozata szerint V. I. a társaság igazgatója, Delaware Állam közjegyzőjének 2001. május 3-án kelt okirata pedig azt bizonyítja, hogy ifj. V. I. 1998. augusztus 12-től kezdődően 5 éven keresztül az igazgatótanács elnöke volt. Mindebből pedig az következik, hogy ifj. V. I. 1999. november 15-én eljárhatott a társasági szerződést módosító okirat aláírásakor. Ez ugyan teljes bizonysággal nem nyert bizonyítást, de a bizonyítatlanság következményét a felperesnek és nem az V.r. alperesnek kell viselnie.

A felperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A jogerős ítélet szerint alaptalanul állította a felperes fellebbezésében, hogy az V.r. alperes nem létező cég, mert a 39/A/1. alatt csatolt iratok ennek ellenkezőjét bizonyítják.

A másodfokú bíróság szerint is felperest terhelte annak bizonyítása, hogy ifj. V. I. álképviselőként járt el az okiratok aláírásakor, tehát nem tévedett az elsőfokú bíróság a bizonyítási teher kérdésében. A felperes állításával szemben önmagában az a körülmény, hogy a Delaware Állam államminisztere által kiállított 1995. szeptember 20-i okirat szerint az V.r. alperes bejegyzett képviselője a C. Inc., nem bizonyítja, hogy az V.r. alperes képviseletében ifj. V. I. nem volt jogosult a vitatott okiratok aláírására. Arra is tévesen hivatkozik a felperes, hogy a perbeli esetben a külföldi jognak egyáltalán nincs relevanciája, mert sem az 1997. évi CXLIV. törvény (1997. évi Gt.), sem az 1997. évi CXLV. törvény (1997. évi Ctv.) rendelkezései nem alkalmazhatók abban a kérdésben, hogy kiket kell az V.r. alperes cégjegyzésére jogosultnak tekinteni. Nem volt tehát teljes bizonysággal megállapítható, hogy 1999. november 15-én ifj. V. I. álképviselőként tett volna jognyilatkozatokat, hogy nem lett volna jogosult az V.r. alperes képviseletére.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett elsődlegesen azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg az I.r. alperes 1999. november 15-én kelt társasági szerződést módosító okiratának, valamint egységes szerkezetbe foglalt társasági szerződésnek semmisségét és állítsa helyre az eredeti állapotot. Másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Felülvizsgálati kérelmét a következőkkel indokolta: