BH 2004.6.255 I. A munkaszerződés megkötését megelőző tárgyalásra alapított igény elbírálása a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik, e követelés elbírálásánál is alkalmazni kell az Mt. általános rendelkezéseit [Pp. 349. § (2) bekezdés a) pont].

II. A hátrányos megkülönböztetésre hivatkozó félnek a hátrány tényét kell bizonyítania, a másik fél az egyenlő bánásmód megtartása bizonyításával mentheti ki magát [Mt. 5. § (2) bekezdés]. *

A felperes keresetében hátrányos megkülönböztetés, a származása miatt ért megaláztatás alapján nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A felperes a keresetében arra hivatkozott, hogy az alperes által működtetett hotelbe hirdetés útján keresett szobalány munkakör betöltésére 2000. április 17-én telefonon jelentkezett, a megbeszélt időpontban személyes megjelenésekor azonban az igazgató szobájából kihallatszó, a származására utaló "nem veszünk fel cigányokat, utálom a cigányokat" kifejezések elhangzása után elutasították, közölve, hogy nincs felvétel. Az állást rövid időn belül betöltötték. A kereset szerint a felperes sírva panaszt tett a helyi önkormányzat polgármesteri hivatalánál, majd az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) F. Felügyelősége folytatott vizsgálatot az ügyben, közvetlen bizonyítékok hiányában azonban az eljárást megszüntette. A keresetben kifejtett álláspont szerint a közvetett bizonyítékok alapján a hátrányos megkülönböztetés megállapítható, a felperest súlyos megaláztatás érte, aminek kompenzálására a kért nem vagyoni kártérítés alkalmas.

A munkaügyi bíróság a felek nyilatkozatai, a meghallgatott tanúk és az OMMF F. Felügyelősége vizsgálati anyagai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem tudta bizonyítani azt az állítását, hogy munkaviszony létesítése céljából "kapcsolatba került az alperessel, aki ezen eljárása során követte el a felperes által sérelmezett hátrányos megkülönböztetést". A felperes tanúként meghallgatott szobatársa, a polgármesteri hivatal szociálpolitikai ügyintézője a felperes elmondása alapján nyilatkoztak. A munkaügyi bíróság az alperesnél való megjelenés körülményeit illetően ellentmondásosnak találta a felperes előadását. A felperes állítását cáfoló tényként értékelte továbbá, hogy az alperes a perbeli szállodában szobalányként 1999. augusztus 1-jétől alkalmaz egy cigány származású munkavállalót.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bíróságnak a helyesen feltárt tényállásból levont jogi következtetésével.

A fellebbezésben előadottakról kifejtette, hogy életszerűt­len­­nek tartja, miszerint a felperes "füle hallatára" tette volna az alperes vezetője a keresetben előadott kijelentéseket a felperes származásáról, arra is tekintettel, hogy alkalmaz egy cigány származású munkavállalót ugyancsak szobalány munkakörben.

A felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, és a keresetének helyt adó határozat hozatala érdekében felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Az Mt. perbeli időben hatályos 5. § (2) bekezdése és a Pp. 164. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint az első- és a másodfokú bíróság jogszabálysértően állapította meg a felperesre háruló bizonyítási terhet a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó keresetet illetően. Az ilyen jogvitákban a bizonyítási teher ugyanis megfordul. Erről rendelkezik az 1997. december 15-én elfogadott 97/80. EK irányelv is, mely szerint a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét. A felperes szerint a perbeli bizonyítékok zárt láncolatot alkottak, azokat az eljárt bíróságok okszerűtlenül mérlegelték, több megállapításuk iratellenes.

Mindezek olyan elvi kérdést vetnek fel, amely a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében szükségessé teszik a felülvizsgálati eljárás elrendelését.

A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontja alapján a felülvizsgálati eljárást elrendelte abban a jogkérdésben, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatos munkaügyi perben a bizonyítás, illetve annak sikertelensége következményei miként terhelik a feleket.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint valótlan, hogy a bizonyítékok zárt láncolatot alkottak, a felperesnek a tények valószínűsítésére vonatkozó előadása nem alapul jogszabályon. Az Mt. 5. § (2) bekezdése értelmében az alperest bizonyítás csak akkor terhelte volna a diszkrimináció tilalma megszegésével kapcsolatban, ha a felperes bizonyította volna, hogy az alperessel bármilyen kapcsolatba került. Ellenkező értelmezés esetén a munkáltatónak kellene "nem létező dolgokat bizonyítani".

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

A munkaügyi bíróság a Pp. 349. § (2) bekezdés a) pontja alapján helyesen bírálta el hatáskörébe tartozóan a perbeli jogvitát. A munkaszerződés megkötését megelőző tárgyalásra alapított igény tekintetében az Mt.-nek a munkaviszony létesítésével kapcsolatos szabályait, valamint ezzel összefüggésben az Mt. általános rendelkezéseit