8/2005. (III. 31.) AB határozat

az Országgyűlés 2004. szeptember 6-i ülésnapján elfogadott, a szerződő fuvarozón kívüli személy által végzett nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó bizonyos szabályok egységesítéséről szóló, 1961. szeptember 18-án, Guadalajarában aláírt, a Varsói Egyezményhez kapcsolódó Kiegészítő Egyezmény kihirdetéséről szóló törvény 3. § (1) bekezdés alkotmányellenességének előzetes vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság a köztársasági elnöknek az Országgyűlés által elfogadott, nemzetközi szerződés kihirdetéséről szóló, még ki nem hirdetett törvény alkotmányellenessége előzetes vizsgálatára benyújtott indítványa alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Országgyűlés 2004. szeptember 6-i ülésnapján elfogadott, a szerződő fuvarozón kívüli személy által végzett nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó bizonyos szabályok egységesítéséről szóló, 1961. szeptember 18-án, Guadalajarában aláírt, a Varsói Egyezményhez kapcsolódó Kiegészítő Egyezmény kihirdetéséről szóló törvény 3. § (1) bekezdésének a "rendelkezéseit azonban 1965. február 21-étől kell alkalmazni" szövegrésze alkotmányellenes.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az Országgyűlés 2004. szeptember 6-i ülésnapján törvényt fogadott el a szerződő fuvarozón kívüli személy által végzett nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó bizonyos szabályok egységesítéséről szóló, 1961. szeptember 18-án Guadalajarában aláírt, a Varsói Egyezményhez kapcsolódó Kiegészítő Egyezmény (a továbbiakban: Kiegészítő Egyezmény) kihirdetéséről (a továbbiakban: Törvény). A Törvény 3. § (1) bekezdését a köztársasági elnök alkotmányellenesnek tartotta, ezért a Törvényt nem írta alá, hanem a 2004. szeptember 24-én kelt indítványában - az Alkotmány 26. § (4) bekezdésében biztosított jogkörénél fogva - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. §-ának a) pontja, 21. § (1) bekezdésének b) pontja és a 35. §-a alapján annak előzetes alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte. A támadott rendelkezés alapján a Törvény a kihirdetés napján lép hatályba, rendelkezései azonban 1965. február 21-étől alkalmazandók.

A köztársasági elnök indítványában először indítványtételi jogosultságát elemzi és megállapítja, hogy bár az Abtv. 36. § (1) bekezdése a nemzetközi szerződések előzetes alkotmányossági vizsgálatának kezdeményezését a szerződés megerősítése előtt teszi lehetővé a köztársasági elnök számára, ez nem akadálya annak, hogy a köztársasági elnök a nemzetközi szerződést kihirdető törvényt mint belső jogi jogszabályt kihirdetés előtt véleményezésre küldje az Alkotmánybíróságnak.

A köztársasági elnök hangsúlyozza, hogy a Kiegészítő Egyezmény alapvetően ún. self-executing, vagyis önvég-rehajtó szerződés, amely - a kihirdetést követően - közvetlenül kötelezi és jogosítja a magánjogi jogalanyokat. A Törvény 3. § (1) bekezdése azzal, hogy a Kiegészítő Egyezmény szabályait 1965-re visszamenőleg alkalmazni rendeli, visszaható hatállyal állapít meg kötelezettséget. A Kiegészítő Egyezmény rendelkezései ugyanis a magánjogi jogalanyok számára hátrányosabb helyzetet teremtenek, mint ami a korábban hatályos szabályok szerint fennállna. Ez abból következik, írja a köztársasági elnök, hogy jelenleg nincsen a magyar jogrendszernek olyan szabálya, amely a Kiegészítő Egyezmény szabályainak tartalmilag megfelelne, és 1965. február 21-étől hatályban lenne. Ez viszont sérti a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. § (2) bekezdését, a visszamenőlegesjogalkotás tilalmát, amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét konkretizálja. [legutóbb: 17/2004. (V. 25.) AB határozat, ABK 2004. május, 388.]

II.

1. Az Alkotmánybíróság jelen ügy elbírálásakor az Alkotmánybíróságon a 964/A/2004. szám alatt lajstromozott ügyben megfogalmazott álláspontját tekintette irányadónak. Ebben az ügyben megállapította, hogy "[a] kihirdető törvény hatálybalépésének (és a nemzetközi szerződés alkalmazása megkezdésének) időpontja, valamint a végrehajtásért felelős szervet megjelölő jogszabályi rendelkezés - mint új normatív rendelkezés - előzetes alkotmányossági vizsgálat alá vonható".

Minthogy jelen ügyben a köztársasági elnök a Kiegészítő Egyezményt kihirdető törvénynek azt a szabályát támadja indítványában, amely meghatározza, mikor lép hatályba a kihirdető törvény, illetve mely időponttól alkalmazandók a nemzetközi szerződés rendelkezései a belső jogban, az indítványt az Alkotmánybíróság érdemben vizsgálta.

2. A köztársasági elnök beadványában utal arra, hogy a Kiegészítő Egyezmény ún. self-executing, vagyis önvégrehajtó szerződés, amelynek egyes rendelkezései közvetlenül kötelezik és jogosítják a magánjogi jogalanyokat. Ahogyan azt a 964/A/2004. számon lajstromozott ügyben az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, a magyar jogalkalmazói gyakorlat a Varsói Egyezményt a magánjogi jogalanyok közötti perbeli jogvita eldöntésére közvetlenül alkalmazandónak tekinti. A Kiegészítő Egyezmény pedig a nemzetközi fuvarozási szerződésekre irányadó Varsói Egyezményt egészíti ki a fuvarozási szerződésben nem részes fél által teljesített nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó szabályokkal.

3. A magánjogi jogalanyokat közvetlenül, további jogalkotói aktus nélkül jogosító és kötelező nemzetközi szerződéses rendelkezések belső jogba építésekor a jogalkotónak az Alkotmány 7. § (1) bekezdése mellett szem előtt kell tartania az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből következő, a jogszabályalkotást kötelező alkotmányos előírásokat: a visszaható hatály tilalmát, a kellő felkészülési idő biztosítását és a norma világosságára vonatkozó követelményeket is.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében elismert jogállamiság részét képező jogbiztonság sérelmét jelenti a Jat. 12. § (2) bekezdésében megfogalmazott azon szabály megsértése, amely szerint "jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé". [34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 170, 172.] Ugyanez az alkotmányossági követelmény irányadó a jogosultságok korlátozására vagy elvonására is. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában visszaható hatálynak minősül, ha a jogszabály hatálybaléptetése "nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit - az erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint - a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell". [57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, 316, 324.]

Egy alkotmányos demokráciában a polgárok szabadságának részét képezi, hogy cselekvéseiket csak az általuk előzetesen megismerhető, a jogalkotás formalizált szabályainak betartásával alkotott szabályok korlátozhatják. A visszamenőleges jogalkotás tilalmát sérti ezért, ha a Magyar Köztársaság joghatósága alatt álló személyek jogosultságait és kötelezettségeit újabb jogalkotási aktus nélkül érintő nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály utólag nyilvánít jogellenessé magatartásokat, utólag állapít meg a jogalanyok számára kötelezettségeket, illetve utólag korlátoz jogosultságokat.

4. A Kiegészítő Egyezmény a Magyar Köztársaság (akkor még Népköztársaság) vonatkozásában 1965. február 21-én lépett hatályba. A Törvény 3. § (1) bekezdése a Kiegészítő Egyezmény rendelkezéseit 1965. február 21-étől kezdődően alkalmazni rendeli, ezáltal tartalmilag visszamenőleg állapít meg a magánjogi jogviszonyokra vonatkozó szabályokat. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a Kiegészítő Egyezmény szabályait a már lezárt jogviszonyokra is alkalmazni kell, másrészt e szabályok a fennálló nemzetközi fuvarozási szerződések alapján létrejött, de még le nem zárt jogviszonyok jogi megítélését is megváltoztatják. Az Alkotmánybíróság ezért azt vizsgálta, hogy a köztársasági elnök által megjelölt, visszamenőlegesen alkalmazandó szabályok között van-e olyan, amely utólag nyilvánít jogellenessé valamely magatartást, utólag állapít meg kötelezettséget, vagy utólag korlátoz jogosultságot.

A Varsói Egyezmény 1. cikkének (3) bekezdése kimondja: "Az egymást felváltó több légifuvarozó által teljesített fuvarozás a jelen Egyezmény alkalmazása szempontjából egyetlen fuvarozásnak minősül, ha azt a felek is egy ügyletnek tekintették, függetlenül attól, hogy az ügylet egy egyedüli szerződés vagy pedig szerződés-sorozat alakjában jött-e létre". A 30. cikke az egymást felváltó fuvarozókat a szerződésben részes félnek minősíti és úgy rendelkezik, hogy az Egyezmény szabályai valamennyi ilyen fuvarozóra kiterjednek.

A Kiegészítő Egyezmény - címéből is kitűnően - a Varsói Egyezményt olyan légi fuvarozásra vonatkozó szabályokkal egészíti ki, amelyeknél nem a szerződést megkötő, hanem egy másik fuvarozó végzi a fuvarozást. A két egyezmény közötti különbség abban áll, hogy a Varsói Egyezmény szerint az egymást követő fuvarozók mindegyike ellátja a fuvarozás egy részét, a Kiegészítő Egyezmény azonban külön rendelkezik az olyan fuvarozóról, aki csak szerződést köt, de az adott fuvarozás teljesítésében nem végez más tevékenységet. Mindez megjelenik a Kiegészítő Egyezmény I. cikkében, amely definiálja a "szerződő fuvarozót" és a "tényleges fuvarozót". A II. cikk kimondja, hogy ha a szerződést teljes egészében vagy részben a tényleges fuvarozó végzi, akkor - eltérő rendelkezés hiányában - mind a szerződő, mind a tényleges fuvarozó tekintetében a Varsói Egyezmény szabályai alkalmazandók. Tehát a Kiegészítő Egyezmény I. cikke kiterjeszti a Varsói Egyezmény hatályát, így annak felelősségi szabályait is arra a tényleges fuvarozóra, aki nem tekinthető "felváltó" fuvarozónak, miközben az Egyezmény szabályai a szerződő fuvarozóra is vonatkoznak. A Kiegészítő Egyezmény további rendelkezései az I. és a II. cikkben megjelenő új elemnek megfelelően rendezik a felek jogviszonyában felmerülő kérdéseket.

A fuvarozási szerződésekben található egyes szerződéses kikötések semmisségéről a Kiegészítő Egyezmény IX. cikke rendelkezik. Ez - a Varsói Egyezményben foglaltakhoz képest - új, kötelezettséget megállapító kógens szabály utólag olyan, korábban nem létező semmisségi okokat állapít meg, amelyek az Egyezmény kihirdetését követően a már lezárt jogviszonyokra és a még fennálló szerződésekre is vonatkoznának. A IX. cikk (1) bekezdése alapján "[m]inden olyan szerződéses kikötés, amelynek célja a szerződő vagy a tényleges fuvarozó jelen egyezményben meghatározott felelősségének korlátozása vagy egy - jelen egyezményben meghatározottnál - alacsonyabb felelősségi határösszeg megállapítása, semmis". Egy másik semmisségi okot is meghatároz a IX. cikk, a (3) bekezdés alapján ugyanis semmisek a fuvarozási szerződések azon kikötései, és a kár bekövetkezése előtt hatályba lépett azon megállapodások, amelyek akár az alkalmazandó jog meghatározásával, akár az illetékességi szabályoknak a Kiegészítő Egyezményben foglaltaktól eltérő megállapításával a Kiegészítő Egyezmény rendelkezéseit megsértik.

Az Alkotmánybíróság mindezek alapján és a 964/A/2004. számú ügyben foglalt megállapításokra figyelemmel arra a következtetésre jutott, hogy sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, ezen belül is a visszamenőleges jogalkotás tilalmát a Törvény 3. § (1) bekezdése, amely a Kiegészítő Egyezmény rendelkezéseit - ezen belül annak IX. cikkét - 1965. február 21-étől kezdődően rendeli alkalmazni. Minthogy az Alkotmánybíróság az Egyezmény IX. cikke miatt megállapította a Törvény 3. § (1) bekezdés "rendelkezéseit azonban 1965. február 21-étől kell alkalmazni" szövegrészének alkotmányellenességét, eltekintett a köztársasági elnök által a Kiegészítő Egyezményben megjelölt további cikkek vizsgálatától.

5. Az Alkotmánybíróság eljárása során figyelemmel volt arra, hogy az Országgyűlés a 75/2004. (IX. 8.) OGY határozatban hozzájárult a Montrealban, 1999. május 28-án kelt, a nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó egyes jogszabályok egységesítéséről szóló Egyezményhez történő csatlakozáshoz. A belső jogban történő kihirdetésre a 2005. évi VII. törvénnyel került sor. Az Egyezmény -többek között - egységesíti a Varsói Egyezmény és a kapcsolódó okiratok rendelkezéseit, miközben 55. cikkében kimondja, hogy az Egyezmény megelőz bármely, a nemzetközi légi szállításra vonatkozó szabályt, így a Varsói Egyezmény és az ahhoz kapcsolódó további egyezmények (ezen belül a Kiegészítő Egyezmény) szabályait is. A kihirdető törvény 2005. március 18-án hatályba lépett, így az Egyezmény rendelkezései azóta közvetlenül alkalmazandóak a magyar jogban. Ez a tény jelen ügy eldöntését annyiban befolyásolta, hogy a felülvizsgálni kért Kiegészítő Jegyzőkönyvbeli rendelkezések tartalmilag már a magyar jogrendszer részei. Következésképpen a visszamenőleges hatályú jogszabály-alkotási tilalom sérelmét az Alkotmánybíróság az 1965. február 21. és 2005. március 18. közötti időszakra vonatkozóan állapíthatta meg.

Az Alkotmánybíróság a határozatát az alkotmányellenesség megállapítására tekintettel tette közzé a Magyar Közlönyben.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 965/A/2004.

Rendezés: -
Rendezés: -
Kapcsolódó dokumentumok IKONJAI látszódjanak:

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére