BH 2009.8.233 I. A tárgyalás előkészítésének szakaszában az eljárás bűncselekmény hiányában történő megszüntetésére csak akkor kerülhet sor, ha a bizonyítékok értékelése nélkül megállapítható, hogy a vád tárgyává tett cselekmény nem ütközik egyetlen különös részi tényállásba sem.

II. Ennek vizsgálata során a vádban leírt tényeket érintetlenül kell hagyni, a bizonyítékok értékelése tilalmazott [Be. 6. § (3) bek. a) pont, 217. § (3) bek. b) pont, 267. § (1) bek. a) pont].

Az elsőfokú bíróság a tárgyalás előkészítése során hozott határozatával H. J. I. r., H. T. II. r., B. T. III. r., dr. V. I. IV. r. és E. F. V. r. vádlottak ellen csalás bűntette miatt indult eljárást a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontjának I. fordulata és a Be. 267. § (1) bekezdés a) pontjának I. fordulata alapján, a Be. 267. § (1) bekezdés a) pontjában írtak szerint megszüntette. Döntését azzal indokolta, hogy a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény.

A határozat ellen a pótmagánvádló jelentett be fellebbezést, annak hatályon kívül helyezése érdekében.

A fellebbezést a másodfokú bíróság alaposnak találta, és határozatában az alábbiakat fejtette ki.

A tárgyalás előkészítésének szakaszában az eljárás - fentebb említett okból történő - megszüntetésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha a vádiratnak a Be. 217. § (3) bekezdés b) pontja szerinti részéből, a bizonyítékok értékelése nélkül az állapítható meg, hogy a vád tárgyává tett cselekmény nem ütközik - az általános rész szabályaira is figyelemmel - egyetlen különös részi tényállásba sem. E kérdésben kizárólag az iratok alapján lehet törvényesen állást foglalni, annak - nyelvtani - értelmezésével, hogy a vádló milyen múltbeli eseményeket, illetve történéseket írt le.

Ez egyben azt is jelenti, hogy a vádban leírt tényeket érintetlenül kell hagyni, s csak az vizsgálható, hogy az abban foglaltak valóságuk esetén alkalmasak-e valamely bűncselekmény megállapítására. A bizonyítási eljárás lefolytatása tehát csak akkor válik szükségtelenné, ha a vádban foglaltak - az állítások valóságtartalmának, életszerűségének, a felhozott bizonyítékok bizonyító erejének mérlegelése nélkül - nyilvánvalóan nem alkalmasak a vádlottak büntetőjogi felelősségére vonatkozó jogi következtetés levonására.

Az elbírált ügyben előterjesztett indítvány kiindulópontja az volt, hogy a b.-i székhelyű C. Kft. kizárólag megfelelő pénzügyi biztosíték, illetve fedezet mellett vállalkozott a p.-i épület pódiumrendszerének, lelátóegységének, akusztikus falburkolatának, bútorainak és egyedi kiegészítőinek az elkészítésére. Erre csak azt követően került sor, hogy 2005. évi július hó 28. napján egy háromoldalú megállapodás keretében a kivitelezésben közreműködő K. Rt. ígéretet tett a P. R. Kht.-vel szemben fennálló követelésének a pótmagánvádló részére történő engedményezésére. Ilyen előzmények után történt meg a vállalkozói szerződés aláírása, amelyben a megrendelő valóban hozzájárult ahhoz, hogy a P. R. Kht. a tartozását közvetlenül a C. Kft. felé egyenlítse ki. Ez utóbbi szerződést azonban már ténylegesen a K. Kft. kötötte meg, arra visszavezethetően, hogy a pótmagánvádló - mivel a vádlottak mindvégig olyan látszatot keltettek, mintha a fentebb említett részvénytársaság képviseletében járnának el - nem ismerte fel az egyébként rövidítésében hasonló megjelenésű cégnevek felcserélését.

A C. Kft. a 185 625 000 forintban meghatározott vállalkozói díjból mindössze 29 700 000 forinthoz jutott hozzá, mert a szerződés szerinti megrendelő késedelme után a P. R. Kht. is megtagadta az engedményezés alapján történő teljesítést, arra hivatkozva, hogy a K. Kft.-vel nem áll szerződéses kapcsolatban.