A Győri Ítélőtábla Bf.25/2015/4. számú határozata emberölés bűntette (14. ÉLETÉVÉT BE NEM TÖLTÖTT személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 60. §, 71. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 4. §, 6. §, 82. §, 338. §, 339. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 381. §, 403. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 37. §, 38. §, 61. §, 82. §, 160. §, 172. §] Bírók: Csák Csilla, Németh Balázs, Széplaki László

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.25/2015/4.

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, 2015. évi június hó 26. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

a 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette miatt I.r. vádlott és társai ellen indult büntetőügyben a Győri Törvényszék 2014. évi január hó 23. napján kihirdetett B.214/2014/17. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy

II.r. és III.r. vádlottak által elkövetett bűncselekményt

1-1 rb. emberölés bűntettének (Btk. 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés i) pont minősíti).

II.r. és III.r. vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetések tartamát 5-5 (öt-öt) év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre súlyosítja. II.r. és III.r. vádlottakat 5-5 (öt-öt) év közügyektől eltiltásra is ítéli.

II.r. és III.r. vádlottak a kiszabott szabadságvesztés büntetésekből legkorábban azok kétharmad részének kitöltését követő nap bocsáthatók feltételes szabadságra.

Mellőzi II.r. és III.r. vádlottak vonatkozásában a szabadságvesztés büntetések végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést.

Egyebekben helybenhagyja az elsőfokú bíróság ítéletét azzal, hogy II.r. vádlott lakhelye: ...

A másodfokú eljárásban felmerült 49.050 (negyvenkilencezer-ötven) Ft bűnügyi költség az állam terhén marad.

I n d o k o l á s :

A Győri Törvényszék a 2014. szeptember 8. napjától 2015. január 23. napjáig tartó nyilvános, folytatólagos tárgyalássorozat alapján meghozott és kihirdetett, B.214/2014/17. számú ítéletével II.r. vádlottat valamint III.r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1-1 rb. gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében mint tetteseket (Btk. 160. § (1) bekezdés illetőleg (4) bekezdés). Ezért a törvényszék II.r. vádlottat és III.r. vádlottat is egyaránt 1 év 6 hónap fogházbüntetésre ítélte, mindkét vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggeszteni rendelte.

Rendelkezett a szabadságvesztés végrehajtása esetére mindkét nevezett vádlott vonatkozásában a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontjáról.

A törvényszék I.r. vádlottat az ellene a 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette (Btk. 160. § (1) bekezdés (2) bekezdés i.) pont) miatt emelt vád alól felmentette.

Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelek további sorsáról, illetőleg a felmerült bűnügyi költség viselésére részint külön-külön, részint egyetemlegesen kötelezte a bűnösnek kimondott vádlottakat, annak megállapítása mellett, hogy 913.638 Ft bűnügyi költség az állam terhén marad.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlottak terhére, I.r. vádlott esetében bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása, II. és III.r. vádlottak vonatkozásában a cselekmény minősítésének megváltoztatása és a büntetés súlyosítása végett jelentett be fellebbezést.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség a Bf.81/2015/1-I. számú átiratában az elsőfokú ügyész által bejelentett fellebbezést fenntartva rámutatott arra, hogy a megismételt eljárásban a bizonyítás felvétel során a törvényszék a büntetőeljárási szabályokat megtartotta, pusztán az egyik ülnök személyét érintő elírások korrekciójára van szükség.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást hiányosnak, megalapozatlanságát azonban a rendelkezésre álló iratok alapján, a Be. 352. § (1) bekezdés a.) pontja értelmében kiküszöbölhetőnek ítélte.

1. tanú tárgyalási kihallgatása, valamint a nyomozás során készült fényképfelvételek alapján azzal indítványozta az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelése szerint kiegészíteni a tényállást, hogy a szülést követően a WC csésze a karimájáig volt tele folyadékkal, amely ürülését a sértett lefolyóba szorult feje akadályozta meg.

Az igazságügyi orvosszakértői megállapításokra támaszkodva tényből tényre történő helytálló következtetéssel indítványozta megállapítani és a tényállásban is rögzíteni a fentiekből is következően azt, hogy a szülést követően III.r. vádlott a WC-t lehúzta.

Ugyancsak a tényállás kiegészítésére irányult az indítvány a tekintetben, hogy ugyan a kiérkező mentősök már külső szemlélő számára magatehetetlen állapotban lévőnek találták a sértettet a WC-n, a szülést közvetlenül követően azonban a vádlott magánál volt, izomtónusa megtartott volt, vérnyomása is a szülést követő normál értéken belül volt, ekkor jelentősebb vérvesztés még nem állt be, a szülést követő 4-5 perc elteltével került csak az I.r. vádlott a mentősök által észlelt állapotba.

Fentieken túl azzal is kiegészíteni indítványozta a tényállást a telefonbeszélgetések tartalma alapján, hogy II-III.r. vádlottak tudtak a sértett megszületéséről.

Az ügyészi álláspont szerint a II-III.r. vádlottak büntetőjogi felelősségére vont következtetés helyes, I.r. vádlott felmentésére viszont tévesen került sor.

Utóbbi terheltet illetően ugyan valóban elképzelhető, hogy rövid időre elgyengült állapotba került, mindvégig eszméleténél volt azonban, a körülötte történteket - ha töredékesen is - fel tudta idézni, és a ha segítséggel is ugyan, de cselekedni tudott volna az adatok szerint rendelkezésre álló 4-5 perces időtartamban. Utóbbi hiányában a büntetőjogi felelőssége is megállapítható.

Tévedett az elsőfokú bíróság a II-III.r. vádlottak cselekményének minősítését illetően is. Az utóbbival kapcsolatos elsőbírói értékeléssel és érveléssel az ügyészi álláspont nem értett egyet, rámutatott arra, hogy a mentőkkel folytatott telefonbeszélgetés tartalma, illetőleg a II.r. vádlott a helyszínen mentőket fogadó kijelentése ellentmond annak a megállapításnak, miszerint II-III.r. vádlottak nem hitték el a sértett megszületésének tényét. Annak ellenére, hogy a diszpécsertől megfelelő tájékoztatást kaptak, hogy adott helyzetben mit kellene tenniük, ténylegesen semmilyen tevékenységet nem fejtettek ki a segítségnyújtás érdekében. A releváns körülményekből arra lehet következtetni, hogy szándékosan nem hajtották végre azt a cselekménysort, amellyel a sértett élete megmenthető lett volna, így belenyugodtak az általuk is előre látott halálos eredmény bekövetkeztésébe. Miután pedig cselekvőségüket egyéb körülmény sem gátolta, a sértett életének megmentésére irányuló kötelezettségüknek eleget tudtak volna tenni.

A megváltoztatással érintett helyes minősítésre figyelemmel I.r. vádlottal szemben büntetés kiszabását, míg II-III.r. vádlottakkal szemben a kiszabott büntetés súlyosítását látta szükségesnek azzal, hogy az enyhítő körülmények tényleges enyhítő hatása is változik, az elkövetés óta eltelt csaknem 4 év az életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény esetén nem jelentős időmúlás, nyomatéka csekély. Összességében valamennyi feltárt körülményre figyelemmel az enyhítő szakasz alkalmazásával történő büntetéskiszabás nem kifogásolható, a különös részi tételkeret minimumához közelítő szabadságvesztés büntetés és az ehhez kapcsolódó közügyektől eltiltás alkalmazása mutatkozik indokoltnak.