A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20236/2012/5. számú határozata sajtó-helyreigazítás tárgyában. [2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 12. §] Bírók: Győriné dr. Maurer Amália, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.236/2012/5.

A Fővárosi Ítélőtábla a (törvényes képviselő neve, címe) törvényes képviselő által képviselt (felperes neve, címe) felperesnek a dr. Karas Monika (címe) ügyvéd által képviselt (alperes neve, címe) alperes ellen sajtó-helyreigazítás iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2011. november 17-én kelt 19.P.23.904/2011/4. számú ítélete ellen az alperes részéről 5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 53.000 (ötvenháromezer) forint másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 36.000 (harminchatezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy az általa szolgáltatott ... esti ... órai híradójában az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül közölje az alábbi közleményt:

"Helyreigazítás: ...-i adásunkban megalapozatlanul állítottuk, hogy egy ingatlanhirdetéssel foglalkozó cég milliárdokat követelne ügyfeleitől."

Az ezt meghaladó felperesi keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 17.500 forint perköltséget.

A le nem rótt illetékről úgy rendelkezett, hogy abból a felperes 21.000 forintot, az alperes pedig 6.000 forintot köteles a Magyar Államnak külön felhívásra megfizetni.

Az ítélet indokolásában ismertette az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, a 7. § (1) bekezdését, a 8. § (1) bekezdését, a 61. § (1) bekezdését, a Ptk. 75. §-át, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 4. § (1) bekezdését, 10. §-át, 13. § (1) bekezdését, 14. § (1) bekezdését, 18. §-át, 12. § (1) bekezdését, a Legfelsőbb Bíróság PK. 12. számú állásfoglalását, a Ptk. 85. § (1) bekezdését, a PK. 13, 14. és 15. számú állásfoglalását, az Alkotmánybíróság 30/1992. (V. 26.) AB számú határozatát, a 36/1994.(VI. 24.) AB számú határozatát és annak indokolását, a Pp. 3. § (5) bekezdését, a 4. § (1) bekezdését, a 163. §-át, a 164. §-át és a 206. §-ban foglaltakat.

Általánosságban rögzítette, hogy a sajtó-helyreigazítási per speciális rendeltetése folytán a bíróságnak nem feladata, hogy bármely más eljárásra tartozó jogvitát eldöntsön, vagy véleményezzen. Az, hogy a felperes magatartása sérti-e a verseny szabályait az a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozik.

A felperes sérelmezte a cég vezetőjének bujkálására vonatkozó közlést, illetve kifogásolta azt a megállapítást, hogy a céget a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság feljelentette.

E két kereseti kérelmet az elsőfokú bíróság nem találta alaposnak. Elsősorban ... esetén nem került tisztázásra az, hogy ő a cég vezetője lenne, hiszen csak azt igazolta, hogy a vállalkozás a magyarországi képviselet ellátásával őt hatalmazta meg, azonban arra érdemi okirat nem került csatolásra, hogy cégvezető lenne. Ezen túlmenően a felperesi gazdasági vállalkozás a képviselő helyett és nevében keresetindítási jogosultsággal egyébként sem rendelkezik.

A második fordulat tekintetében osztotta az elsőfokú bíróság azt az alperesi álláspontot, hogy a cikkben szereplő "feljelentés" megjelölés összességében lényegtelen pontatlanságnak minősül, mert a közlemény egésze egyértelműen tisztázza azt, hogy a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság ténylegesen keresetet indított - és nem feljelentést tett - a honlapok vonatkozása tekintetében, így ezt a kereseti kérelmet is elutasította az elsőfokú bíróság.

A kijelentkezés, az adóssá válás, a kötbér, az önkéntes törlésre vonatkozó igény körében az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a Gazdasági Versenyhivatal azokban a kérdésekben kezdeményezett, illetve tartott vizsgálatot, amelyek panaszként a műsorban is rögzítésre kerültek. Az alperes olyan fizetési felszólítást csatolt, amely a felperesen keresztül a ...-től származik és abból az állapítható meg, hogy arra az esetre is fennáll a kötbérkövetelés, ha a tőketartozást az adós nem fizetné meg.

Ezeket a kereseti kérelmeket sem találta alaposnak az elsőfokú bíróság, mert a jelzett gondok egyrészt a versenyhivatali eljárás, másrészt pedig a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hivatal által benyújtott kereset tárgyát képezik, a panaszok megalapozottságáról tehát alapvetően az ennek nyomán eljáró hatóságok jogosultak állást foglalni. A létező jogvitákról való beszámolásra a PK. 14. számú állásfoglalás alapján az alperesi híradásnak lehetősége van. Amennyiben ezek az eljárások kedvező eredménnyel zárulnak, ugyancsak a PK. 14. számú állásfoglalás alapján kérheti felperes, hogy ennek tényéről az alperesi sajtószerv számoljon be.

A felperes sérelmezte azt az állítást is, mely szerint milliárdos követelése lenne. Az alperes közölte, hogy ez egy logikus következtetés a több ezer követelést figyelembe véve. Az ezres nagyságrendű felszólítások, a külön-külön százezres követelések körében az alperes azonban az elsőfokú bíróság szerint nem tett eleget a bizonyítási kötelezettségének. Való tényként ugyanakkor nem rendelte közöltetni az elsőfokú bíróság a követelések pontos összegét, mert azt viszont a felperes nem bizonyította.

Az internetes közlés vonatkozásában az elsőfokú bíróság a kérelmet nem találta alaposnak ugyanazon okokból, mint amelyek miatt a híradóban közöltek tekintetében elutasította a keresetet. További elutasítási indok volt az is, hogy önmagában az internetes közleményből a felperes személye közvetlenül nem volt azonosítható, mert önmagában az a tény, hogy a cég a Seychelles szigeteken került bejegyzésre "egyedi azonosításra nem alkalmas".

A perköltség viseléséről a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján határozott.

Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben a kereset teljes elutasítását kérte.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást kellő részletességgel feltárta, azonban a rendelkezésére álló adatokat és bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte. Rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság a televíziós műsorban elhangzott "milliárdokat követelő cég" kifejezést valótlannak minősítette, ugyanakkor az interneten közölteket, miszerint a felperes követeléseit kezelő cég, a ..., mint behajtó társaság több ezer levélben szólította fel az akár milliós tartozást is elérő internetes hirdetőket, nem tartotta valótlannak.

A két közlés tartalma azonos, tehát a kifogásoltakat egységesen kezelve és értelmezve az állapítható meg, hogy a felperes a milliárdos követelés tényét nem cáfolta.