A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20277/2014/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 83. §, 225. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §, 244. §] Bírók: Csordás Csilla, Kincses Attila, Sághy Mária

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.21946/2011/29., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20277/2014/3.*, Kúria Pfv.20276/2015/5. (BH 2016.2.33)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.277/2014/3.

A Fővárosi Ítélőtábla korábban a Budapesti 384. számú Ügyvédi Iroda által, majd a Szűcs Péter Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: dr. Szűcs Péter ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű, a személyesen eljáró II.rendű felperes neve (ismeretlen helyen tartózkodó) II. rendű, a Szűcs Péter Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: dr. Szűcs Péter ügyvéd) által képviselt III.rendű felperes neve (IIII.rendű felperes címe) III. rendű és IV.rendű felperes neve (u.o.) IV. rendű felpereseknek - a Jaczkovics Ügyvédi Iroda (fél címe 3, ügyintéző: dr. Góg Zsuzsanna ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében - amely perbe a dr. Bebesi István ügyvéd (fél címe 4) által képviselt Alperesi beavatkozó (fél címe 1) az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Törvényszék 2013. február 6. napján kelt 6.P.21.946/2011/29. számú - 37. sorszám alatt kiegészített - ítélete ellen az I., a III-IV. rendű felperesek részéről 36. sorszám alatt előterjesztett és 39. sorszám alatt megindokolt fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I., a III-IV. rendű felpereseket, hogy - 15 napon belül - együttesen fizessenek meg az alperesnek 50.000 (Ötvenezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget.

A le nem rótt 1.824.300 (Egymillió-nyolcszázhuszonnégyezer-háromszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az I-II. rendű felperesek házastársak, a III. és a IV. rendű felperesek a 2005. április 4-én megszületett ikergyermekeik. Az I. rendű felperest 2004. szeptember 7-én vették terhesgondozásba, a szülés várható időpontját 2005. május 5. napjában határozták meg. A terhesség 2005. január 8-áig problémamentes volt, azon a napon alhasi görcsök miatt egy napos megfigyelésre felvették az I. rendű felperest az alperesi kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályára. Az I. rendű felperes ismételt kórházi felvételére a terhesség 34. hetében, 2005. március 31-én került sor súlyos fehérjeürítés miatt. Az akkor elvégzett CTG vizsgálat nem utalt magzati rendellenességre, de az április 4-ei CTG vizsgálat a "B" magzatnál kóros értékeket mutatott, és a flowmetria csökkent véráramlást jelzett. E mellett az I. rendű felperesnél a toxémia jelei mutatkoztak, ezért császármetszést hajtottak végre. A 7/9 Apgar értékkel született III. rendű felperes állapota stabil volt, de a fejlődés-neurológiai vizsgálata enyhe eltérést mutatott, majd 2005 októberében agyi károsodást, illetve epilepsziát diagnosztizáltak nála. A III. rendű felperes korához képest jelentősen elmaradt a mentális és a mozgásfejlődésben, emiatt egyénre szabott speciális fejlesztést igényel.

Az I-IV. rendű felperesek keresetükben az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 339. § (1) bekezdése és a 355. § (1) bekezdése alapján a III. rendű felperes egészségkárosodása folytán elszenvedett vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték kötelezni az alperest. Előadták, hogy az I. rendű felperesnél már 2005. április 2-án észlelhetőek voltak a terhességi preeclampsia jelei, melyre figyelemmel kórházba kerülése után előbb el kellett volna végezni a császármetszést, mivel a terhesség korábbi befejezésével el lehetett volna kerülni a magzat oxigénhiányos állapotának a kialakulását. Ebben az esetben nagyobb esély lett volna arra, hogy a III. rendű felperes egészségesen vagy kisebb mértékű egészségkárosodással szülessen meg.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint nem volt indokolt a császármetszés korábbi elvégzése, vitatta, hogy a III. rendű felperes egészségkárosodását orvosai mulasztása idézte elő.

A beavatkozó az alperes pernyertességét támogatta, és ugyancsak a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet, és az I-II. rendű felpereseket személyenként 60.000 forint, a III. rendű felperest 100.000 forint, míg a IV. rendű felperest 40.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alperes javára. Megállapította, hogy a le nem rótt 900.000 forint kereseti illetéket és az állam által előlegezett 961.041 forint szakértői költséget az állam viseli.

Döntése jogi indokolása szerint az aggálytalan orvosszakértői vélemény, annak többszöri írásbeli kiegészítése, továbbá a szakértő és a szakkonzultánsok személyes előadása bizonyította, hogy az I. rendű felperes terhesgondozása és szülészeti ellátása során az alperes orvosai nem sértették meg a szakmai szabályokat. A praeclampsiás tünetek észlelésekor ugyanis az I. rendű felperest haladéktalanul felvették a kórházba, majd az egyaránt kóros értékeket mutató flowmetria, illetve CTG vizsgálatot követően a szülés befejezéséről döntöttek, és elvégezték a császármetszést. Rámutatott: a császármetszés korábbi elvégzése nem volt indokolt, azt sem az anya, sem a magzatok állapota nem tette szükségessé. Az első CTG, majd az április 1-jén elvégzett UH vizsgálat ugyanis mindkét magzatot jó állapotban mutatta, nem utalt méhen belüli oxigénellátási zavarra. Nagy a valószínűsége, hogy a III. rendű felperes egészségkárosodása korábbi császármetszéssel sem lett volna elkerülhető, az multifaktorális okokra vezethető vissza, magyarázható a koraszülöttséggel, illetve az agyi fehérállományi sérüléssel, melynek kialakulásában a terhességi toxémia volt a legfontosabb tényező. A szakértők személyes meghallgatásuk során azt is megerősítették, hogy a III. rendű felperes magzati károsodása valószínűsíthetően nem a szülést megelőző napokban következett be, hiszen akkor megszületésekor nem érte volna el a jónak mondható 7/9-es Apgar értéket. Kifejtette, hogy a szakértői vélemény maradéktalanul választ adott a jogvita eldöntése szempontjából jelentős szakkérdésekre, helyességéhez nem fér kétség, ezért elutasította a más szakértő kirendelésére irányuló felperesi indítványt. Mivel a rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztották alá, hogy a III. rendű felperes egészségkárosodását az alperes mulasztása, illetve a nem kellően gondos eljárása idézte elő, ezért az alaptalan keresetet elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I., a III. és a IV. rendű felperesek jelentettek be fellebbezést, melyben elsődlegesen annak megváltoztatását, és az alperes kártérítő felelősségének közbenső ítélettel történő megállapítását, másodlagosan a hatályon kívül helyezését kérték. Vélekedésük szerint az elsőfokú bíróság a szakértői véleményt nem fogadhatta volna el az ítélkezése alapjául, mivel az iratellenes és az orvosi dokumentációval alá nem támasztható megállapításokat tartalmaz. Hangsúlyozták, hogy a terhességi toxémia tünetei már 2005 januárjától észlelhetőek voltak, az márciusra súlyos fokúvá vált, amit a 2005. március 25-én levett háromkeresztes vizeletminta is igazolt. Az anya ezzel egyidejűleg jelentkező magas vérnyomásának az orvosok nem tulajdonítottak kellő jelentőséget, holott az csökkentette a lepény vérellátását, ami előidézhette a méhen belüli magzati oxigénhiányt. Ennek ellenére nem történt meg a toxémiára utaló tünetek részletes kivizsgálása, és a szakértők nem foglaltak állást abban a kérdésben, hogy ez a mulasztás összeegyeztethető-e a terhesgondozásra vonatkozó szakmai szabályokkal, és megfelel-e az elvárható gondosság elvének. Vélekedésük szerint a flowmetriás vizsgálat orvosi dokumentációja hiányos, mivel abból nem derül ki, mely magzati erek vizsgálata történt meg. Erre a hiányosságra figyelemmel nem lehet kijelenteni, hogy a flowmetriás vizsgálat negatív eredményt adott. A dokumentációs hiányosságok miatt a bizonyítási teher megfordult, az alperesnek viszont nem sikerült bizonyítania, hogy az adott terhességi korra jellemző áramlási viszonyok normálisak voltak a 2005. április 1-jén végzett flowmetriás vizsgálat alkalmával. Ennélfogva a szakvélemény hibásan indult ki abból, hogy magzati veszélyeztetettség hiányában nem volt indok a császármetszés korábbi elvégzésére. Erre tekintettel nem zárható ki, hogy egy április 1-jén elvégzett császármetszéssel lett volna esély a terhességi toxémia talaján kialakult lepényi elégtelenség, illetve a következményes krónikus hypoxia, és így a III. rendű felperes egészségkárosodásának a megelőzésére, avagy mértékének a csökkentésére. A szakértői vélemények azonban e tekintetben is hiányosak, mivel nem határozták meg azt az időintervallumot, amikor a preeclampsia jeleinek az észlelését követően fennállt a szülés profilaktikus császármetszéssel történő befejezésének az indikációja.