BH 2015.12.325 Amennyiben a lízingbeadó tulajdonjoga fennmarad, és a lízingszerződés csak a használati jog "időleges átengedését" teszi lehetővé, a gépkocsi használatának tartós, és oly módon történő átengedése, amely megszünteti a lízingbevevő ellenőrzési lehetőségét, alapot adhat sikkasztás megállapítására [1978. évi IV. tv. 317. §].

Pertörténet:

Tatabányai Járásbíróság B.1299/2004/21., Tatabányai Járásbíróság B.155/2011/31., Tatabányai Járásbíróság B.155/2011/34., Tatabányai Törvényszék Bf.337/2012/7., Kúria Bfv.1134/2014/5. (*BH 2015.12.325*)

***********

[1] A városi bíróság a 2012. június 12. napján meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki hitelsértés vétségében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 330. §]. Ezért őt 6 hónap fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre, 2 év közügyektől eltiltásra és 200 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.

[2] Az L. Lízing Zrt. sértett-magánfél képviseletében előterjesztett polgári jogi igényt elutasította.

[3] Elrendelte a T. Városi Bíróság 2007. szeptember 11. napján jogerős ítéletével adócsalás bűntette és más bűncselekmény miatt kiszabott 1 év - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetés utólagos végrehajtását.

[4] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a terhelt terhére téves minősítés miatt, a kiszabott büntetés súlyosítása végett, míg a terhelt és védője felmentésért jelentett be fellebbezést.

[5] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2012. no­vember 29. napján tartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta azzal, hogy a terhelt terhére rótt bűncselekményt sikkasztás bűntettének [korábbi Btk. 317. § (1) bek., (5) bek. a) pont] minősítette. Ezért a terheltet 1 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte a közügyektől eltiltás mellékbüntetés érintetlenül hagyása mellett. Mellőzte a pénzmellékbüntetésre vonatkozó ítéleti rendelkezést. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[6] A városi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapított tényállásában a személyi körülmények összefoglalását követően a következőket rögzítette:

[7] A terhelt mint lízingbevevő 2008. október 6. napján pénzügyi lízingszerződést kötött az L. Zrt.-vel mint lízingbeadóval egy személygépkocsi vételárának finanszírozására.

[8] A szerződés szerint a gépjármű tulajdonjoga a szerződés teljes tartama - 100 havi futamidő - alatt a lízingbeadó tulajdonát képezte. A szerződés IV/3/d. pontja szerint a futamidő alatt a lízingbevevő jogosult a lízingtárgy kizárólagos és rendeltetésszerű használatára. A lízingbevevő a használati jogot csak időlegesen engedheti át harmadik személynek, de nem jogosult azt hitel fedezetéül biztosítékként, illetve zálogul lekötni. A lízingtárgy zár alá vétele, lefoglalás vagy azt érintő végrehajtási eljárás esetén köteles a lízingbeadót haladéktalanul értesíteni.

[9] A terhelt a személygépkocsit 2009. április 22. napján K. E.-nek jogosulatlanul a visszavétel lehetőségének ellenőrzése és biztosítása, illetve a pénzintézet hozzájárulása vagy tájékoztatása nélkül tartós használatra átadta, ily módon azt mind a saját ellenőrzése, mind a pénzintézet látóköréből kivonta, tudva, hogy a pénzintézet fedezetből való kielégítését ily módon meghiúsítja.

[10] Az eljárás tárgyát képező gépjármű id. K. E. birtokából 2009. június 1. és június 25. napja között ismeretlen időpontban és ismeretlen módon kikerült, majd 2009 decemberében Romániában foglalták le.

[11] A személygépkocsi forgalmi értéke 2009. április 22. napján 4 020 000 forint volt.

[12] A bűncselekménnyel okozott kár az eljárás során lefoglalással megtérült.

[13] A törvényszék az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352. §-a (1) bekezdésének a) pontjára figyelemmel - az iratok tartalma alapján - annyiban pontosította, hogy a terhelt és K. E. a "kölcsönszerződés" megkötésekor megállapodtak abban, hogy az esedékessé váló lízingdíjrészletek megfizetését K. E. magára vállalja. Egy esetben, 2000. május 25. napján - ismeretlen személy általi befizetés útján - ez teljesítésre került. Mellőzte ugyanakkor a Törvényszék az elsőfokú ítéleti tényállásából azt a mondatrészt, hogy "a pénzintézet fedezetéből való kielégítését ily módon meghiúsítja". Emellett ugyanezen mondatrészt kiegészítette azzal, hogy ily módon sajátjaként rendelkezett vele.

[14] A jogi indokolás körében a másodfokú bíróság megállapította, hogy a lízingszerződés tárgyát képező gépkocsi nem a hitel fedezetéül szolgáló dolog volt, hiszen az nem került a terhelt tulajdonába, annak tulajdonosa a bűncselekmény elkövetésének időpontjában a sértett lízingcég volt. Az időleges átengedés definícióját a kizárólagos és rendeltetésszerű használat definíciójával összevetve, az időleges átengedés nem jelentheti a meghatározatlan tartamú kölcsönadást, hiszen ez a lízingtárgynak egyrészt a lízingbe­vevő, másrészt a lízingbeadó látóköréből való kivonását is jelentené. Ebből következően az időlegességre való utalás nyilvánvalóan az eseti, átmeneti jellegű kölcsönadásra vonatkozhat, azonban ennek sem tartalmi eleme a lízingdíj átvállalása és a hosszabb tartamú használat. Ezért a terhelt azon magatartásával, amikor a rábízott, de az L. Zrt. lízingbe adó sértett tulajdonát képező személygépkocsit 2009. április 22. napján K. E.-nek tartós használatra átadta, a sajátjaként rendelkezett a lízingtárggyal, és ezzel megvalósította a korábbi Btk. 317. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és az (5) bekezdésének a) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntettét.

[15] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt az 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) 416. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjára hivatkozva.

[16] Az indítvány szerint a bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a terhelt bűncselekményt követett el. A lízingszerződés mellékletét képező általános üzletszabályzatban foglaltak ugyanis lehetővé tették a terhelt részére a gépkocsi időleges átengedését harmadik személy részére, így a terhelt magatartása nem minősülhet jogellenesnek, ezért a cselekmény nem bűncselekmény.

[17] A lízingszerződésben foglaltakkal kapcsolatban még azt is kifejtette, hogy semmilyen bizonyíték nem merült fel arra vonatkozóan, hogy a terhelt és a lízingbe­adó közötti szerződés megkötése során a korábbiakban már felhívott időleges átengedés pontos jelentésének megmagyarázására, az időleges átengedés feltételeinek pontosítására, esetleg előzetes engedélykérésre, vagy utólagos bejelentésre vonatkozó kötelezettség meghatározására sor került volna. Ezek hiányában viszont nem cáfolható, hogy a terhelt az Üzletszabályzat ismeretében abban a feltevésben volt, hogy nem követ el szerződésszegést, és a magatartása nem minősülhet jogellenesnek, ha a gépkocsit időlegesen egy olyan személy használatába adja, akiben teljes mértékben megbízik.

[18] A védő mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott jogerős határozatot változtassa meg akként, hogy a terheltet az ellene 1 rendbeli, a Btk. 317. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, az (5) bekezdésének a) pontja szerint minősülő és büntetendő sikkasztás bűntettének vádja alól mentse fel.