A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20803/2008/3. számú határozata végrendelet érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 629. §, 649. §] Bírók: Baloginé dr. Faiszt Judit, Fermanné dr. Polák Zita, Hegedűs Mária

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A F-i Ítélőtábla a dr. Hugai Emese ügyvéd (cím) által képviselt I.rendű felperes neve (3261 Abasár, Főút 68. I. emelet 6.) I. rendű, II.rendű felperes neve (cím) II. rendű és III.rendű felperes neve (III.rendű felperes címe) III. rendű felpereseknek, a dr. Bóta Csaba ügyvéd (cím) által képviselt alperes neve (cím) alperes ellen végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a H. M. Bíróság 2008. május 22. napján hozott 5.P.20.337/2006/47. számú ítélete ellen az alperes részéről 48. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A F-i Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatja, és a felperesek keresetét teljes egészében elutasítja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül személyenként fizessenek meg az alperesnek 220.000 (Kétszázhúszezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

A le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Néhai B.M-né (továbbiakban: örökhagyó) cím alatti lakos, édesanyja 2002. áprilisában bekövetkezett halála után egyedül maradt, segítségre szorult. Az alperessel a családsegítő szolgálaton keresztül ismerkedtek meg. Idővel kapcsolatuk szorosabbá vált, az alperes rendszeresen látogatta őt és kisebb ügyek intézésében segített neki. 2002. október 14. napján az örökhagyó eseti megbízást adott a felperesnek, hogy fenntartásos takarékbetétkönyvéből 150.000 forintot kivegyen, ebben utalt arra, hogy 2002. júliusától mozgásában korlátozva van. A meghatalmazást tanúként B. Gy-né és K.I. írták alá. 2002. október 22. napján a takarékbetétjeit kezelő pénzintézet dolgozója lakásán megjelent, ekkor - az erre rendszeresített nyomtatvány kitöltésével és aláírásával - általános meghatalmazást adott arra, hogy az alperes két fenntartásos betétkönyvében lévő követelései felett rendelkezzen. 2002. november 19. keltezéssel az örökhagyó egy meghatalmazás elnevezésű okiratot írt alá, amelynek szövege a következő volt: "Meghatalmazom, hogy a lakásomba kórházba kerülésem, illetve halálom esetén, csakis Szné alperes neve járhat be. Mindenféle ügyintézéssel őt bízom meg, továbbá halálom esetén is ingatlanom és ingóságaim .......számú betétkönyvemet és az OTP-nél vezetett ........számú számlát, mint örökös legyen jogosult használni. Hozzátartozóm, közeli rokonom nincs, egyedülálló vagyok, kérem az illetékes hatóságot, hogy végakaratomat tiszteletbe tartva intézkedjenek." Az okiratot tanúként BGy-né és K.I. írták alá.

Az örökhagyó 2003. február 8. napján elhunyt. Hagyatéki eljárásában az alperes a 2002. november 19-i keltezésű meghatalmazás, mint végrendelet alapján tartott igényt a hagyatékra. Az örökhagyó törvényes örökösei a felperesek, akik a végrendeletet nem ismerték el érvényesnek. A közjegyző az örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatállyal a felpereseknek adta át. Az alperes fellebbezése folytán a bíróság ezt megváltoztatva a hagyatékot az alperesnek adta át.

A felperesek keresetükben a 2002. november 19. napján kelt meghatalmazás elnevezésű okirat, mint végrendelet érvénytelensége megállapítását kérték a következők szerinti megtámadási okok alapján:

1. A végrendeleten lévő, aláírás nem az örökhagyótól származik, (Ptk. 629. § (1) bekezdés c) pont).

2. A végrendelet keltének időpontja nem állapítható meg (Ptk. 629. § (1) bekezdés b) pont).

3. Az örökhagyó a végrendelkezéskor cselekvőképtelen, illetve korlátozottan cselekvőképes volt.

4. Az egyik tanú, K.I. mint élettárs az alperes hozzátartozója.

5. Az örökhagyó ténylegesen nem akart végrendelkezni (Ptk. 649. § (1) bekezdés a) pont).

6. Az alperes az örökhagyót tisztességtelen befolyással bírta rá a végrendelkezésre (Ptk. 649. § (1) bekezdés c) pont.

Mindezekre tekintettel kérték, hogy a bíróság a végrendelet érvénytelenségére figyelemmel állapítsa meg, hogy törvényes öröklés folytán az örökhagyó örökösei a felperesek.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, megítélése szerint valamennyi érvénytelenségi ok alaptalan, a végrendelkezés keltének időpontjában K.I-vel élettársi kapcsolata nem állt fenn.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az örökhagyó E-ben 2002. november 19. napján kelt írásbeli magánvégrendelete érvénytelen. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 600.000 forint perköltséget, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg az államnak 768.820 forint előlegezett illetéket, és 74.333 forint előlegezett költséget. Az ítélet indokolásában az elsőként megjelölt megtámadási ok vonatkozásában megállapította, hogy a beszerzett és aggálytalannak minősülő szakértői vélemény szerint a végintézkedést tartalmazó okiraton lévő aláírás az örökhagyótól származik.

A második ok szerint a végrendelet azért érvénytelen, mert keltének időpontja nem állapítható meg. Ezzel összefüggésben az elsőfokú bíróság megítélése szerint az érvénytelenség nem állapítható meg, mert az okirat a Ptk. 629. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a keltezés idejét (2002. november 19.) tartalmazza. A bírói gyakorlat szerint a végrendelet keltezésének téves megjelölése önmagában a végrendelet érvénytelenségét nem eredményezi, csak a valóságos adatok bizonyításának nyitja meg az útját. Erre figyelemmel a meghatalmazás pontos keletkezési időpontjának a Ptk. 649. § (1) bekezdés a) pontjára alapított ok megítélése szempontjából van jelentősége.

A harmadik, cselekvőképességgel kapcsolatos ok tekintetében utalt arra, hogy dr. név háziorvos és P.Z.J-né vallomásából kitűnően az örökhagyó édesanyja halálát követően érzelmileg nagyon levert, depressziós volt, amelyhez nagymértékű alkoholfogyasztása is társult. A kiegészítés után aggálytalannak minősülő orvosszakértői vélemény szerint szenvedélybetegségéből, személyiségzavarából, szellemi leépüléséből adódóan - 2002. novemberében az örökhagyó cselekvőképessége bizonyosan, nagy mértékben csökkent volt, de az teljesen nem hiányzott. Erre tekintettel a Ptk. 17. § (1) bekezdésére alapított megtámadási ok alaptalan. A felperesek hivatkozása szerint az örökhagyó állapota folytán belátási képessége nagymértékben csökkent volt, ezért őt cselekvőképességében korlátozottnak kell tekinteni, ezért csak közvégrendelet útján végrendelkezhetett volna érvényesen. Ezzel összefüggésben hivatkozott az elsőfokú bíróság a Ptk. 14. § (1) és (4) bekezdéseiben foglaltakra, mely szerint korlátozottan cselekvőképes az a nagykorú, akit a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett. A szakértői vélemény szerint az örökhagyó belátási képessége ugyan 2002. őszén nagymértékben csökkent volt, azonban cselekvőképességet korlátozó gondnokság hatálya alatt nem állt. Erre tekintettel végintézkedéséhez nem volt szükséges a közvégrendeleti forma.