A Debreceni Ítélőtábla Pf.20199/2011/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 57. §, 70/A. § (1) bek., (1) bek., 1952. évi III. törvény (Pp.) 1. §, 2. §, 3. §, 123. §, 229. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 339. §, 349. §, 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 7. §] Bírók: Csiki Péter, Kocsis Ottília, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.199/2011/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla az előbb személyesen eljáró, majd a fellebbezési eljárás során Dr. F. F. pártfogó ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve m.-i (cím) lakos felperesnek - az OIT Hivatal Jogi Képviseleti Főosztálya (ügyintéző: Dr. ... bíró, Budapest, Szalay út 16.) által képviselt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság (3525 Miskolc, Dózsa Gy. út 4.) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 3.P.21.008/2010/10. számú ítélete ellen a felperes részéről 33. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A felperes pártfogó ügyvédjének díját az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A felperes szerződés létre nem jöttének megállapítása, eredeti állapot helyreállítása iránt pert indított T. R. és társai alperesek ellen a Miskolci Városi Bíróság előtt. Az elsőfokú bíróság 10.P.21.967/2006/15. számú ítéletével a keresetet elutasította és a felperest az I. és II. rendű alperes javára perköltség fizetésére kötelezte.

A felperes fellebbezése folytán eljáró Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2.Pf.21.667/2007/5. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Megállapította a felperes, valamint az I. és II. rendű alperes fellebbezési eljárási költségét. A határozata indokolásában egyebek mellett kifejtette, hogy a városi bíróság nem tett eleget a Pp. 3. § (3) bekezdése alapján őt terhelő kötelezettségnek, a felperest nem megfelelően tájékoztatta az őt terhelő bizonyítási teherről.

A megismételt eljárásban a Miskolci Városi Bíróság 10.P.23.605/2007/23. számú ítéletével a keresetet elutasította, a felperest perköltség fizetésére kötelezte az I. és II. rendű alperes részére.

A felperes fellebbezése folytán eljáró Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2.Pf.22.418/2008/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítélettel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyet a Legfelsőbb Bíróság Pfv.V.20.272/2009/3. számú határozatával hivatalból elutasított.

A felperes a jogerős ítéletekkel szemben a Miskolci Városi Bíróság előtt perújítási kérelmet nyújtott be, melyet az elsőfokú bíróság 5.P.20.920/2009/10. számú végzésével, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant, elutasított.

A fellebbezés folytán eljáró Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Pkf.20.486/2010/2. számú végzésével a városi bíróság végzését helybenhagyta.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alapperekben eljárt bíróságok jogsértéseket követtek el a terhére, egyoldalú eljárást folytattak le, s ezzel számára kárt okoztak. A Pp. 2. § (3) bekezdése alapján - utalva az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdésére, 70/A. §-ának (1) bekezdésére - méltányos elégtétel címén 500 000 Ft nem vagyoni kárának megítélését kérte, azzal, hogy sérült a tisztességes eljáráshoz való joga, illetve a perek ésszerű időn belül történő befejezéséhez való joga. Emellett 92 400 Ft vagyoni kár megtérítését követelte, hivatkozva arra, hogy az előzményi perekben eljárt bíróságok az ottani alperesek részére túlzott mértékben állapítottak meg perköltséget, s annak mértékét meg sem indokolták, ezzel megsértették a Pp. 221. § (1) bekezdését. Sérelmezte ezzel összefüggésben, hogy a városi bíróság első ítéletének hatályon kívül helyezése után felmerült költséget is vele fizettették meg a bíróságok, holott a hatályon kívül helyezésre a bíróság hibájából került sor, a bíróság ugyanis megsértette a tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó előírást, ezért utasították új eljárás lefolytatására. Az alapperekben eljárt bíróságok a jogszabályokat tévesen értelmezték, egyik ítélet sem tartalmazta a teljes tényállást, indokolási kötelezettségüknek nem tett eleget, a bizonyítékokat nem megfelelően értékelték, téves jogi álláspont alapján, jogszabályokkal ellentétesen, a tények és a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével hoztak ítéletet, az általa előterjesztett bizonyítékokat nem vették figyelembe, s helytelenül értékelték a tanúvallomásokat is. Ezek eredményeként sérült az egészséghez való alkotmányos joga is, amely pedig fokozott védelem alatt áll.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, költségként a tárgyalásokra való utazással kapcsolatos kiadásai megtérítését igényelte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította, kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 30 000 Ft perköltséget. A határozata indokolásában kifejtette, hogy a felperes keresetét egyrészt a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésére vonatkozó szabályokra, másrészt a Pp. 2. § rendelkezéseire hivatkozással terjesztette elő, ám követelése egyik jogcímen sem alapos.

A bírósági jogkörben okozott kár megtérítésével kapcsolatban utalt a Ptk. 349. és 339. §-ára, mint az ilyen követeléseket megalapozó jogszabályi rendelkezésekre, azzal, hogy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 2. §-a értelmében a bíróságok a vitássá tett vagy megsértett jogról törvényben szabályozott eljárás során véglegesen döntenek, a bírósági ítélet mindenkire kötelező, azt a felek utóbb vitássá nem tehetik. A kártérítési perben eljáró bíróság az alapperben lefolytatott bizonyítást nem ismételheti meg, kizárólag azt vizsgálhatja, hogy az ott eljárt bíróság a rá vonatkozó jogszabályok kirívóan téves alkalmazásával okozati összefüggésben a felperesnek okozott-e kárt vagy sem. A bírósági jogkörben okozott kárért való helytállás lehetőségét csak és kizárólag az eljárt bíróság eljárása és ezzel okozati összefüggésben keletkezett kár alapozhatja meg, amely a bíróságok feladataival, az igazságszolgáltatás gyakorlásával okozati összefüggésben keletkezett, úgy, hogy ez a magatartás jogszerűtlen volt és a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható. Ilyen jogellenes tevékenységet azonban a felperes az alperes terhére nem bizonyított, mindössze általánosságokra hivatkozott. A felperes által az alapperben érvényesíteni kívánt igény tárgyában az eljárt bíróságok jogerős döntést hoztak, s a kártérítési perben eljáró bíróság az előzőekre tekintettel, ezt nem vizsgálhatja felül, az erre alapított kártérítési igény nem lehet megalapozott. A teljes tényállás megállapításához, a megalapozott döntés meghozatalához elegendő irat állt rendelkezésre, ezért nem találta indokoltnak a teljes alapperbeli iratanyag beszerzését, figyelemmel arra is, hogy számos eseti döntésben fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy a kártérítési per nem jelenthet új jogorvoslati fórumot a fél számára a kedvezőtlen döntést tartalmazó jogerős ítélet felülvizsgálatára.