A Kúria Pfv.22004/2011/6. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/A. § (1) bek., (1) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §] Bírók: Baka András, Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Kovács Zsuzsanna

A határozat elvi tartalma:

A bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult per nem teremt új jogorvoslati fórumot a fél számára az alapügyben hozott döntés felülvizsgálatára. 1959. IV. Tv. 349. § (1), 1959. IV. Tv. 349. § (3), 1959. IV. Tv. 339. § (1)

***********

Pfv.IV.22.004/2011/6.szám

A Kúria a dr. Fodor Ferenc pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Jogi Képviseleti Főosztály által képviselt alperes ellen kártérítés iránt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság előtt 3.P.21.008/2010. számon megindított és a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.199/2011/4. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által 38. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

A felperes képviseletében eljárt pártfogó ügyvéd felülvizsgálati eljárásban felmerült díját, valamint a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet - helybenhagyva az elsőfokú bíróság ítéletét - a keresetet elutasította és a felperest az alperes részére 30.000 forint elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Rendelkezett a pártfogó ügyvéd másodfokú eljárásban felmerült díjának viseléséről.

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes szerződés létre nem jöttének megállapítása és az eredeti állapot helyreállítása iránt indított perében a Miskolci Városi Bíróság a 10.P.21.967/2006/15. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és a felperest az I. és II. r. alperes javára perköltség megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a 2.Pf.21.667/2007/5. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította, valamint megállapította a felperes és az alperesek fellebbezési eljárási költségét. Határozata indokolásában - egyebek mellett - kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság nem tett eleget a Pp. 3. § (3) bekezdése alapján a felperest terhelő bizonyítási kötelezettségről való tájékoztatási kötelezettségének. A megismételt eljárásban a Miskolci Városi Bíróság a 10.P.23.605/2007/23. számú ítéletével a keresetet elutasította és a felperest az I. és II. r. alperes részére perköltség megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a 2.Pf.22.418/2008/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélettel szemben a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság a Pfv.V.20.272/2009/3. számú végzésével hivatalból elutasította. A felperes perújítási kérelmét, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant a Miskolci Városi Bíróság az 5.P.20.920/2009/10. számú végzésével elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság az 1.Pkf.20.486/2010/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

A felperes keresetében az alperes 500.000 forint nem vagyoni és 92.400 forint vagyoni kárának megfizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok az általa indított peres eljárásokban jogsértéseket követtek el és egyoldalú eljárást folytattak le, ezáltal sérült a tisztességes eljáráshoz és a per ésszerű időn belül történő befejezéséhez való joga. Vagyoni kárigényét az alapeljárásban a terhére az indokolási kötelezettség megsértésével és túlzott mértékben megállapított perköltségre alapította. Sérelmezte, hogy az első fokú ítélet hatályon kívül helyezése után felmerült költséget is meg kellett fizetnie, annak ellenére, hogy a hatályon kívül helyezésre a bíróság hibájából került sor. Állította, hogy az eljárt bíróságok a jogszabályokat tévesen értelmezték, a tényállás hiányos volt és indokolási kötelezettségüknek sem tettek eleget, a bizonyítékokat nem megfelelően értékelték és téves jogi álláspont alapján, a jogszabályokkal ellentétesen, a tények és a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével hoztak ítéletet. Ezzel az egészséghez való joga is sérült.