A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20911/2019/5. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. §, 2:43. §, 2:52. §] Bírók: Hőbl Katalin, Szabó Csilla, Vojnitsné dr. Kisfaludy Atala

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.20.911/2019/5/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. K. Kovács Dóra ügyvéd (felperesi jogi képviselő címe) által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek - a dr. Nagy József Gyula ügyvéd (alperesi jogi képviselő címe) által képviselt alperes neve(alperes címe) alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2019. augusztus 29. napján meghozott 63.P.24.078/2017/55. számú ítélete ellen a felperes 56. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

ítéletet :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 50.000 (ötvenezer) forint másodfokú perköltséget.

A fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

[1] A felperes keresetében kérte, a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes megsértette a testi és lelki egészséghez, valamint emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát azzal, hogy többszöri bejelentése ellenére a kiszolgáltatott helyzetben lévő felperes és zárkatársai életét veszélyeztető plafon kijavítása iránt semmilyen intézkedést nem tett. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest 8.500.000 forint sérelemdíj megfizetésére. Keresetének jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. §-át, 2:43. §-át és 2:52. §-át jelölte meg.

[2] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

[3] Azt nem tette vitássá, hogy a felperes által lakott zárkában a plafonról a vakolat részben leszakadt, és azt sem, hogy a felperesnek enyhébb sérülései keletkeztek. Ugyanakkor arra hivatkozott, hogy a balesetet senki nem látta, így az, hogy a felperes ténylegesen hogyan sérült meg, annak mi volt a közvetlen kiváltó oka, nem tisztázott, és azt is vitatta, hogy a felperest az általa állított súlyosabb sérülések is érték. Összességében előadta, hogy az alperes személyiségi jogot sértő magatartást nem tanúsított.

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek 200.000 forint perköltséget, és megállapította, hogy a le nem rótt 510.000 forint kereseti illetéket az állam viseli.

[5] Az indokolás szerint a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a perbeli baleset a felperes által előadott módon, az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben következett-e be, az alperes ezzel megsértette-e a felperes testi épségét és egészségét, illetve emberi méltóságát. A felperesnek nem vitathatóan kára keletkezett azzal, hogy a homlokán és az orrán 8 napon belül gyógyuló zúzott sérülései keletkeztek, ugyanakkor azt nem bizonyította, hogy ezzel összefüggésben pszichológus kezelésére szorult, és szorongásos tünetei alakultak ki. Nem nyert bizonyítást az sem, hogy a felperes a baleset bekövetkeztekor életveszélyben lett volna. Azt az alperes nem vitatta, hogy az intézet azon részlege, ahol a felperes zárkája volt, felújításra szorult, önmagában azonban a zárka mennyezetének javításra szoruló állapota az alperes felróhatóságát nem alapozza meg. Tényként annyit lehetett rögzíteni, hogy a mennyezet egy darabja leszakadt, annak nagyságát azonban nem. A rendelkezésre álló adatok alapján a perben nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a felperest ért sérelem az alperes magatartásával, a cellák állapotával állna közvetlen okozati összefüggésben, azaz nem lehetett megállapítani a baleset bekövetkeztének mechanizmusát, kiváltó okát. Több tény is kétségessé teszi ugyanis azt, hogy a baleset a felperes által előadottak szerint következhetett be. Azt nem látta senki, a zárka a baleset időpontjában zárva volt. A zárkában tartózkodó cellatárs, tanú 6 puffanást hallott, és a felperest a földön találta, ugyanakkor a meghallgatási jegyzőkönyvben azt mondta, hogy látta, hogy a plafon ráesett a felperes fejére, így állításai ellentmondásosak, amit nem lehetett feloldani, miután tanú 6t a bíróság többszöri próbálkozás ellenére sem tudta meghallgatni. Kétséget ébresztett a bíróságban a felperes által állítottak tekintetében az arcán lévő sérülések elhelyezkedése is. A felperesnek a homlokán és az orrán volt zúzott sérülése, a WC és a mosdó elhelyezkedése, magassága, annak ténye, hogy a szükségét végző felperes intimitását biztosító függöny nem sérült, azt igazolja, hogy a baleset oly módon nem történhetett, ahogyan azt a felperes láttatta. Amennyiben a felperes sérülései ténylegesen a csapba ütközés következtében keletkeztek, a függöny valamelyest felfogta volna, a függöny sérülésére vonatkozóan ugyanakkor peradat nincs. Annak elhúzott helyzetét pedig az a tény igazolja, hogy a felperes az általa előadottak szerint is a nagydolgát végezte. Nem sikerült a felperesnek magyarázatot adni arra, miért állította, hogy az állán olyan vérző sérülés volt, amelyet össze kellett varrni és maradandó hegesedéssel gyógyult, hiszen ez az orvosi dokumentációnak ellentmond. Az elsőfokú bíróság a tanúk vallomását azok ellentmondásosságára tekintettel nem értékelte. tanú 3 és tanú 1 tanú azt állította, hogy látta a felperest a csap mellett feküdni, ugyanakkor az egyéb peradatok szerint a körlet zárva volt, a baleset idején tanú 6nak ki kellett kopogtatnia, és ugyanezt adta elő L. R. körletfelügyelő is. tanú 8 tanúvallomásában pedig a felperes állán keletkezett sérüléseket említette, holott az orvosi dokumentációból ez nem volt igazolható, és tanú 1, illetve L. R. tanúk arcon lévő sérülésről nem beszéltek. Ezen ellentmondásra figyelemmel a perben nem lehetett megállapítani, hogy a baleset miként következett be, mi okozta a vakolat leesését, az milyen nagyságban történt, és a felperes sérülései közvetlenül miért következtek be. A rendelkezésre álló adatok alapján azt sem lehet elfogadni, hogy a felperes a mennyezet állapotával összefüggésben már a baleset bekövetkezése előtt jelzéssel élt az alperes felé. E körben a kérelmeket tanúként aláíró személyek nyilatkozatai ellentmondásosak voltak, az intézet nyilvántartása pedig a felperes által előadottakat nem támasztotta alá. Összességében tehát a felperes nem bizonyította, hogy az őt ért sérelem az alperes magatartásával okozati összefüggésben állna.

[6] Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és keresete teljesítését kérte.

[7] Előadta, hogy az alperesi intézetben szabadságvesztés büntetését töltő felperes 2017. július 25-én a zárkájában életveszélynek volt kitéve, amikor az illemhelyen tartózkodása során fél négyzetméter vakolat a plafonról rázuhant, amelynek következtében ő a csaptelep szélébe csapódott, és eszméletlenül a padlózatra zuhant. A felperest súlyos zúzódásos sérülések érték a homloka bal oldalán, az álla szétnyílt, agyrázkódást szenvedett, valamint pszichésen is súlyosan sérült. Ezt megelőzően a plafon veszélyes állapotát 2017 februárjától szóban és írásban is több alkalommal jelezte az alperesnek, amit a meghallgatott tanúk is megerősítettek. A felperes álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor nem értékelte bizonyítottnak, hogy a felperest ért sérelem az alperes magatartásával, a cellák állapotával áll közvetlen okozati összefüggésben. Az alperesi intézet dolgozói is előadták, hogy a részleg borzalmas állapotban volt. Az elsőfokú bíróság annak ellenére nem állapította meg a leomlott vakolatdarab nagyságát, hogy tanú 3 és tanú 8 40x40 cm-es darabot, míg B. Z. biztonsági tiszt 50x50 cm-es területet jelöl meg. Iratellenes, hogy a balesetet nem látta senki, és a zárka a baleset bekövetkeztének időpontjában zárva volt. Ezt kizárólag az alperesi képviselő állította, ezzel szemben három tanú egybehangzóan előadta, hogy 5-10 percen belül látták a felperest és a helyszínt. Az elsőfokú bíróság a felperes sérülését a csatolt orvosi dokumentáció ellenére vonta kétségbe. A sérülés következtében eszméletét vesztette, így esetleges apró ellentmondásokat nem lehet a terhére értékelni. A tanúk egybehangzóan állították, hogy látták a felperest a földön eszméletlenül feküdni, még L. R., az alperes alkalmazottja is úgy emlékezett, hogy a társai támogatása nélkül a felperes nem tudott lábra állni. Azt, hogy a felperest súlyos zúzódásos sérülés érte a homloka bal oldalán, szétnyílt az álla és agyrázkódást szenvedett, alátámasztja a baleseti jegyzőkönyv 7. pontja, amely szerint a Péterffy Sándor utcai Kórház Sürgősségi Osztályára szállították, és dr. K. E., az alperesi intézet egészségügyi osztályvezetőjének nyilatkozata szerint a vizsgáló orvos a fej zúzott sérülését és agyrázkódást rögzített. Kiemelte, hogy ellentétes nyilatkozatokat tett az alperes a helyszínen készült fényképfelvételek kapcsán is, amelyek azonban segítették volna perben a bizonyítást. Ennek kizárólag az lehet az oka, hogy a leszakadt plafon mérete akár életveszélyes sérülés okozására is alkalmas volt.