ÍH 2024.154 KORLÁTOZOTT TAGI FELELŐSSÉGGEL MŰKÖDŐ, KÉNYSZERTÖRLÉSSEL MEGSZŰNT CÉG VOLT TAGJAINAK FELELŐSSÉGE A CÉG HITELEZŐJÉNEK KIELÉGÍTETLEN KÖVETELÉSÉÉR

Ha a korlátozott tagi felelősséggel működő céget a cégbíróság a kényszertörlési eljárásban törölte a cégjegyzékből, korlátlanul felel a cég hitelezőjének kielégítetlen követelése erejéig az a volt tag, aki a kényszertörlési eljárás megindulását megelőző három éven belül ruházta át a részesedését, ha a részesedésének átruházásakor rosszhiszemű volt. A tag a felelősség alól akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy az átruházás során jóhiszeműen és a hitelezői érdekek figyelembevételével járt el [2006. évi V. törvény (Ctv.) 118/A. § (3) bekezdés].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék G.40565/2022/10., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40018/2023/6. (*ÍH 2024.154*), Kúria Gfv.30121/2024/4.

***********

[1] A fellebbezés elbírálása szempontjából releváns tényállás szerint a cégbíróság a 2019. október 21. napján közzétett Cgt./2. sorszámú végzésével elrendelte a B. E. Kft. kényszertörlési eljárásának megindítását. Az I. rendű alperes a cég alapításától, 2018. július 27. napjától 2019. április 4. napjáig volt önálló képviseleti joggal bíró vezető tisztségviselője és tagja a társaságnak. A II. rendű alperes 2018. július 27. napjától 2019. április 4. napjáig volt tagja a társaságnak. Az alperesek 2019. április 4. napján a B. E. Kft-ben meglévő, 3 millió forint névértékű üzletrészeiket átruházták a perben nem szereplő G. I. vevő részére. A felperes mint hitelező törvényes határidőn belül 2020. január 23. napján követelést jelentett be a cégbíróságnál, amelyet utóbb 47.903.000 forintra módosított.

[2] A felperes a társaságnál több ellenőrzést folytatott, amelyek közül 3 ellenőrzés adóhatósági megállapítással zárult. A 2018. szeptember 1-től 2018. november 30-ig terjedő időszakra vonatkozó ellenőrzések az adózó terhére összesen 31.198.000 forint adókülönbözetet állapítottak meg, az adóhiány összege után 15.598.000 forint adóbírságot, valamint 408.000 forint késedelmi pótlékot állapítottak meg. Az adóhatóság megállapította, hogy a B. E. Kft. vizsgált időszakra vonatkozó áfa bevallásában szereplő, a H. Kft. és a D. Kft. által reklámtevékenységről kiállított számlák fiktívek, mivel a nevezett társaságok reklámtevékenységet nem végeztek, a szolgáltatás nyújtásához szükséges személyi és tárgyi feltételekkel sem rendelkeztek. A számlákon szereplő gazdasági események a számlán feltüntetett felek között a bizonylatolt módon nem történtek meg, ekként a kiállított számlák hiteltelenek.

[3] A felperes a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 118/A. § (3) bekezdésére alapított keresetében kérte, hogy a bíróság egyetemlegesen kötelezze az I. rendű és a II. rendű alpereseket mint a kényszertörlési eljárásban cégjegyzékből törölt B. E. Kft. tagjait a társaság megszűnését követően kielégítetlenül maradt 31.297.000 forint tartozás megfizetésére.

[4] Az alperesek érdemi ellenkérelmükben kérték a kereset elutasítását. Hangsúlyozták, hogy az adóhatósági vizsgálatot elrendelő megbízólevél az üzletrészek átruházását követően lett kézbesítve, vagyis arról az alperesek nem szereztek tudomást. Az alperesek az üzletrészeiket jóhiszeműen értékesítették, felelősségük a Ctv. 118/A. §-a alapján nem állapítható meg.

[5] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az elsőfokú bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperesek a korlátolt tagi felelősségükkel a tagsági jogviszonyuk alatt visszaéltek-e vagy sem, illetőleg, hogy a részesedésük átruházásakor rosszhiszeműek voltak-e vagy sem. Megállapította, hogy a perben nem volt vitatott, hogy a Fővárosi Törvényszék által bejegyzett B. E. Kft. 2018. július 17-én alakult, annak tagjai az I. és II. rendű alperesek, míg ügyvezetője az I. rendű alperes volt. Az sem volt vitás, hogy az alperesek az üzletrészüket 2019. április 4. napján értékesítették a perben nem szereplő G. I. részére, illetve hogy a társaság 2019. november 29. napjától kényszertörlési eljárás alatt állt, majd 2021. november 26. napján törölték, és a felperes mint hitelező a követelését törvényes határidőn belül bejelentette.

[6] Az elsőfokú bíróság a Ctv. 118/A. §-ára utalással kifejtette, hogy a perben a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 265. § (1) bekezdése szerint a felperesnek kellett bizonyítania azt, hogy az I. rendű és a II. rendű alperes részesedésének átruházásakor rosszhiszemű volt. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a cégadatok is alátámasztják azt a felperesi tényállítást, hogy a H. Kft. és a D. Kft. tevékenységi körében reklámtevékenységet nem jelölt meg. Azt ugyanakkor maga felperes is megállapította az adóellenőrzés során, hogy a hivatkozott számlákon feltüntetett szolgáltatás teljesült. Ebből következően a felperes hivatkozásával ellentétben az alpereseknek a tagságuk idején nem kellett tudomással bírniuk arról, hogy valótlan adattartalmú számlák alapján helyeztek levonásba általános forgalmi adót. Az elsőfokú bíróság szerint az I. rendű alperest mint ügyvezetőt, illetve a II. rendű alperest mint az ügyvezető meghatalmazásával eljáró tagot a ténylegesen elvégzett tevékenység alapján csak a kiállított számla elfogadásával és annak megtérítésével kapcsolatos kötelezettség terhelte. Olyan kötelezettségük az alpereseknek nem volt, hogy a számla kibocsátóját ellenőrizzék abból a szempontból, hogy az általa elvégzett tevékenység vonatkozásában jogosult-e a számlát kibocsátani vagy sem. Ebből következően az alpereseknek nem kellett tudniuk arról, hogy a számla kibocsátója adójogi szempontból fiktív számlákat állított ki. Az elsőfokú bíróság szerint a rendelkezésre álló adatok alapján csak azt lehetett megállapítani, hogy az adós társaság a számlákat befogadta, arra azonban, hogy az alperesek tudtak arról, hogy a számlák fiktívek, a perben semmilyen bizonyíték nem állt rendelkezésre, a felperes erre nézve a konkrét tényelőadást sem tett.

[7] Az I. rendű és a II. rendű alperes személyes meghallgatásakor előadta, hogy a sportrendezvény lebonyolításához több alvállalkozót is igénybe vettek, akik további megbízottakkal végeztették el tevékenységüket. Az alperesek a felperes hivatkozásával szemben nem láthatták előre azt, hogy az adós társaság e szerződések kapcsán adóellenőrzési eljárás alanya lesz, illetve hogy ezen eljárás alapján az adóhatóság jogszabálysértést állapít meg.

[8] A felperes igazolta, hogy a jogkövetési vizsgálatra vonatkozó értesítések jegyzőkönyveinek kézbesítése sikeresen megtörtént az üzletrész átruházást megelőzően, ekként annak tartalmáról az alpereseknek tudomással kellett bírniuk, ugyanakkor a megbízólevelek és az adóellenőrzésről szóló értesítés átvételére az átruházást követően került sor. Az alperesek alappal hivatkoztak arra, hogy nincs olyan jogszabályi követelmény, amely az átruházást megelőzően a cég tárhelyére küldött küldemények ellenőrzésére vagy letöltésére vonatkozna. Az alperesek arra is helytállóan hivatkoztak, hogy a cég tárhelyét a könyvelő kezelte, mert a perben nem merült fel bizonyíték arra nézve, hogy e tényelőadás a valóságnak ne felelne meg.