A Győri Ítélőtábla Bf.96/2010/5. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 99. §, 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 371. §, 381. §] Bírók: Csák Csilla, Miklós Mária, Nagy Zoltán

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.96/2010/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Győrött, 2010. október 28. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t :

Az emberölés bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Vas Megyei Bíróság 2010. június 24. napján kihirdetett 6.B.88/2010/20. számú ítéletét helybenhagyja.

A börtönbüntetésbe beszámítja a vádlott által az első fokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt.

A másodfokú eljárásban 6.610 (hatezer-hatszáztíz) Ft bűnügyi költség merült fel, amelyet vádlott visel.

I n d o k o l á s :

A Vas Megyei Bíróság a 2010. június 24. napján kelt 6.B.88/2010/20. számú ítéletében bűnösnek mondta ki vádlottat emberölés bűntettében (Btk. 166.§ (1) bekezdés). Ezért 9 év börtönbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Beszámítást alkalmazott, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen a vádlott és a védő enyhítésért jelentettek be fellebbezést, míg az elsőfokon eljárt ügyész tudomásul vette a döntést.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf.102/2010/3-I. számú átiratában helybenhagyási indítványt tett azzal, hogy az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, és az indokolási kötelezettségének is eleget tett, a kiszabott büntetés pedig méltányos.

A másodfokú nyilvános ülésen megjelentek az érintettek. A vádlott és a védő a fellebbezéseiket fenntartották.

A védő perbeszédében a minősítéssel nem értett egyet, véleménye szerint adott ügyben az emberölés privilegizált esetét kell megállapítani, ennek megfelelően indítványozta a büntetés enyhítését.

A fellebbviteli főügyészség képviselője az átirattal egyezően terjesztette elő az indítványát. Álláspontja szerint az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette szóba sem jöhet, mert méltányolható ok a vádlott részéről nem állapítható meg. Az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta kifejtve, hogy a kiszabott főbüntetés kifejezetten méltányos, illetve, hogy a vádlott javára szóló enyhítő körülmények száma csekély.

A vádlott az utolsó szó jogán végső soron fenntartotta az enyhítésre irányuló fellebbezését, mert megbánta amit elkövetett, de nem gyilkos, hiszen nem akarta megölni a sértettet. Az eljárást véleménye szerint meg kellene ismételni, mert a 9 év szabadságvesztés büntetéssel nem ért egyet.

Az ítélőtábla a Be. 348.§ (1) bekezdése szerinti teljes felülbírálat során a fellebbezéseket nem találta alaposnak.

Az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartva, részletes, minden körülményre kiterjedő bizonyítást folytatott le, beszerezte a lehetséges bizonyítékokat, és kellő mélységben feltárta a cselekmény megállapításához szükséges adatokat, amelyek a büntetőjogi felelősség eldöntéséhez elengedhetetlenek voltak. Jellemzően az első vádlotti beismerő vallomás képezte az elemző tevékenységének az alapját, amit részletesen bemutatott a szerint, hogy mely eljárási szakaszban, milyen részben változtatott egyes körülmények tekintetében a terhelt. Alaposan végigment a nyomozati, illetve bírói szakban előadott vádlotti nyilatkozatokon, ezeket külön-külön - önmagukhoz képest az esetleges változtatásokra is rámutatva -, majd egybevetve a tanúk nyilatkozataival, emellett a helyszíni szemle megállapításaival, a rendőri jelentések, feljegyzések tartalmával kimerítően értékelte akként, hogy az elkövetés éjszakáján történt események felépíthetővé váljanak. Összességében az elsőfokú tényállás minden szempontból megalapozott, melyre alapíthatta a másodfokú bíróság is a határozatát a Be. 351.§ (1) bekezdése értelmében.