A Kúria Bhar.520/2017/3. számú precedensképes határozata vesztegetés bűntette (hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette) tárgyában. [1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 7. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 331. §, 386. §, 397. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 4. §, 294. §] Bírók: Kónya István, Soós László, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

I. Előfordulhatnak - ha kivételesen is - olyan tényállásszerű cselekmények, amelyek nem sértik vagy veszélyeztetik az adott bűncselekmény jogi tárgyát, és ezért nem veszélyesek a társadalomra. Ezt a lehetőséget a törvény elismeri azzal, hogy a társadalomra veszélyességet továbbra is a bűncselekmény fogalmi ismérvei között tartotta. Ha bármelyik bűncselekményi ismérv hiányzik, nem valósul meg bűncselekmény. Ezért egy tényállásszerű cselekmény esetén is vizsgálni kell, hogy az veszélyes-e a társadalomra. Ez egyetlen esetben sem mellőzhető, és az ítélkező bíróság feladata.

II. A megbízhatósági vizsgálat során készült felvételek és az azok alapján készült jelentések felhasználása akkor sem ütközik a tisztességtelen eljárás tilalmába, ha a védelmi tiszt - bűncselekmény szintjét el nem érő módon - eltért az engedélyezett vizsgálati tervtől.

***********

Kúria

végzése

Az ügy száma: Bhar.I.520/2017/3.

A határozat szintje: harmadfok

A tanács tagjai: Dr. Kónya István, a tanács elnöke

Dr. Soós László, előadó bíró

Dr. Vaskuti András, bíró

Az eljárás helye: Budapest

Az eljárás formája: nyilvános ülés

Az ülés napja: 2017. július 4.

Az ügy tárgya: hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette

Terhelt: volt büntetés-végrehajtási zászlós

Elsőfok: Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 41(I.)Kb.1268/2015/6., ítélet, tárgyalás, 2016. március 8.

Másodfok: Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf.44/2016/5., ítélet, nyilvános ülés, 2017. február 8.

Az indítvány előterjesztője: Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség

Az indítvány iránya: a terhelt terhére

Rendelkező rész

A hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette miatt indult büntetőügyben a másodfellebbezést elbírálva a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának 6.Kbf.44/2016/5. számú ítéletét helybenhagyja.

Indokolás

I.

[1] A volt büntetés-végrehajtási zászlós vádlottat a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a 2016. március 8. napján kihirdetett 41(I.)Kb.1268/2015/6. számú ítéletében bűnösnek mondta ki hivatali vesztegetés elfogadása bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 294. § (1) bekezdés], ezért őt egy évi és hat hónapi, végrehajtásában három évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre, ötven napi tétel, napi tételenként 1.000 forint pénzbüntetésre és lefokozásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, és a pénzbüntetés megfizetésére a vádlottnak öt havi részletfizetést engedélyezett.

[2] Az ügyészi fellebbezés folytán másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a 2017. február 8. napján meghozott 6.Kbf.44/2016/5. számú ítéletével a vádlottat - a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. § (3) bekezdés a) pontja és 331. § (1) bekezdése alapján - felmentette.

II.

[3] A másodfokú ítélet ellen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség jelentett be másodfellebbezést, a vádlott bűnösségének megállapítása és vele szemben büntetés kiszabása érdekében.

[4] A fellebbviteli főügyészség megítélése szerint helytelen az ítélőtábla azon álláspontja, miszerint a megbízhatósági vizsgálat célja már a hivatali visszaélés bűntettére való felhívással befejeződött. Álláspontja szerint a megbízhatósági tervtől való eltérés nem jelentheti a vádlott büntetőjogi felelősség alóli mentesülését, a vádlott bűnös szándéka a visszautasítás elmaradásában érhető tetten. Vitatta azt is, hogy a tárgyalótiszt eljárása a tisztességes eljárás tilalmába ütközött, mivel jogszabály engedélye alapján cselekedett. Hivatkozott arra, hogy a hivatali vesztegetés elfogadásának alapesete az előny elfogadásával befejezetté válik, ahhoz további magatartás nem szükséges. Végül megjegyezte, hogy a másodfokú bíróság döntése egy hatályos jogszabály jövőbeni alkalmazását kérdőjelezi meg, amely egyrészt veszélyezteti a jogbiztonságot, másrészt ez nem a jogalkalmazó feladata.

[5] A Legfőbb Ügyészség az ügyészi másodfellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta (BF.384/2017/1.).