A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20063/2019/8. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/D. § (1) bek., (1) bek., 70/B. § (1) bek., (1) bek., 70/K. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 76. §] Bírók: Fermanné dr. Polák Zita, Hegedűs Mária, Véghné dr. Szabó Zsuzsanna

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék P.20427/2017/22., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20063/2019/8.*, Kúria Pfv.21650/2019/8. (BH 2021.5.135)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

1.Pf.20.063/2019/8/II.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Kelemen Tamás ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, az alperesi képviselő (cím) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyiségi jog megsértésének megállapítása iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 2018. szeptember 27. napján meghozott 27.P.20.427/2017/22. számú ítélete ellen a felperes részéről 25. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a felperes által fizetendő illeték összegét 1.500.000 (Egymillió-ötszázezer) forintra felemeli, az ítélet egyéb rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal külön felhívására 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 50%-ban volt tulajdonosa, egyben ügyvezetője a D. Kft.-nek. A D. Kft. 1998. évben került fizetésképtelen helyzetbe. A D. Kft. felszámolását a Fővárosi Bíróság Fpk.VIII.30.215/1997/4. számú 1996. június 5-én meghozott és 1998. február 26-án jogerőre emelkedett végzésével rendelte el.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 21.B.3133/2000/104. számú, 2007. augusztus 30. napján meghozott ítéletével megállapította, hogy a felperes, mint I. rendű vádlott bűnös egy rendbeli csődbűntettben, egy rendbeli hitelező kielégítésének meghiúsulásával járó csődbűntettben, mint felbujtó, egy rendbeli számvitel rendjének megsértése vétségében, mint társtettes, valamint két rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében, mint társtettes. Ezért őt a bíróság halmazati büntetésül 1 év és 4 hónap börtönbüntetésre, 100.000 forint pénzbüntetésre és gazdasági társaság vezetői tisztségének viselésétől, mint foglalkozástól 3 évi eltiltásra ítélte. A börtönbüntetés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.

A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 22.Bf.5072/2008/29. számú, 2008. november 27. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a felperes, mint I. rendű vádlott cselekményeit egy rendbeli, a Btk. 290.§ (1) bekezdés a), b) és d) pontja szerinti társtettesként elkövetett csődbűncselekmény bűntettének, egy rendbeli, a Btk. 290. § (3) bekezdése szerinti felbujtóként elkövetett csődbűncselekmény bűntettének, egy rendbeli, a Btk. 289. § (1) bekezdés a) pontja szerinti társtettesként elkövetett számvitel rendje megsértésének és két rendbeli, a Btk. 276. § szerinti társtettesként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének minősítette. A főbüntetését és a felfüggesztés próbaidejének tartamát egy évre mérsékelte, a foglalkozástól való eltiltás mellékbüntetés alkalmazását mellőzte, a pénzmellékbüntetés meg nem fizetés esetére 10.000 forintonként egy napi szabadságvesztésre való átváltoztatását rendelte el. A Legfelsőbb Bíróság 2009. október 28. napján felperes felülvizsgálati kérelmét Bfv.II.970/2009/2. számú végzésével elutasította.

Az eljárás során a felperes a D. Kft. és a B. Kft. fizetésképtelen állapotát mindvégig vitatta, álláspontja szerint a felszámolási eljárást a bíróság jogellenesen rendelte el. A büntető ügyben a bíróság rámutatott, a Btk. 290.§ (6) bekezdés alapján a felperes által elkövetett cselekmények akkor büntetendők, ha a felszámolási eljárást megindították. A D. Kft. felszámolás iránti kérelme 1995. december 4. napján érkezett a Fővárosi Bíróságra, ekkor a Kft. fizetésképtelen helyzetben volt. Ugyan ekkor már végrehajtási eljárás is volt folyamatban, a felperes azonban tisztában volt a Kft. fizetésképtelen helyzetével és azzal, hogy felszámolás iránti kérelmet terjesztettek elő, magatartásával ezt követően arra törekedett, hogy a Kft. vagyonát a felszámolás alatt álló társaságtól ellenérték fizetése nélkül elvonja. A B. Kft.-vel szemben a felszámolást a Fejér Megyei Bíróság 1998. július 17-én rendelte el, a felperes pedig a fedezetelvonó magatartást 1998. augusztus 15-én tanúsította, ennek eredményeképp a fizetésképtelen helyzet bekövetkezett.

A felperes a Pest Megyei Bíróságon 7.G.40.053/2001. ügyszámon pert indított többek között a Fővárosi Bíróság alperes ellen, mert álláspontja szerint a D. Kft. felszámolását jogellenesen rendelte el, arra a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján nem, csak a b) pont alapján lett volna mód, elítélésére csak emiatt kerülhetett sor. A Pest Megyei Bíróság 7.G.40.053/2001/21. számú ítéletével a keresetet elutasította. Ítélete indokolása szerint a felszámolás elrendelésekor végrehajtási eljárás folyamatban volt, ezért a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján a felszámolási eljárás nem volt elrendelhető, a jogellenes intézkedés azonban nem volt olyan kirívóan jogellenes, ami a felperes kártérítés iránti keresetét megalapozza. A Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.516/2003/11. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét eltérő jogi indokok mellett helybenhagyta. Rámutatott, a felperes anyagi jogosultsággal a kártérítés iránti kereset előterjesztésére nem rendelkezik, a felszámolási eljárás alanya nem a felperes, hanem a felszámolás alatt álló Kft. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az Emberi Jogok Európai Bírósága a Rózsa kontra Magyarország (30789/05. számú kérelem) ügyben meghozott ítéletével megállapította az Emberi Jogok Európai Egyezmény 6. cikk (1) bekezdésének a megsértését és 2.000 euró nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte a Magyar Államot. Az EJEB ítéletének indokai szerint a kérelmezők társaságának felszámolására vitatható módon és tévesen került sor, észszerűtlen annak elvárása a felszámolótól, aki inkább a hitelezők kifizetéséért volt felelős, mint az üzletrész tulajdonosok érdekeinek védelméért, hogy a társaság nevében államigazgatási jogkörben okozott kár címén perelje be ugyanazokat a bíróságokat, amelyek a felszámolásokat elrendelték, amelyek a felszámolókat kijelölték. Megjegyezte továbbá, hogy amikor a kérelmezőktől a tisztességes eljárás követelményével összeegyeztethetetlen módon tagadták meg a bírósághoz fordulás jogát, akkor a perújítás vagy a felülvizsgálat elvileg a jogsértés orvoslásának megfelelő módját jelentheti.

A felperes ezt követően a büntető bíróság ítéletével szemben perújítási kérelmet terjesztett elő. A kérelmet a alperes neve 2012. március 1. napján meghozott 25.Bpi.9972/2011/4. számú végzésével elutasította, a végzést a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2012. április 18. napján 5.Bkf.10.379/2012/3. számú végzésével helybenhagyta. A felperes által ismételten előterjesztett perújítási kérelmet a alperes neve 2016. január 7. napján 28.Bpi.12.600/2015/4. számú végzésével utasította el. E végzést a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Beüf.10121/2016/3. számú 2016. február 15. napján kelt végzésével helybenhagyta. Az eljárt bíróságok rámutattak arra, az EJEB felszámolási eljárással kapcsolatos indokolása jogkérdésre vonatkozik, ezzel összefüggésben az alapeljárás során a bíróság állást foglalt, új tényt a felperes nem adott elő, más ügyben meghozott határozatok a büntető bíróságot nem kötik.