BH 2002.1.27 I. A felszámoló az adós vagyona felől széles mérlegelési jogosultsággal dönthet. Ennek során elsődlegesen nem a tulajdonosok, hanem a hitelezők érdekét kell védenie. Az adós gazdasági-pénzügyi helyzetének mérlegelése alapján önállóan jogosult eldönteni, hogy a hitelezői érdekek védelmében a tevékenységet milyen körben, illetve milyen mértékben folytatja [1993. évi LXXXI. tv..- nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 34. § (2) bek., 46. § (1) bek., 48. § (1) bek.].

II. A felszámoló által az adós vagyonának értékesítése során megkötött adásvételi szerződés megtámadására irányuló kérelem kifogásként nem bírálható el. Ez esetben a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának van helye [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: mód. Cstv.) 6. § (2) bek., Pp. 51. § a) pont, 130. § (1) bek. b) pont].

III. Az esetleges egyezségkötés körében a felszámolónak mindössze annyi a feladata, hogy az egyezség körébe vonható vagyon meghatározásához a bíróság részére javaslatot tegyen. Nem terheli olyan kötelezettség, hogy az adós reorganizációs tervéhez adatokat szolgáltasson [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: mód. Cstv.) 41. § (2) és (4) bek., 42. §].

IV. A felszámoló önállóan jogosult eldönteni, hogy az adós érdekében áll-e valamely per megindítása. Perindításra az adós felszámolója nem kötelezhető [Ptk. 339. §, 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: mód. Cstv.) 34. § (2) bek., 46. § (1) bek., 48. § (1) bek., 51. § (5) bek., 54. §, Pp. 164. § (1) bek.].

Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1995. október 10-én benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárás, melynek kezdő időpontja 1995. december 21., s a Cégközlöny 1996. évi 6. számában került közzétételre.

H. L. - mint az adós ügyvezető igazgatója - 1998. december 23-án kifogást nyújtott be a felszámoló tevékenysége ellen. Az elsőfokú bíróság 79. sorszámú végzésében a kifogást elutasította. Végzésének indokolásában tényként állapította meg, hogy H. L. a felszámoló tevékenységét az alább felsoroltak szerint sérelmezte:

- a felszámoló a meghatározó alaptevékenység vagyoni eszközeit értékesítette;

- a vitatott társadalombiztosítási követelés mértékét elfogadta;

- a hitelezőkkel történő egyezségkötést akadályozta azzal, hogy őket az egyezségkötési jogosultság tekintetében tévesen tájékoztatta;

- az egyezségkötéshez szükséges reorganizációs terv elkészítéséhez elengedhetetlen adatokat kérés ellenére sem bocsátotta rendelkezésre;

- az adós kártérítési igényét - melyet a korábbi büntetőeljárásban eljárt hatóságok az adós vagyonának lefoglalásával okoztak - nem érvényesítette;

- az adós vagyonát áron alul értékesíti. Erre tekintettel kérte azt is, hogy a bíróság az értékesített ingatlanokra vonatkozó adásvételi szerződéseket semmisítse meg.

A felszámoló érdemi ellenkérelme a kifogás elutasítására irányult. Azzal védekezett, hogy az általa irreális összegűnek ítélt kárigény érvényesítése nem tartozik abba a körbe, amelyre a felszámoló felelőssége kiterjed. A hitelezőkkel szembeni felelőssége indokolja, hogy ne bocsátkozzék olyan perbe, melynek következményeként az adósnak milliós nagyságrendű perköltség-fizetési kötelezettsége is keletkezhet, ezzel is a hitelezők kielégítési alapját csökkentve.